A sakk háborút szimbolizál. Két szemben álló fél ütközete: a játék végén - ha nem döntetlen a végeredmény - győztest és vesztest hirdetnek, az okosabbat pedig megünneplik.Ono kompozíciója nem véletlenül kapta a „Play by trust” - Játssz bizalomból - címet. A fekete szín elhagyása, a teljes fehérség nemcsak utalás a békére, de egyben lehetetlenné is teszi a két csapat megkülönböztetését. Játék közben a bábuk szép lassan összekeverednek, egymás figuráit lehetetlen leütni. A sakk tehát játszhatatlanná válik, a két fél cél nélkül lépegethetne - egészen az örökkévalóságig...
Mindez persze csak a tudatunkban játszódik le. De így is van ez rendjén, hisz ez az alkotás is úgy működik, mint Yoko sok más munkája. Maga a tárgy nem ad befejezett képet a végtelenségről, az egyenjogúságról, a békéről, csak agyunk képzelőerejét indítja be. Gondolkodásra késztet, ám nem racionális meggondolást indukál, hanem a képzetek rétegeit tárja fel. Létrejöhet a belső csend - zene, ami az alkotó bevallása szerint a tárgy célja. Nem kívánja meg azt a fajta hozzáértést, felkészültséget, amit a posztmodern alkotások zöme megkövetel. Bárki értheti, bárki befogadhatja, bárki azonosulhat vele. A tárgyszerűség nem áll útjában az átadandó alapgondolatnak, hanem erősíti azt.
A mű alapállását épp, hogy csak túllépi Jorge Artajo színes sakkjával, a címében ( Yes, Play It by Trust and Joy) egyértelműen utalva Yokora. A kevés újdonság, amit hoz, az öröm megragadásában van. Yoko a háború ellen, a béke mellett kampányolt. Munkáit, dalait a keleti filozófiák lassú, nirvánaszerű életérzése hatja át. Így békéje üresnek, magában valónak hat. Jorge viszont kitölti ezt az űrt, az öröm vásznát a béke keretére feszítve.
Mindez persze csak a tudatunkban játszódik le. De így is van ez rendjén, hisz ez az alkotás is úgy működik, mint Yoko sok más munkája. Maga a tárgy nem ad befejezett képet a végtelenségről, az egyenjogúságról, a békéről, csak agyunk képzelőerejét indítja be. Gondolkodásra késztet, ám nem racionális meggondolást indukál, hanem a képzetek rétegeit tárja fel. Létrejöhet a belső csend - zene, ami az alkotó bevallása szerint a tárgy célja. Nem kívánja meg azt a fajta hozzáértést, felkészültséget, amit a posztmodern alkotások zöme megkövetel. Bárki értheti, bárki befogadhatja, bárki azonosulhat vele. A tárgyszerűség nem áll útjában az átadandó alapgondolatnak, hanem erősíti azt.
A mű alapállását épp, hogy csak túllépi Jorge Artajo színes sakkjával, a címében ( Yes, Play It by Trust and Joy) egyértelműen utalva Yokora. A kevés újdonság, amit hoz, az öröm megragadásában van. Yoko a háború ellen, a béke mellett kampányolt. Munkáit, dalait a keleti filozófiák lassú, nirvánaszerű életérzése hatja át. Így békéje üresnek, magában valónak hat. Jorge viszont kitölti ezt az űrt, az öröm vásznát a béke keretére feszítve.
Utolsó kommentek