Dr. Szathmáry Eörs az ELTE Természettudományi Kar Biológiai Intézetének egyetemi tanára. Tagja az Academia Europaeának, 2008-tól levelező tagja a Magyar Tudományos Akadémiának. Az evolúcióbiológia nemzetközileg elismert szakértője. John Maynard-Smith-szel közösen írt könyvük, Az evolúció nagy lépései az evolúcióbiológia egyik fontos alapművévé vált. Dr. Szathmáry-t az evolúciós gondolat jövőjéről kérdeztük.

El Mondo: Hol várható fejlődés a közeljövőben az evolúció kutatásában?

Szathmáry Eörs: Az úgynevezett modern szintézis, ami Darwin tanait a genetikával és a populációgenetikával sikeresen kombinálta, 60 éves. Ehhez képest már egy posztmodern korban élünk, és az a kérdés, hogy azóta milyen fontos előrelépések, vagy milyen fontos kérdések jelentek meg előttünk. Éppen júliusban volt egy konferencia, amelynek az volt a címe, hogy "kiterjesztett evolúciós szintézis".

Mit is jelent ez? A "kiterjesztést" kétféleképpen lehet érteni, szélességében és mélységében. Szélességében úgy, hogy olyan területeken alkalmazzák az evolúciós gondolatot, ahol korábban ez nem volt divatban, vagy egyáltalán fel sem merült. Mely területek ezek? Az evolvabilitás gyökerei a kémiába nyúlnak, tehát a kémia egy része az iránt érdeklődik, hogyan jelennek meg az evolúciós egységek, vagyis a kémia részben evolúcióssá vált.

Ugyanígy a nyelvészetben nagyon sok olyan modell van, amely valamilyen értelemben evolúciós dinamikát követ. A közgazdaságtannal kapcsolatban van egy érdekes adok-kapok játék. Az evolúciós játékelmélet gyökerei a közgazdasági játékelméletbe nyúlnak vissza, de ott nem volt nagyon sikeres, például az abszolút racionalitás feltételezése miatt. Viszont Maynard-Smith és társai kezében a biológiában nagyon produktív lett az evolúciós játékelmélet, mert az abszolút racionalitást helyettesítette az automatikus, azaz a darwini dinamikából következő fitnesz-maximalizálási elv (vagyis a játékosok véletlenszerűen választanak stratégiát, tudatos megfontolás nélkül, de a jobb stratégiát választóknak több utódjuk lesz, így az – öröklődés esetén – automatikusan elterjed a populációban – a szerk.).

Ugyanakkor mára megszületett az ún. evolúciós ökonómia, amelyben a közgazdaságtanon belüli jelenségeket próbálják a darwini dinamikára emlékeztető módon leírni, például hogy hogyan jönnek létre közgazdasági ágensek, intézmények, hasonlók. Ez nem azt jelenti, hogy genetikai evolúció folyik, de hogy a struktúrák megjelenése egy kvázi-evolúciós dinamikát követ, igaznak látszik. És akkor természetesen ott van az emberrel foglalkozó többi tudomány, melynek egy része evolúciós szemléletet alkalmaz. Nagyon izgalmas, hogy a kulturális és a genetikai evolúció együtt jelentkezik és együtt hat. Ez volt tehát a szélességében való terjeszkedés a kémiától a nyelvészetig.

