El Mondo blog

„Látni tanulok. Nem tudom, miért, de bennem most minden mélyebbre hatol, és nem marad ott, ahol eddig leülepedett. Erről a belső tájról nem tudtam eddig” (Rainer Marie Rilke).

Bővebben (rólunk)

Ha tetszett...

Egyébként...

Szeretjük az értelmes vitát, bírjuk az őszinte kérdéseket és elviseljük a beszólásokat. Kulturált, intelligens olvasóink iránti tiszteletből moderáljuk a durván személyeskedő, tahó kommenteket.

Utolsó kommentek

Kontakt

Olvasói leveleket: a bloggal kapcsolatos metsző kritikát, netán baráti vállveregetést, netán kéziratokat az elmondo.mekdsz kukac gmail.com címre várunk.

2008.02.28. 14:14 Éhezőművész

Castro után Castro

Hogy a keresztnéven, az öt évnyi korkülönbségen és az arcszőrzeten kívül mi a különbség Fidel és Raul között, azt a kubai keresztények is szeretnék tudni.

Miután negyvenkilenc éves regnálásra pontot téve Fidel Castro lemondott az államfőségről, javában folynak a találgatások. Vannak, akik szerint továbbra is ő fog irányítani - elvégre a párt első titkára marad - mások szerint ugyan Raul lesz a valódi vezér, de ez nem jelent majd érdemi irányváltást, megint mások szerint pedig a rendszer demokratikus olvadása végérvényesen megindul.

A történetnek némi pikantériát adott, hogy a vatikáni "miniszterelnök" hatnapos látogatása is nagyjából egybeesett az őrségváltással. Ez már így együtt sok, vagy legalábbis elég ahhoz, hogy a kubai keresztények (és az itteni misszionáriusok) is reménykedni kezdjenek.
Persze az összképet még bőven lehet tovább árnyalni. Raul már korábban is megpendítette az autók és a lakások magántulajdonának lehetőségét, így akár egy Kína-szerű, politikailag kommunista, gazdaságilag többé-kevésbé kapitalistább verzió is elképzelhető lenne. Lenne, de a másik oldalról ott van a korlátozottan demokratikus, viszont gazdaságilag egyre szocialistább Venezuela, mint nagy testvér - és a nemzetközi politikában egyre nagyobb befolyásra törekvő Chavez nyilván nem fogja könnyen hagyni, hogy Kuba ellentétes gazdasági irányba induljon el.
Az egyház társadalmi közegének jövője tehát finoman szólva is bizonytalan. Közben a kubai házigyülekezetek a korlátozások, tiltások ellenére is szaporodnak. A kérdés csak az, hogy lesz-e olyan hatalmas mértékű (keresztény) hitre jutási hullám, mint a Dél-Amerikai államokban - az ehhez általában ideális klímát jelentő tömeges szegénység már adott. Persze, miközben Kínában úgy 100 és 200 millió között van már a keresztények száma, a kapitalista modell sem tűnik éppen reménytelennek…
A kubai keresztény kilátásokról bővebben:
És hogy mit gondolnak a misszionáriusok?
Íme az optimista Mission Network News  és a pesszimista Florida Baptist Witness helyzetértékelése. A többit meglátjuk.

2 komment

Címkék: forradalom kommunizmus szegénység keresztények


A bejegyzés trackback címe:

https://elmondo.blog.hu/api/trackback/id/tr5358090

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Aliz 2008.03.01. 08:38:33

A jobboldali akár Jonathan Higgins is lehetne :D (Magnum c. tévésorozat) (bocs)

I think everybody should like everybody. 2008.03.04. 16:50:20

a vallásszabadságot korlátozni emberiségellenes tett, de azt be kell látni, hogy Castro-ék kommunizmusa több jólétet okozott Kubában, mint bármely totalitárius félfasiszta jobb, vagy álbaloldali rezsim, vagy gyenge banánköztársaság Latin Amerikában.

Szerintem nem a kapitalizmusért, hanem valamilyen megvalósítható poszt-68as féle reformokért kellene pedálozni Kubáért

persze ez utópia.

süti beállítások módosítása