Mi lenne, ha marcona rohamrendőrök helyett joviális, naiv keresztények cirkálnának Budapest legveszélyesebb területein?

Mi lenne, ha marcona rohamrendőrök helyett joviális, naiv keresztények cirkálnának Budapest legveszélyesebb területein?

Nagy Britanniában kipróbálták az ötletet. Az eredmény: azokon a környékeken, ahol a „street pastorok” szolgálatban vannak, drasztikusan csökkent az utcai bűnözés (volt, ahol 74%-al).

A street pastorok olyan önkéntes keresztények, akik vállalják, hogy hétvégi éjszakákon kis csoportokban cirkálnak a város azon területein, ahol a legsűrűbbek az erőszakos cselekmények, és ahol az átlagos mulató és drogdealer sűrűség is magas. A kék egyendzsekit és baseball sapkát viselő street pastorok semmi mást nem tesznek, mint beszélgetésbe elegyednek az utca embereivel (drogosaival, nemzeti kisebbségeivel, csellengő unatkozó tinédzsereivel, hajléktalanaival stb.). Nem prédikálnak nekik, nem oktatják ki őket, nem jelentik fel őket a rendőrségen, csak beszélgetnek. Emberként bánnak velük, és persze ha kérik a segítségüket, akkor megpróbálnak segíteni. Megpróbálnak hidat verni a „többségi társadalom” és a társadalom perifériáján élők között.

Persze azért ezek a kegyes önkéntesek sem annyira naivak, mint amilyennek látszanak. Minden önkéntesnek át kell esnie egy 12 hétvégét magában foglaló, egész éven végighúzódó képzésen, ahol kábítószerismeretet, pszichológiai tudnivalókat, önvédelmi fogásokat és a nagyvárosi utcai kultúra alapjait sajátítják el. Meg kell tanulniuk továbbá a környék szórakozóhelyeinek sajátosságait, az utcán élő emberekkel foglalkozó szervezetek (rendőrségtől hajléktalanszállókon át az üdvhadseregig) működését, a segítségnyújtás különböző lehetőségeit. A cirkáló csoportokat mindig egy-egy tapasztaltabb társuk vezeti, az éjszakai szolgálat rövid eligazítással kezdődik. A résztvevők biztonságérzetét nem ritkán az is növeli, hogy tudják, miközben ők az utcán vannak, egy másik csoport a közeli templomban folyamatosan értük és az utcán levőkért imádkozik.

A street pastoroknak két előítéletet is le kell győzniük általában. El kell hitetniük, hogy bár ők keresztények és a környékbeli gyülekezetek küldik ki őket, mégsem azért vannak az utcán, hogy hittérítsenek, hanem hogy meghallgassák az embereket és segítsenek. De arról is meg kell győzniük az utca embereit, hogy bár egyfajta uniformist viselnek, mégsem tartoznak a rendőrséghez, nem fogják hivatalos szerveknek továbbadni a nekik kifecsegett titkokat. Az előítéletek legyőzése azonban meglepően könnyen szokott sikerülni. A street pastorok rendszerint rövid idő alatt az éjszakai élet különös, ám megbecsült tagjaivá válnak.

A több keresztény felekezetet is összefogó és alig négy éve indult kezdeményezésben mára már mintegy 450 önkéntes vesz részt, és munkájukat az örömlányoktól kezdve a rendőrségi vezetőkig mindenki elismeri Nagy-Britanniában.

A híreket olvasva az ember elmereng, hogy vajon itthon milyen eredménnyel működhetne egy hasonló, mosolygós-beszélgetős "alternatívrendőr" egyházi mozgalom. Lett volna hatása az október 23-ai utcai harcokra? Lenne hatása a hírhedt VIII. kerületre? Mondjuk, rontani biztos nem rontana sokat a közállapotokon.