Egyre több a keresztény Kínában - számolnak be évről évre a nemzetközi felméréseket végző kutatók, majd közlik az európai fül számára elképesztő adatokat. A hívek száma ugyanis hivatalosan meghaladja a 21 millió főt, de egyes feltételezések szerint ez a szám elérheti akár a 70 milliót is.

Kínában tisztelhetjük a jövő Biblia-gyártó nagyhatalmát is, Nanjingban működik az a nyomda, ahol öt másodpercenként gördül le egy újabb Szentírás a szalagról - 90 nyelven 4 kontinensre szállítanak, természetesen olcsón.

A kommunista vezetés is engedékenyebbnek tűnik: 2006 tavaszán lépett életbe az új vallásügyi törvény, ami nagyobb teret enged a szabad vallásgyakorlatnak, megbontva ezzel a hagyományosan ateista kormányzat korábbi gyakorlatát. A törvény persze még nagyon távol áll a nyugati államok vallásszabadságról alkotott képétől. Ez a felfogásbeli különbség a keresztények tényleges és hivatalosan elfogadott száma közti különbségben is megmutatkozik: míg a kínai jogszabályok alapján közel 21 millió keresztény tagja van az egyháznak, addig az ún. "házi gyülekezeteket", azaz a független kereszténységet is figyelembe véve ez a szám feltehetően megtriplázódna. Az underground mozgalom ilyen nagyarányú elterjedtsége rögtön érthetővé válik, amint megismerkedünk a párt sajátos szabadságértelmezésével.

Bár a jogszabály valóban szélesebb jogkörrel ruházza fel a legitim felekezeteket, cserébe azoknak be kell tartaniuk bizonyos játékszabályokat. A törvény például előírja, hogy ki, hol, miről prédikálhat, vagy, hogy éppenséggel hol lehet Bibliát árusítani. A tagoknak pedig melegen ajánlott a belépés a még Mao Ce-Tung által alapított katolikus és protestáns szervezetekbe. Nem csoda tehát, ha sokan az illegalitást választják a megfélemlítés helyett.

A CSI (Christian Solidarity International) beszámolója szerint az elmúlt pár évben több lelkészt azért ítéltek el, mert nem lett tagja a fent említett szervezeteknek, egyes híveket pedig azért, mert tiltott helyen osztogattak Bibliát. De a vádlottakat védő ügyvédi irodák sem jártak jobban: egy-egy szókimondóbb nyilatkozatért cserébe tevékenységüket felfüggesztették. A Chicago Tribune nemrég közölt interjújában Zhang Mingxuan egyházi vezető elmondta: épp a beszélgetést megelőzően töltött 36 órát egy rendőri fogdában. Immáron 14. alkalommal tartóztatták le, legutóbb mindenféle magyarázat nélkül egyszerűen csak leszállították a buszról, majd szintén szó nélkül elengedték. A férfi bűne csupán annyi, hogy egyházát a kormány nem fogadja el, ő pedig nem hagyja abba a prédikálást.

Sürgőssé vált tehát az egyházakat érintő reformok bevezetése, amit talán előremozdíthat az a tény, hogy nagyon sokan szállnak harcba a változásért. Egyedülálló jelenség a gazdaságilag és földrajzilag is széttagolt Kínában, hogy képzettségtől, kortól, lakhelytől függetlenül ennyien álljanak ki egy ügy érdekében. A kereszténység a legnagyobb nem-állami szervezetté nőtte ki magát, még a hivatalos felmérések szerint is a második legnagyobb elfogadott egyház - csak a buddhizmus előzi meg. A katolikus és protestáns hívek számának drámai növekedése első pillantásra meglepő egy olyan országban, ahol az elmúlt hatvan évben az ateista ideológia tűzzel-vassal irtotta a vallást. A párt gyengülése, és a profitorientált kommunizmus azonban egyes elemzők szerint olyan "spirituális űrt" hozott létre, ami a lehető legjobb táptalaj a terjedő kereszténység számára. Egyszerűbben fogalmazva: a fényét és hitelét vesztett pártideológia helyére kell valami más, amiben hinni lehet. (A sors fintora, hogy a párttagok közel egyharmada érdeklődik a vallás iránt, sokan pedig nemhogy összeegyeztethetőnek tartják a kommunista ideológiát a keresztény hittel, hanem egyenesen arra számítanak, hogy a keresztény értékek hozzájárulnak majd a párt újjászületéséhez.)

A szociológiai felméréseket nézegetve egy azonban biztos: a kínai kereszténység jövője garantált, hiszen a fiatalok körében kifejezetten trendinek számít a vallásosság. Ennek eredményeképpen a hívők döntő többsége olyan magasan képzett fiatal, aki városban él, és fix bérrel rendelkezik. Ahogy egy legalizálásra váró kisegyház vezetője, Jin Mingri fogalmaz: az önálló, fiatalos, aktív szemléletmódot valló egyházaké a jövő, ott nyílik igazán lehetőség az evangelizációra, az igaz hit megtalálására.