El Mondo blog

„Látni tanulok. Nem tudom, miért, de bennem most minden mélyebbre hatol, és nem marad ott, ahol eddig leülepedett. Erről a belső tájról nem tudtam eddig” (Rainer Marie Rilke).

Bővebben (rólunk)

Ha tetszett...

Egyébként...

Szeretjük az értelmes vitát, bírjuk az őszinte kérdéseket és elviseljük a beszólásokat. Kulturált, intelligens olvasóink iránti tiszteletből moderáljuk a durván személyeskedő, tahó kommenteket.

Utolsó kommentek

Kontakt

Olvasói leveleket: a bloggal kapcsolatos metsző kritikát, netán baráti vállveregetést, netán kéziratokat az elmondo.mekdsz kukac gmail.com címre várunk.

2009.01.12. 10:31 flos regalis

Miért hagyják el az emberek az egyházat?

Égig érő gizgazok

Philip Larkin angol költő Church Going című verse, amit több, mint ötven éve írt, azt a kérdést boncolgatja, vajon ki lesz az utolsó, aki a templomot még eredeti funkciójának megfelelően fogja használni, és mikor jön el az az idő, amikor a természet által visszahódított épületet már fel sem lehet ismerni, és senki sem fog emlékezni rá, mi célt szolgálhatott ez a mohával és gazzal dúsan benőtt objektum. Magyar fordításáról nem tudok, de mindenkinek ajánlom, számos internetes oldalon olvasható az angol szöveg; sokkal többről szól, mint amit hevenyészve felvázoltam az imént.

Két nemzedéknyi idő eltelt a vers első megjelenése óta, és nem csak időben, de térben is messze van tőlünk az a templom, ami Larkint megihlette - vajon mi a helyzet most? Ha napjainkban térne be egy falusi templomba biciklitúrázó társaság (adaptálom kicsit a verset: Larkin magányos biciklistaként mereng benne, de ezt Magyarországon nehezen tudom elképzelni - egy kis pozitívum), ugyanezt ez elidegenedést éreznék?

Néhány évvel ezelőtt, még tanári működésem idején, kulturális okokból megtekintettünk minden utunkba eső templomot egy osztálykiránduláson. Az egyik templomban egy rendkívül hosszú, falnak támasztott létra keltette csak fel a figyelmet, amire egy négyjegyű szám volt rápingálva (egyes feltételezések szerint a létra legalsó foka és a mennyország közti távolságot volt hivatott jelezni). A másik templom valami búcsújáró hely volt, ami egy "Mária a Kisjézussal" gipszfigura köré szerveződött, és a vendégkönyvben a hívek rögzíthették kéréseiket, amelyek teljesítését a gipszfigurától várták - a kölkök undorodva fordították el a fejüket, vagy értetlen arccal meredtek a nem túl ízléses kivitelezésű kegytárgyra. Emlékszem, hogy páran próbálták kisilabizálni a felnőttek által írt sorokat, aztán rámnéztek, hogy valahogy magyarázzam ki ezt a dolgot, mert ez nagyon úgy néz ki, hogy vannak borzasztóan hülye emberek a világon, akik ideírták minden nyomorúságukat ebbe a könyvbe, sokszor teljes névvel, címmel, hogy aztán itt 14 éves gimnáziumi tanulók gúnykacajának tárgyai legyenek. Mária a Kisjézussal, vendégkönyvvel (ismeretlen művész alkotása) a környék nevezetessége volt.

Én keresztény embernek tartom magam, de nem tudom egyszerűen csak ignorálni azokat a dolgokat, amelyek a vallásomat jelképezik, mondván, hogy kérem nekem az ilyen gipszöntvényekhez semmi közöm sincs, és néha nekem is nehéz bármi érdekeset felfedezni egy templomban egy oda nem illő tárgyon kívül. A templomaink, amelyek sokszor fantasztikusak távolról, impozánsak kívülről, belülről meglehetősen csalódást keltőek. Odakint merész építészeti megoldások, lélegzetelállító magasság, szédítő mélység, a meredek lépcsők, amelyek a szentélybe vezetnek, a roppant ajtó, amely kitárul - és mikor belépünk a szent térbe, hogy megálljunk az oltár előtt... Hát, a merészségnek semmi nyoma már. Gyávaság bújik meg a padok közt, a kopottarannyal díszített félhomályban; kifejezéstelen csönd, ronda freskók, esetleg japán turisták. Múzeum. Egy vallás, amelynek nincs mondanivalója.

Alternatív valóság

Még ha nagylelkűen megfeledkeznék is arról, hogy hány és hány ember őrizget magában mindenféle vélt vagy valós sérelmet, amelyért az egyházat teszi felelőssé, akkor is tény marad, hogy az egyház nem tudja megszólítani a mai embert – legalábbis úgy nem, hogy az illető ne kapjon idegrohamot. Először is, ott van a legalább 100 éves lemaradása – mintha az elmúlt évszázadban nem lettek volna itt. Voltak ugyanis közben történések. Felfedezések, mozgalmak, folyt a vér, miegymás. Rengeteg mindenről kellett újra elkezdeni gondolkodni. Az egyház ebből kimaradt. A felgyorsult világ, az egyre követhetetlenebb változások, a tegnapelőtt még elképzelhetetlennek tartott, ma már mindenhol általános vélekedések, viselkedésformák, a társadalom széttöredezettsége, az egyre lazuló kötelékek, amelyek az embereket egymáshoz fűzik, a tudomány új eredményei, a demokrácia (az egyház számára még mindig "újdonság"), az emberek gondolkodásában, életszínvonalában, jogaiban, lehetőségeiben végbement változások abba a kategóriába tartoznak, amivel az egyház nem tud vagy nem akar foglalkozni, arról tudomást venni, azzal szembe nézni. Ezer meg ezer kérdésről van szó, amit az egyház nem akar meghallani. A kutya ugat, a karaván halad – vagyis inkább a kutya csendben morog, a karaván meg... már árkon-bokron túl van.

... ha azt akarjuk, hogy "a hülyék is értsék", akkor a végén csak ők maradnak. A többiek elhúznak oda, ahol felnőtteknek való témákról is lehet beszélgetni.

Mikor ezen gondolataimat megfelelő fórumokon szavakba önteni voltam bátor, nem egy alkalommal azt a választ kaptam, hogy az egyház számára a legfontosabb, hogy olyan üzenetet közvetítsen, amit az "egyszerű emberek" is értenek. Olyan üzenetet közvetítsen vagy inkább úgy közvetítse? Mert ez mondjuk nem mindegy. És kik volnának azok az egyszerű emberek? Ők, gondolom, egyszerű világban élnek, ahol semmi olyasmi nem zajlik, ami ne volna egyszerű és könnyen érthető. Jártukban-keltükben semmi olyasmit nem tapasztalnak, ami nyugtalanító, ami érthetetlen, amire nincs szép kerek felelet. Nekem az volt a véleményem akkor és most is, hogy ennek eredménye (mielőtt egyáltalán az emögött rejlő motivációról szót ejtenék) a felületes üzenet, lebutított kereszténység, végső soron egy mesterségesen létrehozott, alternatív valóság kényszerű üzemeltetése, miközben kézen-közön elveszik az igazság, éppen az, ami engem például ide vonzott. A másik eredmény - ezt félve említem meg -, hogy ha azt akarjuk, hogy "a hülyék is értsék", akkor a végén csak ők maradnak. A többiek elhúznak oda, ahol felnőtteknek való témákról is lehet beszélgetni.

Mert a világ olyan, amilyen. Ezzel mindannyiunknak szembe kell néznünk, az IQ-nktól, érzékeny lelkünktől, pszichés problémáinktól függetlenül. Nincs „light” verzió a rászorulóknak, ez az egyféle világ van, mindenkinek. Ebben kell boldogulni, keresni az igazságot, megküzdeni a szarral.

A táboron kívül

Végül még egy dolgot szeretnék mondani. Azt, hogy hinni nehéz és még ijesztő is. A lehetőség egyszerre vonz és taszít, mert egyfelől elkelne a katarzis, a gonosz kiűzése, a világosság, de nem akarok kimenni a táboron kívülre. Az magányos vállalkozás, és oroszlán bömbölése hallik, s a hold megcsillan a kopár köveken. Hinni nem lehet csoportosan, bizonyos értelemben nem, az csak illúzió. A hit olyan, hogy ha érdekel a dolog, legyél ma éjfélkor a gázlónál egyedül, ahol a sakálok dugják csak ki néha a fejüket, s vad szemük egy pillanatra felvillan, mintha őrszemek jeleznének egymásnak. És bármi történjék is ott, mikor hajnalban visszamész, minden olyan lesz, mint volt. Csak te nem. De ez már túllépi ennek a cikknek a kereteit.


23 komment

Címkék: kritika egyház keresztények


A bejegyzés trackback címe:

https://elmondo.blog.hu/api/trackback/id/tr23872392

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szürke általános 2 2009.01.12. 18:20:34

"A hit olyan, hogy ha érdekel a dolog, legyél ma éjfélkor a gázlónál egyedül, ahol a sakálok dugják csak ki néha a fejüket, s vad szemük egy pillanatra felvillan, mintha őrszemek jeleznének egymásnak. És bármi történjék is ott, mikor hajnalban visszamész, minden olyan lesz, mint volt. Csak te nem."

Ezt kimasoltam a kedvenc idezeteim koze. Allat.

klk 2009.01.12. 18:36:22

Sok igazság van a cikkben.
A templombelsőkkel kapcsolatosan nagyon igaza van a cikk írójának.
Életem egyik legmegdöbbentőbb ellenpéldája a milánói dóm volt, ahol a belső ragadott meg igazán, hosszú percekig mozdulni sem bírtam csak bámultam, azt amit nagyon ritkán érzékelni ilyen plasztikusan.

Sonki 2009.01.12. 20:13:51

Állatira lemaradt a kereszténység; normális emberek közül olyat, aki eddig nem találkozott vele, már nem nagyon tud lekötni.

Én mindent megtennék azért, hogy ez megváltozzon! Hozzunk létre egy új gyülekezetet, olyat, ami nem untatja a barátainkat, kollégáinkat, szomszédainkat sem.

Akit érdekel a téma elméletileg vagy gyakorlatilag, az írjon nekem az info@sonkolytamas.hu -ra. Köszönöm.

Egy szerintem ideális gyülekezet - persze Ámerikában: www.momentumchurch.com

Berci_JCHC (törölt) 2009.01.12. 21:26:14

Sonki: ez a műfaj odaát, de már Nyugat-Európában is egyre "népszerűbb". Pl. ott van Brüsszelben a The Well nevű "gyülekezet". Egy kávéházi közösség. Egyszer, ha ismét arra járok, megnézem már magamnak:
www.thewell.be

Amerikában ez az egész egy önálló mozgalom, aminek az ötleteiből a mozgalomhoz nem tartozó közösségek is sokat merítenek, de igazából folyamatos az ötletkölcsönzés azon közösségek között, akik szeretnék a ma emberét megszólítani.
Ez az egész a hippikorszakkal kezdődött, és a "webkettő" korszakában reneszánszát éli.

Sonki 2009.01.13. 07:45:30

Beri, köszi a linket, tetszik!

Közhely, de igaz: borzasztóan felgyorsult a világ. Egy Krisztus után 1000-ben és egy 1500-ban született ember életmódja, gondolatvilága között nem volt komoly különbség. A mai ember viszont már nem tudja elfogadni a néhány tíz évvel ezelőtti dolgokat sem, már minden megváltozott. 26 éves vagyok, de sokszor úgy érzem, hogy a tinédzserek már egészen másképp élnek, mint én éltem 10 éve.

Ha igazán szeretjük mi, keresztények az embereket, akkor nem untatjuk őket, hanem mindent megteszünk értük - akár még változunk is. Ez sokszor nem könnyű, de biztos, hogy lehetséges biblikus módon is.

jerry_portnoy 2009.01.13. 09:36:30

zivatarnak: nem szeretnék belerondítani a milánói dómos emlékedbe (nekem is tetszett, voltál a tetején is?), de speciel én onnan rossz szájízzel jöttem el: mikor gyertyát akartam gyújtani, kiderült, hogy ez ott egy automatával működik, ami pénzbedobás után bekapcsol egy lámpácskát félórára... :-(
ennek sem túl pozitív az üzenete.

Berci_JCHC (törölt) 2009.01.13. 14:33:40

@Sonki:
25-26 vagyok én is, és magam is látom, hogy a nálam akár csak 7-8 évvel fiatalabbak is mennyivel másképp gondolkoznak, viselkednek, kommunikálnak, élnek. Pedig nem vagyok az az elvetemült neopuritán, sőt.
Nehéz megtanulni a nyelvüket, de ha csak egy kicsit is sikerül, akkor ők is fognak tanulni a mi nyelvünkön. Előbb, vagy utóbb.

Alister · http://lemuria.blog.hu/ 2009.01.14. 01:03:40

Hú, ez a cikk nagyon tetszett, gratulálok!

Generációs szakadék: ha csak annyiszor száz forintom lenne, ahányszor olyan érzésem volt, hogy (fellengzősen fog hangozni) "nem értem a mai fiatalokat..."... //Természetesen a nálam is fiatalabbakra gondolok.//

Templom: a párizsi Notre-Dame volt az abszolút "élmény" - a templom ugyan szép kívül belül, de a bent álló emlékérme-automaták láttán nem tudott nem eszembe jutni, hogy mintha Jézus kikergette volna a kereskedőket a templomból...

protkózúzó 2009.01.14. 17:48:37

azér a kereskedő-kikergetős részről érdemes elgondolkodni, mivel, ha jól tudom, főként azoknak az oda vándorló zarándokoknak árultak áldozati állatokat, akik olyan messziről jöttek, hogy nem tudtak magukkal hozni, így helyben tudtak csak keríteni egyet, ezért települtek a templom külsőbb részeibe kereskedők. tehát nem voltak azok annyira haszonlesők...

tramini 2009.01.15. 12:06:17

Már az előző, hasonló témát feszegető posztnál is motoszkált bennem, de most ideírom:
a kérdés(ek) fontosak, örülök, hogy van, aki meri feszegetni! Hajrá!
Viszont van egy konstruktív javaslatom: tegyük fel a kérdéseket másik irányból, fordítsuk pozitívba:
Mi kell ahhoz, hogy szimpatikus legyen ma az egyház?
Mi kell ahhoz, hogy ne hagyják el az emberek az egyházat?
sőt:
_Miért_kell az, hogy szimpatikus legyen / ne hagyják el?

és még lehet folytatni hosszan! Ezek az igazán fontos kérdések, és ezt kell megválaszolni. És még egy halomnyi ezekből következő kérdést. És a válaszokban ne használj tagadást és múlt idejű mondatot! :-))
És a válaszok konstruktívak és építőek lesznek...
:-)

Flos regalis 2009.01.18. 16:52:51

@tramini: Hát igen, erről is lehetne írni. Ha valaki tudja a választ. Ha nagyon röviden el szeretném mondani, hogy miért hagytam el az egyházat, akkor azt mondanám: két okból, (1) megszűnt közösségnek lenni - az okokat nem tudom elemezni így kapásból, (2) a cikkben is kifejtett "földbe dugom a fejem, élek tovább a kis fallal elkerített kertecskémben"-hozzállás miatt érzett frusztráció. Én ezen akkor, mert még fiatal voltam mondjuk, szerettem volna változtatni, de rajtam kívül senki sem szeretett volna. Ezért hagytam ott. Templomba ugyan járok (de máshova, mert elköltöztem közben), de közösségi életben nem veszek részt. Szóval nem tudom, hogy akkor én most elhagytam-e az egyházat, vagy sem, szerintem a lényeget tekintve elhagytam.

Szóval az én kérdésem inkább az, hogy azok, akik még ott vannak, azokban van arra igény, hogy rajtuk kívül mások is legyenek ott?

Flos regalis 2009.01.18. 17:01:29

Abból, amit fentebb írtam, viszont megsejthető, hogy nem mindig volt ez teljesen így szerintem. Azt írtam, "megszűnt közösségnek lenni" - valamikor az volt, ezt tanusíthatom. Nem azért jártam oda, mert nem akartam egyedül unatkozni - nagyon sok jó dolog volt akkor és ott, a rosszakat meg nem vettem észre.

Úgy látom, hogy az a fajta kirekesztő viselkedés, ami az általam ismert gyülekezetekben folyik, egy tudatos döntés következménye. Úgy gondolják, még mindig jobb, ha a "beilleszkedni nem tudók" lelépnek, mintha maradnának. Ez vagy tényleg így van, vagy nem. Nekem gyáva taktikának tűnik és erkölcsi kifogásaim is vannak. Mindenesetre az egyházi vezetőség "óvatos duhaj"-jellegű hozzáállása ez a misszióhoz. Én nem vagyok a király, nem tudom, hogyan lehetne ezen változtatni, és őszintén szólva kedvem sincs.

aiai 2009.01.18. 17:59:56

Talán nem kellene úgy tenni, mint ha a kétezeréves válaszok mai kérdésekre is érvényesek lennének - mármint azok, amelyek túlmennek az általánosan igaz (és valláshoz nem kötődő) közhelyeken. Persze akkor viszont felmerül, mi marad meg a vallásnak?
A szeretet, egymást segítés, stb. mindenkié, nem kötődik vallási közösséghez.
Az, hogy valami elvont, fenségest vagy felemelőt érzel, az is mindenkié (beleértve az ateista Dawkinst, aki ezt hangsúlyozza is).
Szóval: mi marad, ami valóban valláshoz kötődik és még nem vált nevetségessé (mint az elavult dogmák és isten mint ödipális atya)?

Mattheo Guilleaume · http://elmondo.blog.hu 2009.01.18. 18:52:46

@aiai: "Szóval: mi marad, ami valóban valláshoz kötődik és még nem vált nevetségessé (mint az elavult dogmák és isten mint ödipális atya)?"

Íme a nemlétező isten és az ő prófétája...

Sonki 2009.01.18. 19:25:54

Semmiképpen sem nevetséges az a tény, hogy ha valaki kéri Isten bűnbocsánatát, akkor megmenekül a pokoltól. Sőt, tapasztalataim szerint már itt a Földön is jobb hívőnek lenni mint hitetlennek.

Nagyon együttérzek Flos Regalis hozzászólásával. Állatira nem működik jól az egyház, és óriási kedvem nekem sincs megváltoztatni, nem találom a módját.

Kinek van kedve létrehozni egy új, ideális gyülekezetet?? Nem lehetetlen!

Nagyon keresgélem, hogy Isten vajon hol és hogyan akar mostanában használni.

Alister · http://lemuria.blog.hu/ 2009.01.18. 23:08:35

-Sonki:
"Semmiképpen sem nevetséges az a tény, hogy ha valaki kéri Isten bűnbocsánatát, akkor megmenekül a pokoltól."
Mármint ha hiszel benne, hogy ez tény.

"Sőt, tapasztalataim szerint már itt a Földön is jobb hívőnek lenni mint hitetlennek."
Ezzel viszont egyetértek. Nagy kényelem a megnyugvás hitünkben, ahogy azt egy tehetségesebb "pályatárs" írta volt.

Kérdések és válaszok:
Valahol azt hallottam, hogy nincs kínos kérdés, csak kellemetlen válasz... másrészt pedig a jó kérdés önmagában foglalja a választ is.
//Igen, ez most nagyon 'bazári bölcsesség'(TM) szagú okoskodásnak tűnik, de most nem tudom szebben megfogalmazni, hogy ha nem tetszik a kérdésedre kapott válasz, akkor vagy rossz a válasz - vagy a kérdés az...//

tramini 2009.01.19. 19:59:20

A negatív kérdésekkel az a baj, hogy nem serkellnek gondolkodásra...
A pozitívakkal meg az, hogy sokkal munkásabbak, mert gondolkodásra serkentenek :-))

Merlicht · http://fenyfogo.blogol.hu 2009.01.20. 00:17:20

Nos... nekem a meghatározó élmény a Sacre Coeur volt, szintén Párizsban.
Más:
Szerintem az egyház valójában működő intézmény, egészen addig amíg nem központilag vizsgáljuk, hanem apró részenként... hiszen a hívő emberek közül még mindig elég sokan járnak el a vasárnapi misére, ahol is kis közösségek alakulnak, általában az ottani pap/papok köré, és ezek a közösségek azért segítenek egymásnak és védik egymást... csakúgy mint 100 vagy 500 éve. Szóval egyházközség szinten szerintem működik az egyház, a problémák a felsőbb köröknél kezdődnek.

Sonki 2009.01.20. 07:24:24

Szerintem a legalsó szinteken is ugyanúgy bajok vannak. A hívek többsége inkább kényelmesen, mint krisztusian él. Nem tesznek, nem teszünk meg mindent a többi ember segítéséért, pokoltól való megmentéséért. Ha erről szólna az életünk, biztosan másképp néznének ki a gyülekezetek: az épületek, az alkalmak, a megszólalások...

Nem könnyű kilépni a komfort-zónánkból, de csak így lehet elérni az embereket. Erről szólt a reformáció is, és Jézus is ezt csinálta. Én is szeretném ezt csinálni!

Berci_JCHC (törölt) 2009.01.20. 13:00:26

Sokat segítene, ha nagyobb erőbedobással fordulnának magyarra azok a könyvek, amik a hagyományostól eltérő módon közelítik meg a kereszténységet, nagyobb hangsúlyt adva az alulról való építkezésnek, a missziós szellemiségnek, az aktív közösségi életnek.
Ilyen ugye Don Miller könyve, aminek nagyon örülök, hogy magyarul is elérhető már.

Továbbá jó lenne egy olyan magazin, mint a Relevant, amit azért csak könnyebb egy átlagos érdeklődő kezébe nyomni.

Mert az emberek az ilyen jellegű üzeneteket ma már jobban észreveszik.

IGe · http://vilagnezet.blog.hu/ 2009.01.22. 10:45:14

Miért hagyják el az emberek az egyházat?

mert egy másikba mennek

400-500 van csak hazábkban, ebből kb 200 államilag is jegyzett

bölcsésztanár 2009.01.30. 17:45:31

Nekem az jutott eszembe, mikor itt volt Pesten a berlini nagynéném, elmentünk együtt a Mária utcai jezsuita plébániára vasárnapi misére. Mise előtt 10 perccel nem kaptunk már ülőhelyet. Nagynéném ettől teljesen elhűlt, mert ő ilyet Berlinben még sose látott. A templomban, ahová ő jár, többnyire vasárnaponként van egyetlen mise, azon se vannak túl nagy számban jelen fiatalok. Azt is mondta, hogy Németországban használnak bizonyos katolikus templomokat úgy is, hogy mise nincs, de közösségi eseményeket lehet oda szervezni. Azért mi még talán jobban állunk ennél.

A másik emlékem egy kellemes meglepetés. A Zemplénben nászutaztunk, Tokaj környékén. Tarcalon, egy bortermelő faluban mentünk be egy küllemre átlagos barokk templomba. A sekrestyés büszkén vitt körbe minket, és tényleg hihetetlen szép dolgok voltak. Új hímzésű, de hagyományos, pazar terítők mindenhol, több szettjük is volt, eredeti barokk kovácsoltvasak, az átlagnál sokkal kevesebb giccs, és sok szépség volt belül. Látszott, hogy használják, hogy szeretik.

Ami meg a közösségeket illeti: én néhányból visítva menekültem megtérésem idején (23 voltam), mert tele volt 20-25 éves szentfazekakkal. De aztán találtam egy olyat, ahol tudtam értelmesen beszélgetni a nehézségeimről, és szerintem kellő keresés után talán tudna magának mindenki találni, ha nagyon akar. Mondjuk vidéken neccesebb lehet.

acta est fabula 2009.03.12. 13:20:12

jo a cikk, csak kar ahogy a cimben megfogalmazott kerdesre egyaltalan nem valaszol...szerintem.
süti beállítások módosítása