El Mondo blog

„Látni tanulok. Nem tudom, miért, de bennem most minden mélyebbre hatol, és nem marad ott, ahol eddig leülepedett. Erről a belső tájról nem tudtam eddig” (Rainer Marie Rilke).

Bővebben (rólunk)

Ha tetszett...

Egyébként...

Szeretjük az értelmes vitát, bírjuk az őszinte kérdéseket és elviseljük a beszólásokat. Kulturált, intelligens olvasóink iránti tiszteletből moderáljuk a durván személyeskedő, tahó kommenteket.

Utolsó kommentek

Kontakt

Olvasói leveleket: a bloggal kapcsolatos metsző kritikát, netán baráti vállveregetést, netán kéziratokat az elmondo.mekdsz kukac gmail.com címre várunk.

2008.11.05. 10:00 Maren Maris

M, mint mise - M, mint musical

Leonard Bernstein: Mass

November elején két este látható Leonard Bernstein Miséje a Művészetek Palotájában. Érdemes jól megfontolni, hogy rászánjunk-e egy estét, mert az éppen 20 évvel ezelőtti bemutató óta Magyarországon erre nem adódott lehetőség. És jó darabig nem is fog.

A darab a kezdetektől megosztotta a közvéleményt. Mi másra is számíthatna az, aki a 20. század második felében misét ír? Ha hozzávesszük, hogy az illető zsidó, aki a katolikus liturgiába más vallások elemeit keveri, ezt színpadra állítja, ahol a szereplők az eucharisztiában összetörik a mise kellékeit, mindehhez olyan klasszikus zenét komponál, amit a jazz, a blues és a rock elemeivel vegyít, mi is elkezdjük kapkodni a fejünket a kritikusokkal együtt.

Ki is ez a Bernstein?

Bernstein Ukrajnából kivándorolt zsidó család sarjaként az első amerikai vezetője volt a New Yorki Szimfonikusoknak. Világhírű karmester, zongoraművész és zeneszerző. A gershwini hagyományokat mutató kompozíciói tovább tágították a 20. század komolyzenei műfajait: klasszikus szerkesztésű műveiben minden addiginál erőteljesebb a jazz hatása, felerősödik a színpadi koreográfia jelentősége, a hangszerelés állandó résztvevői lesznek a könnyűzenéből átvett hangszerek. Sokoldalúságát mindennél jobban mutatja az a tény, hogy a komolyzenében elvitathatatlanul világhírűvé vált művész legismertebb darabja a West Side Story.

Írnak még miséket?

A Misét Kennedy elnök özvegyének felkérésére írta, ezzel avatták fel 1971. szeptember 8-án a washingtoni Kennedy Centert. Saját állítása szerint, már régóta foglalkoztatta egy mise írásának gondolata, mivel szerinte a hit válsága (volt) a 20. század alapvető válsága.

"Mindig is akartam valamiféle istentiszteletet komponálni, mely a különböző vallások, szekták ősi vagy a törzsi hitek elemeit foglalja magába; de elképzelésem nem alakult ki teljesen mindaddig, míg Jaqueline Onassis fel nem kért, hogy írjak egy művet néhai férje emlékére… Így tehát a John Kennedy iránti szeretetből és rajongásból született ez a teljesen új koncepció, amely egy drámai mű minden tulajdonságával rendelkezik…

Mindig is érdekelt a katolicizmus, minden szempontból, hasonlóságával és eltéréseivel a zsidó és más vallásoktól…, különösen XIII. János pápasága idején, amikor valóban úgy tűnt, hogy a katolikus egyház vezető szerepet vállal bizonyos mozgalmakban: az igazságosságért, egyenlőségért - és mindazért, amiről álmodunk, és amiért dolgozunk, de sohasem tudjuk egészen, hogyan érjük el."

Most akkor ez misének számít?

A darab tehát a katolikus liturgia szövegén alapszik, amint az a zeneirodalmi hagyományban a misének megfelel. Bernstein a műfajt jezsuitákkal tanulmányozta a héber és görög hagyományokkal együtt. A latin szövegű részeket és tételeket angol nyelvű szövegekkel, tropusokkal egészítette ki, melyeket Stephen Schwartzzal írt. Ezekben bomlik ki a koncepció, ami a mindenkori mise-szövegekre való reagálással jeleníti meg a huszadik századi ember értelmezéseit, kételyeit, hite megélését.

"Nem igazán latin szövegű misét akartam írni, mint ahogy szigorúan vett vallásos műre sem gondoltam, noha bizonyos értelemben a Mise minden porcikájában vallásos, de nem olyan mű, amelyet a tételes vallások keretein belül kellene előadni, mondjuk az istentisztelet hajlékában, vagy akár a valláshoz kötődő alkalmakkor."

Kik azok ott a színpadon?

