(Elmélkedés az előző poszt kapcsán)
Egy ilyen pszichologizáló korban, mint a mienk, nem nehéz megtippelni, hogy miért fajulnak a hitviták nagyon hamar indulatos közhelypuffogtatássá. Olyan ötletek jutnak az eszembe, hogy "a vallás/világnézet hozzátartozik identitásunkhoz", "a vallás biztonságot ad", "csoporttudatunkat erősíti" stb. Mindezek következtében ha valaki megkérdőjelezi, kigúnyolja, vagy akárcsak nem érti meg vallási/világnézeti kötődésünket, személyünkben megtámadva érezzük magunkat, és fenyegetve érezzük biztonságunkat.
De mindez nem annyira érdekes.
Már nem csak a hitvitákat, de azok pszichologizáló magyarázását is unalmasnak találom. A pszichológia helyett forduljunk a kérdés spirituális vizsgálata felé. Spirituális szempontból nézve egy indulatos hitvita egyszerre érthetetlen és elkeserítő. A felek úgy szólnak egymáshoz, mintha ellenségek lennének, pedig a „mi az élet értelme?”, vagy a „létezik-e Isten?” kérdések ügyében nyilvánvalóan egy hajóban evezünk. Kicsi, törékeny emberek vagyunk mindahányan, és elkeseredetten próbálunk eligazodni ebben a világban. Mindent elsöprő szolidaritás-érzésnek kéne áthatnia beszélgetéseinket, melyekben remegő kézzel osztjuk meg egymással összekuporgatott meggyőződéseinket és kételyeinket. Őszinteség, megtört lélek, hatalmas kíváncsiság kéne, hogy jellemezzen minket. Ehelyett vagyunk nagyképűek, kioktatók, agresszívek.
Természetesen ez nem csak engem zavar, sokan szeretnének kiszállni a visszataszító hitvitákból. A feladat látszólag egyszerű: nem kell belemenni hitvitákba. Ezzel viszont az a baj, hogy egyrészt ezek a viták rendkívül érdekelnek bennünket, másrészt meg tényleg fontos kérdésekről van szó bennük. Nehogy már ne lehessen ezekről a témákról beszélgetni!
Egy másik menekülési út a „szenvedélymentes agnosztikus” álláspont felvétele. Természetesen nem gondolom, hogy az agnoszticizmus csupán egy hitvitaundorból származó védekezési mechanizmus lenne. De azt állítom, hogy sokan igenis ebből az okból (is) lesznek agnosztikusok. Részt szeretnének venni a hitvitában, de ki is szeretnének maradni az unalmas, indulatos és közhelyes adok-kapokból.
Nos, szerintem az agnosztikusok is közhelyesek és ezért unalmasak, de legalább az indulatosságot megússzák (bár azt gyanítom, hogy a kezdő agnosztikus eleinte ugyanazokat az indulatokat éli át, mint a többiek, még ha ezt nem is mutatja – de elhiszem, hogy idővel a felvett póz belsővé válik). Ezért aztán az agnosztikus is csak részsikert könyvelhet el hitvita-elhülyülés téren. De ezért a részsikerért nagy árat fizet. Egyrészt őt még az átlagnál is jobban veszélyezteti a spirituális gőg csapdája: „nem csak igazam van metafizikai álláspontomat tekintve, de higgadtabb és civilizáltabb is vagyok nálatok”. Azonban van egy másik negatívum is, ami talán még súlyosabb. Az ember-lét egyik éltető eleme az elköteleződés. Gondolkozásunkat, akárcsak kapcsolatainkat, az elköteleződésből fakadó szenvedély tartja elevenen. Természetesen az őszinte gondolkodónak valóban meg kell tanulnia, hogy ne vonjon le hamar végkövetkeztetéseket, és hogy korábbi ítéleteit és elköteleződéseit időnként felülvizsgálja. De ha valaki kategorikusan a „nem foglalok állást, úgysem lehet” álláspontra rendezkedik be, pláne az élet ilyen fontos kérdéseit tekintve, pláne hosszútávra, sőt életfogytiglan, annak gondolkozása ezen a területen ugyanúgy beszűkül és ellaposodik, mintha vakon és saját magát is becsapva hinne valamiben. Paradox módon szerintem a nyitottsághoz és a továbblépés lehetőségéhez pont az kell, hogy hajlandóak legyünk letenni a voksunkat valahova.
Végülis, mindennek fényében, talán nem is baj, ha bután indulatoskodunk unalmas hitvitáinkban. Talán a bugyuta hitvitázó helyesebb úton jár, mint a felsőbbrendű agnosztikus. Október 2-án, csütörtökön 18 órától az Akadémia vitaestet rendez hit és tudomány viszonyáról, melyet Dombi Péter, a Hiszem vagy tudom? című könyv szerzője moderál.
Helyszín: MTA Székház, kisterem
Cím: Budapest, V. kerület, Roosevelt tér 9.
Részletek itt.
Na, tessék szépen hozzászólni. De aztán nekem szépen, megtört lélekkel, ahogy kell…
Utolsó kommentek