"Az egész tévécsatorna egyetlen lecsapásra váró magaslabda" - az igen találó megfogalmazást (a jelzett természetesen a Budapest TV) egy hetilap hasábjain olvastam nemrég. Ez a frappáns kép a keresztény egyházakra ugyanilyen jól alkalmazható. Általánosítsunk nyugodtan - úgy alles zusammen. Ha van valami, amin könnyű fogást találni, az bizony a kereszténység. (No, persze van is bőven fogást kereső.)
Nem kell mást tenni: üssük fel a YouTube-ot, keressünk rá néhány idevágó kulcsszóra, és máris bizarrabbnál bizarrabb képkockák között tallózhatunk. Bukott tele-evangelizátorok, fafejű prédikátorok, furán őrjöngő tömegek, dögunalmas monológok… Most induló sorozatunkban a labdalecsapók vitorlájából próbáljuk kifogni a szelet. (Feltételezve, hogy csak az igazán ambiciózusak indulnak vitorlással labdát csapni.) Farkasszemet nézünk a YouTube görbetükrével. Közösséget vállalva - ahol még lehet - a képeken szereplő fura fazonokkal. Hogy ezek is mi vagyunk. Bármily fájdalmas is.
Mindjárt kezdjük hazai vizeken (khm, vitorlás, értitek…):
Most már tudjuk, hogy Durica öngólja csupán felejthető sporttörténeti epizód. A fenti filmek készítői elképesztő bravúrral durrantanak saját hálójukba. Mármint abba a bizonyos emberhalászó hálóba. Merthogy az eredeti cél - bármily hihetetlen - a magyar „ífjúság” megszólítása volt pozitív „bibliai” üzenetekkel. Ez meg is történt. A megszólítás. Bár az M1 csak valami eldugott idősávban tűzte műsorra, a filmek - a Subbának és a YouTube-nak hála - sok-sok tízezer, a református egyházról vélhetően mit sem tudó „ífjúhoz” jutottak el. Egyházi körökben páratlan sikerű marketingakció. Rajtunk röhög az egész fiatalság.
Az utolsó 100 komment: