Az alcsúti törpebuktátor ma engem is az utcára visz.
Az alcsúti törpebuktátor ma engem is az utcára visz. A fityesz papagájkommandójának vagyok az áldozata. Vitya nem hiába szítja a lázadást hónapok óta, most végre kitombolhatja magát a tereken néhányezres csürhéjével, köztük velem. Árpád sávos zászlót lehet, hogy nem viszek, még talán vekkert se, ettől még a napnál is világosabb, hogy látens náci vagyok, amolyan engedelmes, masírozó Orbán Jugend.
Szerencsére agymosottként bármit beveszek, amit a sértődött kisnapóleon hazugsággyára megetet velem. A normális, többségi média üzenete nem fog rajtam, engem már teljesen bedarált a kolbásztöltő szőlőbányász propagandagépezete. Ott leszek az Ország Háza előtt, és agyatlanul üvöltözök, miközben a köztársaság barátai odabent az ország sorsát vitatják.
Egyetlen célom a konvergenciaprogram és a reformok megdöntése lesz, a forint megroppantásán fogok ügyködni. Szerencsére már eddigi randalírozásaim is jónéhány milliárdjába kerültek az országnak. Üveges tekintettel fogok ott állni, mint a többi fizetett tüntető, a JEL beszédét csorgó nyállal hallgatom...
De nem is. Inkább olyan leszek, mint egy patkány. Pont olyan. Ha az egyik lyukat betömik, megtalálom a másikat. Addig szimatolok, amíg meg nem találom. Nem nyugszom, míg ebből a patkánylyukból ki nem dughatom a fejemet.
Utolsó kommentek