A mélységében való terjeszkedés azt jelenti, hogy korábban is kutatott dolgokat mélyebben értünk. Ennek két példáját tudom említeni, az egyik az EvoDevo, az "Evolution of Development", vagyis az egyedfejlődés evolúcója. Amikor evolúcióról beszélünk, akkor a formák evolúciója jut eszünkbe, holott a modern szintézis a génekről beszél, és azért van némi távolság a kettő között. Az elmúlt évtizedekben megfogalmazott neodarwinista válasz szerint ez a távolság nem lényeges: elegendő a génekkel foglalkozni, a formákat úgyis azok határozzák meg. Valahogy tehát keletkezik egy organizmus, de csak az számít, hogy mi adódik tovább, az organizmus pedig pusztán a gének propagálását biztosítja, ahogy Dawkins írja az Önző génben. Ez így azonban kicsit vékony. Magyarázatot ad egy evolúciós újdonság elterjedésére, de nem sokat foglalkozik annak eredetével. Mi kell ahhoz, hogy egy szárny megjelenjen? Ezeket a dolgokat nem lehet úgy elintézni, hogy megjelenik egy mutáns gén, ami egy kicsit nagyobb szárnyat csinál. Természetesen el fog terjedni, ha szelekciós előnye van, de nem ez a kérdés. A kérdés arra hasonlít, hogy mi kell ahhoz, hogy az ember nyelvi képessége megjelenjék. Azzal nem fogjuk ezt a problémát megoldani, hogy megnézzük, hogy milyen feltételek mellett terjed el az univerzális grammatika. Ez ugyanis nem ad arra választ, hogy milyen változásokra volt szükség az agyban, hogy az univerzális grammatika műveleteit alkalmazni tudjuk. Az egyedfejlődés nem játszott fontos szerepet a populációdinamikai szemléletű evolúciókutatásban, újabban viszont az érdeklődés homlokterében áll.

Ehhez kapcsolódóan az EvoDevo azt is kutatja, hogy az egyedfejlődés folyamatai milyen önszabályozó képességgel rendelkeznek, amelyeket aztán a genetika kihasznál. Az egyedfejlődés során ugyanis bonyolult struktúrák jönnek létre, sokszor meglepően egyszerű fizikai folyamatok eredményeként. Egy nem biológiai példával szemléltetve: a sivatagi homokdűnék alakja és mintázata csak a szél és a homokszemcsék fizikájából adódik, természetesen genetikai háttér nélkül. Vajon az egyedfejlődés során az ehhez hasonló önszerveződő folyamatok, vagy a genetikai szabályozás az uralkodó? Ravasz dologról van szó, régebben is nagy vita folyt az önszerveződés és a természetes szelekció hívei között. Az első álláspont szerint ugyanis a legtöbb folyamat a gének irányítása nélkül, spontán megy végbe, míg mások ezt vitatják. Szerintem ez egy teljesen rosszul pozícionált vita, valójában arról van szó, hogy a genetikai evolúció nagyon ügyes abban, hogy megtalálja a nem triviális önszerveződő struktúrákat, és ezeket működtesse. Ez előfordul a nyelvészetben, az egyedfejlődésben és hasonlókban.

A másik példám a mélységben való terjeszkedésre az ún. niche-konstrukció, más szóval a niche-gyártás. A klasszikus képzet az, hogy adott egy valamiféle környezet, és ehhez a természetes szelekció révén adaptálódnak az organizmusok; ennek a környezetnek a valóban ható része a niche. Ez igaz, csak ezt ki kell terjeszteni azzal a gondolattal, hogy tudniillik az organizmusok hatnak a környezetre. Ezen hatások egy része hosszútávú. Gondoljunk például arra, hogy a hódvár építői esetleg már rég meghaltak, de az unokáik még mindig használják a hódvárat. Ezen hosszú távú effektusoknak egy része kifejezetten előnyös az organizmus számára, ami azt jelenti, hogy az organizmus nemcsak passzívan alkalmazkodik ahhoz, amit a környezet ad, hanem módosítja a környezetet. Ez bizonyos esetekben pozitív visszacsatolást jelent, és ilyenkor nagyon látványos evolúciós folyamatok tudnak beindulni ezekben a konstruált niche-ekben. Ez nem kell, hogy fizikai legyen! Sokan azt mondják, hogy az emberi nyelv is egy ilyen konstruált niche-t jelent saját evolúciónk számára, és igazuk is van.

Mindezzel Darwin is egyetértett volna, tehát nem mond ellent a korábbiaknak, de 60 évvel ezelőtt ezek a problémák nem voltak a látótérben, most viszont ott vannak.

EM: A biológiai kérdések mellett beszéljünk egy kicsit az evolúcióelmélet társadalmi fogadtatásáról is. Meglehetősen sok kritika éri az evolúcióelméletet, főleg Amerikában, sőt, ezek a viták olykor még politikai szintre is csúsznak. Meglátásod szerint van-e esély arra, hogy az evolúcióelmélet fejlődésével ezek a viták elcsituljanak, jobban befogadják az emberek az evolúcióelméletet, vagy a probléma nem ezen a szinten van?

SzE: Ez egy nehéz kérdés. Az evolúcióval kapcsolatban két dolog együttállása teszi nehézzé a befogadást. Az egyik, hogy nagy időléptékben zajló folyamat, a másik pedig, hogy rólunk is szól. Gondolj bele, hogy a kozmológia a fizikában nagy időléptékű folyamat, de nem mond semmit arról, hogy miért van az embernek tudata, vagy miért használ nyelvet, vagy van-e lelkiismeret. Ha malíciózus akarok lenni, az emberek ugyanúgy nem értik, mint a természetes szelekciót, de nem rázza meg őket annyira, mert nem érzik úgy, hogy a húsukba vág. Tehát adott egy nagy időléptékű folyamat, amiről nincsen mindennapi tapasztalat (a newtoni fizikáról például mindennapi tapasztalatunk van, ezért nem is olyan megrázó), amely ráadásul rólunk szól, és más választ ad arra, hogy honnan jöttünk, mint az néhány száz éve elterjedt volt. Ez a kombináció olyan problémát jelent az elmélet befogadásával kapcsolatban, ami könnyen lehet, hogy soha sem fog eltűnni.

Ma is irkálnak cikkeket, hogy miért volt Einstein rossz kutató, de ezeket nem veszik komolyan, sosem kap politikai vagy társadalmi támogatást. Tudatlan félőrültek állandóan kopogtatnak ezekkel a kéziratokkal, de emögött nincsen mozgalom. Mozgalom a kreacionizmus mögött van, és ennek oka az előbb említett kettősség. Mint ilyen, szerintem soha nem fog eltűnni.

Visszaszorulni visszaszorulhat, ugyanis egyre-másra jelennek meg olyan számítógépes „játékok”, amelyek az evolúciós gondolat illusztrálására alkalmasak. A helyzet az, hogy élménnyé nem tudjuk tenni a biológiai evolúciót az időlépték-probléma miatt. Valós idejű evolúció csak a mikrobák világában folyhat le, de azt meg a túl kis méret miatt nem látjuk, csak indirekten, műszerekkel tudjuk követni. Ezekben a számítógépes játékokban azonban bizonyos értelemben a szemünk előtt látunk kibontakozni valós idejű evolúciót. Ezt nem szabad összetéveszteni az evolúció tudományával, mert itt egy csomó olyan mesterséges elem van, ami nem direkt alkalmazható az organizmusok vagy a populációk evolúciójára, továbbá ezek nem azt a célt szolgálják, hogy valami konkrét evolúciós problémát megoldjanak, de mégis élménnyé teszik, hogy mi mindent tud csinálni a darwini dinamika, hogyha kellő idő és mozgástér áll a rendelkezésére.

Én azonban szkeptikus vagyok: nem hiszek abban, hogy az evolúcióelmélettel való szembenállás olyan mértékű gyengülésen megy keresztül, mint mondjuk a kozmológia egyes nézeteivel ellentétes elképzelések alakulása, amelyek abszolút súlytalanná váltak. A kreacionizmust (vagy egyéb rivális elképzeléseket) az emberek egy része mindig komolyan fogja venni, az az érzésem.