Mészáros Zsuzsanna: A szakdogámmal kezdődött, vidékfejlesztésről írtam, ekkor elkezdtem tájékozódni, mert szerettem volna valami olyasmihez kapcsolódni, ami valóságos, amiből lehet is tanulni. 

Belmondo: Hogyan kerültél Uszkára? 

Mészáros Zsuzsanna : A szakdogám írása alatt találkoztam Puskás Ferenc agrármérnökkel, korábbi ENSZ-szakértővel a budapesti biopiacon, ahol az FNPE (Falufejlesztési Népjóléti Program Egyesület) kertjében termett gyógyteákat árulta. Elmesélte, hogy az Egyesület célja az, hogy a földdel rendelkező, de elszegényedett, munkanélküli vidéki lakosságot segítse új lehetőségekkel, oktatással és tanácsadással. Ehhez mintául a Gandhi-tanítvány Swaminatan professzor által életre hívott indiai képességfejlesztő centrumok szolgálnak. Feri bácsi jelenleg az saját, uszkai telkén dolgozik a környékbeliekkel, de szeretné kiterjeszteni tevékenységét más településekre is. Uszka 360 lelkes falu az ukrán határ mellett, lakosságának 80%-a cigány származású. 

B.: Hogyan kapcsolódik a terved ehhez a programhoz?

M. Zs.: Félig a valóságra, félig fikcióra épül az alapötletem, megépülni valószínűleg nem fog, de az FNPE felhasználja a tervemet a későbbiekben. Sajnos az anyagiak közbeszólnak. Feri bácsinak a telkén már elkezdődött ez a program, de sajnos csak kidőlt-bedőlt házak vannak rajta. Így kézenfekvő volt az alapötlet. Közösen összeszedtük, hogy mi az, amire szükség lenne. Végül is két hosszú házat terveztem, de úgy, hogy nem fixáltuk le, hogy pontosan mi hol legyen. Csak annyit határoztunk meg, hogy elöl legyen valami bolthelyiség, aztán szükség lenne egy feldolgozóra, ahol lekvárt főznek, savanyítanak, gyógynövényeket szárítanak. Illetve ezentúl mindenféle tárolóhelyiségre is. Ezenkívül szükség van egy olyan előadóteremre, ami közösségi házként is működhet, mert ez eléggé hiányzik a faluból. Lenne egy gondnok, aki itt lakik, ideális esetben egy fiatal agrármérnök a családjával, aki folyamatosan üzemelteti a létesítményt és tanítja az embereket. Ezeknek a funkcióknak kellett keretet biztosítani. Mivel szezonálisan folyamatosan változó követelményeknek kell eleget tenni, sok flexibilis teret terveztem.

B.: Mennyire illenek bele a falu képébe ezek a hosszú házak?

M. ZS.: Körbejártam a falut és kutattam a népi építészetét. Végül megtaláltam a faluban a tökéletes hozzáépítést. Klasszikus helyzet: van egy parasztház, aztán kicsit hozzáépítettek a tornáchoz, majd mögé egy házat, majd később egy tyúkólat. Szóval szépen hátranyúlik ez a ház, persze rengeteg anyagból készült, de a végén mindent lemeszeltek fehérre. Így jött létre ez a számomra gyönyörű struktúra. Innen inspirálódtam. A diplomatervem szerint egy profi szerkezet készül először, mondjuk pályázati pénzből, ez tudná befogadni a többi dolgot; azt, ami éppen van. Mondjuk lebontott házaknak az anyagát is be tudnák így építeni. Tulajdonképpen egy oszloperdőt kell elképzelni, ezt töltik ki a tervezett funkcióknak megfelelően azzal, ami éppen kéznél van.