A Kínai Kommunista Párt legfelsőbb köreiben nemrég többen lebuktak keresztény hitükkel - a Baodingi káderképzőben például egy rohamosztag leleplezett le egy 40 fős bibliatanulmányozó csoportot.
Tulajdonképpen lényegtelen. Ami izgalmas kérdés, hogy mi lesz.
Nyilván Róma jut az ember eszébe. Minden adott. Hatalmas birodalom, keresztény-üldözés, Konstantin - akinek megtérésében azért lehetett némi reálpolitikai érzék is - pedig nyilván a Kommunista Pártnak felel meg.
Több dologra is tippelhetünk. Az állam bölcsnek tűnik. Nem valószínű, hogy bekeményít a vallásokkal szemben (ezt igazolja, hogy a múlt héten a hivatalos pártlap(!) címlapján ismerte el, hogy hatalmas ütemben terjed a hit). Így vagy szép lassan megtérnek a párttagok egymás után, vagy nem várják meg ezt, hanem - kicsit Rómához hasonlóan - elébe mennek a változásoknak, és a Párt átáll a másik oldalra. Azaz kitör a nagy népi vallásszabadság.
A Pártnak egyébként szüksége van egy viszonylag homogén, társadalmi szolidarítást, kohéziót szolgáló hitre. A materializmus, úgy tűnik, hosszú távra nem elégítette ki az emberek spirituális igényeit. A sci-fi verzió szerint tehát akár államvallássá is tehetnék a kereszténységet. Rendben, komolyodjunk meg, ez csak a sci-fi verzió. És csak az egyik oldal. Mi van a másikkal? Mit kezd az alulról a társadalom vezető rétegeibe terjedő keresztény hit a kommunizmussal? Erről majd a következő cikkben.
Utolsó kommentek