Halál, ne kérkedj, bár úgy hív a vásott:

nagy és iszonytató, egyik se vagy:

nem hal meg az, ki karjaidba fagy,

szegény Halál: nem öl meg csapásod.

Ha édes az Álom, mely puszta másod,

tőled mi kéjjel nyughat el az agy,

hozzád igyekszik az, ki jó, ki nagy —

lelkük kiröppen, s csontjuk földbe ásod!

Cselédje sorsnak, kórnak, régi búknak,

királyoknak, mérgeknek, háborúknak,

de a bűbáj s mák szebb álmot talál

mégis nekünk. Hát mért vicsogsz röhögve?

Egy kurta álom, s ébredünk örökre,

aztán nem is vagy és meghalsz,

Halál!