Mindezt egy rendhagyó apparátus szólaltatja meg. A szimfonikus zenekar keyboardokkal, elektromos gitárokkal és változatos ütőszekcióval bővül, a darab egyes tételei pedig Bernstein által előírt módon előre rögzített hanganyag lejátszását írják elő. Az előadás szcenírozott, a színpadi koreográfia a szertartást jeleníti meg, amit egy főpap celebrál, résztvevői a ministránsokat, a gyülekezetet és az „utcai embereket” alakító vegyeskar, fiúkórus és tánckar. Bernstein így beszélt a pap szerepéről:

"A Pap számomra mindig is az a valaki vagy valami, ami nélkül – vagyis ha nincs meg bennünk – nem tudunk élni, nélküle nem jutunk egyik napról a másikra, nem teszünk egy lépést sem. Az életünket mozgató minőséget képviseli. Azt hiszem, ez részben definiálható a hit szóval, részben a reménnyel, részben a várakozással, előérzettel…"

A darab legdrámaibb pontján a pap az áldozati szertartás eszközeit összetöri, az addigi liturgia során felgyűlt feszültség az összetörés motívumába sűrűsödik.

"Az emberek ezt a valamit – amitől érzeteik, érzékeik függnek, és pozitív értelemben képességük az élet leélésére – ezt a valamit lerombolják, és éppen ezért a teljes szereplőgárda – szó szerint mozdulatlanná válik a színpadon. 160 ember ül ott, egyik sem tud lélegezni, mozdulni, vagy tovább lépni az életben történt törés miatt. Sok minden széttört: az edény, a szereplő pszichéje – és maga a hit. És ekkor: mindenkinek önmagába kell igen-igen mélyen tekinteni, hogy rájöjjön, mi az, amit ő tört szét..."

Miféle vallásos mű ez akkor?

"Többen mondták nekem, úgy érzik, a Mise zsidó mű. Tudom, mire gondolnak. Isten kérdőre vonása valóban hagyományos zsidó magatartás. Azon az Istenhez kötődő meghitt viszonyon alapszik, amit a zsidók mindig is éreztek, különösen a diaszpórában, a száműzetésben, a gettóban – mivel ott csak ez adatott meg nekik. Igazi földi élet nélkül létezésük középpontjába a vallás és a vallási engedelmesség került – természetesen mindennek fókuszába Istennel… Ennek sajátos Isten-kapcsolatot kellett kialakítania, valamiféle "Ich-Du" viszonyt…. A latin textust kommentáló angol szöveg lényegében nem más, mint annak a jelzése, ami a tudatunkban lezajlik a mindenkori mise közben."

Előadják

November 8. és 11. 19.30, Művészetek Palotája

"Egyházi Géza, Homonnay Zsolt, Kerényi Miklós Máté, Kökény Pál, Mikecz Kornél, Ozsgyáni Mihály, Schwimmer János, Serbán Attila, Szabó Dávid, Szemenyei János, Bódi Barbara, Lukács Anita, Peller Anna, Sas Éva – ének,
Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus, a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola növendékei (karigazgató: Tóth Márton)
Díszlet: Túri Erzsébet
Vezényel: Záborszky Kálmán
Rendező: Böhm György"


6 komment

Címkék: zene ajánló kultúra koncert mise bernstein


A bejegyzés trackback címe:

https://elmondo.blog.hu/api/trackback/id/tr94743769

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kendaq Pendragon 2008.11.06. 19:59:05

Érdekes, lehet, hoogy elmegyek szombaton a MűPá-ba.

kabocazugas 2008.11.06. 22:45:20

Én lehet, hogy kedden.

szitak 2008.11.10. 11:17:32

Volt valaki a Műhelybeszélgetésen?

Maren Maris 2008.11.10. 11:18:31

Jó kérdés, én nem tudtam ott lenni sajnos.

szitak 2008.11.10. 11:53:42

Csak érdekelt volna, hogy néz ki egy ilyen, de gondolom, olyan, mint egy fórum. Majd legközelebb.

kabocazugas 2008.11.14. 15:45:44

Nos, hát elmentem kedden az előadásra, és nagyon nagy élmény volt!
Ahogy a cikkben is olvashatjuk, sokak szerint a Mise zsidó mű - szerintem is az. A szöveg egyes részeit, a pap és a ministráns szerepét játszó énekeseket leszámítva nem sok köze van ennek a darabnak a misékhez. A zsidó szellemiséget a kételkedésben, Isten számonkérésében véltem felfedezni. Bernstein megkérdőjelezi Isten létét, Jézus istenségét, a hívek és a pap hitét egyaránt. Sőt, a pap - aki végig tartja az emberekben a lelket, vigasztalja őket - az elénekelt történet végén teljesen felad mindent, és megmérgezi az egész gyülekezetet. De aztán a hit, egy földre szállt angyal megment mindenkit: testileg és lelkileg egyaránt.
A Mise megdöbbentő mű, sokáig fogok emlékezni rá. A zenei sokszínűség, a hirtelen váltások, mély benyomást tett rám, és elgondolkodtatott.