Budapest leányai a cigaretta fogságában vergődnek. Ráadásul a piac nem boldogul a legelemibb cigarettaelosztási feladatokkal sem.
Pénzt akarván váltani, tegnap este végigsétáltam a Váci utcán. A séta tizenöt percig is eltartott, mivel a pénzváltóknál meg-megállva hosszasan mérlegeltem az árfolyamokat, továbbá a könyvesboltok kínálatát is szemügyre vettem. Ezenközben legalább öt ifjú hölgy kérdezte meg, hogy tudok-e cigarettával, illetve tűzzel szolgálni. Ezen nagyon elcsodálkoztam. Egy pillanatra még az is felvetődött bennem, hogy olyan ledér nőkkel találkoztam, akik nem is cigarettázni szerettek volna, hanem pénzért végzett szexuális tevékenység reményében kapcsolatot kezdeményeztek. Ezt a gondolatot azonban gyorsan elvetettem, hiszen a Váci utca egyik legnépszerűbb idegenforgalmi látványosságunk, a rendőrség nyilván éberen vigyáz erre az országimázs-formáló területre.
Nem. Ezeket a fiatal, csinos lányokat a kínzó nikotinéhség hajtja az utcára és kényszeríti arra, hogy a Váci utcán le-föl cirkálva cigarettát kéregessenek segítőkész fiatalemberektől. (Volt, aki végső elkeseredésében még erősen korlátozott angoltudását is bevetette, hogy hozzájuthasson az önpusztító szerhez – nyilván gazdag cigarettatulajdonos külföldinek nézett szegényke.)
A sors furcsa fintora, hogy ugyanakkor vannak Budapesten olyan hölgyek, akiknek az élet láthatóan túl sok cigarettát juttatott. Ővelük a Lehel téri aluljáróban szoktam találkozni, amint monoton hangon, de jószándékúan csak azt hajtogatják, hogy "cigi-cigi-cigi-cigi", íly módon felajánlva feleslegüket az arra rászorulóknak. Azt hiszem, a Mindenható arra választott ki, hogy ezt a két nőcsoportot valahogy egymáshoz vezessem. Persze ezt a nagy találkozást talán a rendőrség is előmozdíthatná.
Utolsó kommentek