A sportrajongók érzékenységét tiszteletben tartva szólok előre, olimpiáról, annak „sporteseményeiről” itt nem lesz szó. De nem ám. Minden tisztelet és figyelem megilleti az emberiség nagy teljesítményeit avagy vívmányait, de az fix, hogy lengetni egy láncos vasgolyót, és utána ügyesen csurrantani a kölcsönhúgyból, az nem tartozik ide. Az űrhajós meg a légimentő, az igen. Mit kezdjünk egy emberrel, aki nagyon messzire eldob egy botot 

Vagyunk egypár millióan, akik nem nézzük [az olimpiát], mivel nem érdekel. Többnyire a legtöbben képesek vagyunk rá, hogy minden különösebb fakszni nélkül engedelmeskedjünk a saját ízlésünknek (jelen esetben a nemérdeklésnek)

Szóval így gúnyolódtam magamban TWÁ felett, de aztán megszólalt a józanabbik felem és rájöttem az igazságra. TWÁ nem egyszerű gondolkozású, éppen ellenkezőleg. Nagyon is csalafinta. Egy világméretű összeesküvés elindításán szervezkedik, melynek humanista célkitűzése a doppingok elleni küzdelem. Világos, hogy a dopping ellen csak úgy lehet hatékonyan küzdeni, ha sokkal kevesebben és sokkal kevésbé érdeklődnek a sport iránt. Kevesebb néző kevesebb pénzt jelent. Ha Michael Phelps annyit keresne mostani teljesítményével mint egy közalkalmazott, akkor nem használna doppingot. Az már nem érné meg. Azért biztos edzett volna valamennyit, mert az a mérsékelt dicsőség sem rossz dolog, de azt is csak mértékkel.

De a Felvilágosult Ember az más... :) A Felvilágosult Embernek szükségszerűen racionális magyarázatot kell generálnia rá, hogy miért nem érdekli: ízlés, hajlam, hangulat, habitus nem tökéletesen elegendő - mivel nem eléggé racionális, felvilágosult - ok valamit megnézni vagy meg nem nézni a tévében, racionális magyarázatot kell generálni rá, valahogy, akárhogyan is. Még ha átlátszó marhaság is: nyilvánvaló, hogy ízléseinket, hangulatainkat, habitusainkat nem absztrakt stratégiai érdekek irányítják.