El Mondo blog

„Látni tanulok. Nem tudom, miért, de bennem most minden mélyebbre hatol, és nem marad ott, ahol eddig leülepedett. Erről a belső tájról nem tudtam eddig” (Rainer Marie Rilke).

Bővebben (rólunk)

Ha tetszett...

Egyébként...

Szeretjük az értelmes vitát, bírjuk az őszinte kérdéseket és elviseljük a beszólásokat. Kulturált, intelligens olvasóink iránti tiszteletből moderáljuk a durván személyeskedő, tahó kommenteket.

Utolsó kommentek

Kontakt

Olvasói leveleket: a bloggal kapcsolatos metsző kritikát, netán baráti vállveregetést, netán kéziratokat az elmondo.mekdsz kukac gmail.com címre várunk.

2008.11.23. 01:15 Maren Maris

Miért (nem ) tetszik egy koncert?

A Meglátogattam Jimet a lágerben margójára

Az „ELMONDO VENDÉG” néven megjelent írás egy néző beszámolója a Müpában bemutatott Bernstein Miséről, nem hivatalos kritika. Mivel az előadásban részt vettem, kritikát így magam sem írhatok, de beszámolnom volna miről - „Vendég” írásának tükrében.

Magát a művet röviden ő is összefoglalja, a részletesebb és pontosabb tájékozódáshoz még ajánlanám a már megjelent ismertetőmet. Elég az hozzá, hogy a darab mindig is megosztotta a közönséget, egy szabad szövegekkel kiegészített, színpadra állított, kortárs zenéjű miséről lévén szó. Ami a provokációt illeti, Böhm György csakugyan ennél is magasabbra tette a lécet.

Ahhoz, hogy az előadást értékeljük, érdemes három részre választanunk. Adott egy darab, adott egy művészi koncepció és annak megvalósítása. Érintettként csak az első kettőről foglalhatok állást.

Rögtön az első szempont különleges esetünkben. Maradjunk a kommentekben említett Ember tragédiájánál: ha valaki újrarendezi, számíthat rá, hogy a nézők már jól ismerik a darabot, érteni fogják a hozzáadott pluszt, új értelmezést, felfogásbeli csavarokat. Az is valószínű, hogy egy újra bemutatott Tragédia kritikája nem arról fog szólni, hogy milyen drámát írt Madách Imre. Nem felejthetjük el, hogy a Misénél más a helyzet. Ahogy azt már írtuk, ezt a művet Magyarországon eddig egyszer, 20 éve mutatták be, és feltételezem, hogy kevesek ismerhetik felvételről. Ha pedig a közönség nem ismeri a darabot, arra (is) lesz kíváncsi. Nem Böhm új rendezése töltötte meg két este a Müpát, hanem egy zenetörténeti remekmű, amit csak most lehetett megnézni-meghallgatni. Arról nem is beszélve, hogy a zene iránt érdeklődőknek a rendezésen túl a karmester zenei koncepciója, a zenekar és a szólisták teljesítménye tesz eltérő élménnyé minden előadást.

A rendezői szándékot tekintve sok tekintetben egyetértek „Vendég”-gel. A díszlet, a jelmez, a színpadi mozgás és a szöveg változtatásai a holokausztot idézik. Számomra ez nem egyeztethető össze a darab eredeti koncepciójával, sem a szöveggel, sem a műfajjal, sem a cselekménnyel. Hogy miért érezte Böhm György másként? Erről csak találgatni tudok, komoly a gyanúm, hogy a másik írásban is idézett Bernstein-szöveget vette alapul. („Többen mondták nekem, úgy érzik, a Mise zsidó mű. Tudom, mire gondolnak…..”) Bernstein nyilatkozott azonban mást is, olyasmit, amivel – ahogy magával a Misével is - egyértelművé tette, hogy az miről szól. Ugyanilyen félreért(elmez)és volt a régimódi, pályaudvari hangszórók megjelenítése a felvételről bejátszott zenei betéteknél. Ez például egy hangszerelési fogás, nem a deportálás egyik jelképének megidézése. Egy másik komoly változtatás nem is kapcsolódott szorosan a soához. A darab drámai csúcspontján egyértelmű szerzői utasítás szerint a pap összetöri az eucharisztia kellékeit. Ez ebből az előadásból kimaradt, jelentősen megnehezítve azoknak a nézőknek a dolgát, akik elgondolkodtak rajta, hogy miért énekel a következő tételben a szólista hosszasan arról, hogy „a dolgok oly könnyen törnek” (how easily things get broken).

A befogadó tehát teljes joggal csalódott, ha a rendezés érthetetlenné teszi a darabot, ahogy azt „Vendég” megfogalmazta. Szerintem ez esetben is érdemes két dolgot különválasztani. Az érthetetlen párhuzamok a józan eszet, a holokauszt ok nélküli citálása pedig a jó ízlést sértik. Mindkettő jogos észrevétel, de nem összekeverendő. Kire-kire másik van felháborítóbb hatással. Hogy klasszikustól lopjak, engem például annyira zavar, hogy egy katolikus liturgiát bemutató Mise című darabban nem misét látok, hogy ehhez képest már alig borít ki, hogy ehelyett zsidók deportálását, vagy egy református istentisztelet mutatnak (tréfa).

Megint más kérdés, hogy milyen a jelmez. Szerintem, ha a „Vendég” által említett hölgy fekete estélyiben szavalta volna (az idézett rész prózai), hogy „Meglátogattam Jimet a lágerben…”, ugyanennyire érezném zavarónak. Hogy milyenek a fehérneműre átlátszó esőkabátot húzó énekesek a színpadon, arra nem térnék ki. Bőven válogathatunk az ilyesmivel foglalkozó kortárs színház-, opera- és táncrendezések kapcsán kirobbanó vitákból. Ha muszáj, hát arról beszélnék, hogy nem kellett volna-e jobban átgondolni, hogy az említett jelmezek és a díszlet zörgése mennyire szól jól a piano zenei részek alatt. Itt vetném fel, hogy a tapsrendben színpadra érkező rendező ruhája az általam állított szempontrendszerbe nem fér bele, mégpedig azért, mert semmi köze a produkcióhoz, teljesen mindegy.

Az előadásra beülő nézőnek nem feladata, hogy a fenti szempontokat különválassza, elemezze. Mindegyik hat rá valamilyen arányban, és benyomása eszerint alakul. Az arány pedig mindenkinél más és más. Ezért nem értem „Vendég” utolsó mondatát. Ha belátjuk, hogy az élmény szubjektív, nem lepődhetünk meg azon, hogy a többi befogadó másként éli meg, és semmiképpen sem várhatjuk el tőle, hogy hozzánk hasonlóan reagáljon. Nem biztos, hogy a taps a rendezésnek szólt. Talán azok az emberek Bernstein alkotására voltak kíváncsiak, vagy valamelyik előadóra. Nem tudom, de ezzel szerintem nincsenek is gondok.

Kapcsolódó anyagok:

M, mit mise - M, mint musical

Meglátogattam Jimet a lágerben


1 komment

Címkék: kritika kultúra


A bejegyzés trackback címe:

https://elmondo.blog.hu/api/trackback/id/tr7783612

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gizel guzmán 2008.11.24. 14:43:05

Tök jó, Maris, hogy ilyen "hideg" fejjel össze tudtad szedni a prokontrákat. Pláne, hogy te is előadtál. Remélem, a zsigerből kommentelők is el tudják fogadni, hogy: Ha belátjuk, hogy az élmény szubjektív, nem lepődhetünk meg azon, hogy a többi befogadó másként éli meg, és semmiképpen sem várhatjuk el tőle, hogy hozzánk hasonlóan reagáljon.
Úgy legyen. Sajnálom, hogy nem láttam/hallottam a darabot, későn kaptam észbe. Talán majd 20 év múlva.