A fergeteges Monet-kiállítással kapcsolatban volt egy olyan összesküvés-elméletem, hogy nem az óriásplakátoknak volt köszönhető, hogy a fél ország hirtelen műkedvelő lett. Szerintem inkább olyasmi lehetett, hogy a portás nem találta első nap nyitáskor a kulcsot, mire az átlagos közönség jól feltorlódott. Kialakult az Electro World nyitásakor már megcsodált tömeghisztéria, médiaesemény, "kígyózó sorok a Szépművészeti előtt, dráma, Marsi Anikó, Fókusz, RTL Klub". A sznobság engem is odavitt, ha már a kultúrára máskor immunis ismerőseim is ott voltak, nehogymár én nem, igaz, a tömeg láttán végül kafkai nemességgel feladtam a küzdelmet.

A mostani Van Gogh-projekt is garantált sikernek tűnik. A plakáton két lényegi üzenet olvasható: egyrészt, hogy már 100 éve várjuk, másrészt, hogy sorbanállás helyett rendeljünk előre. Mert hát hogy sorban állás az lesz, tömeg, felhajtás, minden. Amióta megláttam a Core Marketing Message-et, magam is belső sietséget érzek. Le ne maradjak a kiállításról, hisz már dédszüleim is várták. A két kérdésemből az egyik költői:

Tényleg szenzációs, hogy 100 éve nem volt a térségben ilyen kaliberű Van Gogh-kiállítás, de ha ennyire egyszerű eladni a magas kultúrát, akkor miért nem számoltatjuk fel a magyar ugart a marketinges fiúkkal? "Már vagy tíz éve ki vagy éhezve Ulbrich Andrea mezzoszopránjára. Jövő hónapban Nabucco az Erkelben. Jó előre vegyél jegyet, nehogy letaposson az emberáradat, ami elözönli a pénztárakat." Az önbeteljesítő electroworldös jóslatok sznobságunkra apellálva biztosan működnének. Pár év alatt szellemi fellegvár lennénk, áradna a jegybevétel a színházakba, múzeumokba.