(a pályamű nagyobb felbontásban)

Metronóm: Először is gratulálok a pályázathoz, és köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésünket. Honnan jött az ölet, hogy induljatok a pályázaton?

Igen fontos kérdés, hogy melyik pályázatot veszi ki az ember. Ennek például egyrészt azért álltunk neki, mert hallgatói ötletpályázat révén a mezőny korlátozott, tehát úgy tűnt, hogy lehet esélyünk, másrészt a határidő is megfelelő volt, a téma is érdekes.

M: Miről szól egy ilyen pályázat? Hogy zajlik?

A hallgatói pályázatok általában ötletpályázatok. Ez azt jelenti, hogy a kiíró szükségét érzi valamely kérdésben friss ötletek beszerzésének, és erre talán a legjobb módszer kikérni a fiatalok véleményét. Ezeken a pályázatokon egy kérdésre adott hirtelen válasz kidolgozását kérik minimális felületen. Tehát nem kell rengeteg órát befektetni az ötlet kidolgozásába, hisz nem kell száz oldalas dokumentációkat írni stb. A pályázat menete egyszerű. Megjelenik a kiírás valamilyen fórumon, határidővel, pontos formai követelményekkel és tervezési programmal. A határidőre leadott pályaműveket a zsűri elbírálja, majd kihirdetik az eredményt.

M: Hogy állt össze a csapat?

Évfolyamtársak vagyunk a Műegyetemen, régi ismerősök. A bulvár hír ezzel kapcsolatban az, hogy a csapat hölgy tagja (Tóth Szilvia - Metronom) a menyasszonyom. A Guba Sanyi meg kinn volt velünk a tavaszi félévben Madridban, így őt jól ismerjük.. Igazából nyár elején még úgy volt, hogy négyen leszünk, de végül egyikünk nem tudta vállalni.

M: Van főnök köztetek? Kinek a szava döntő a vitás helyzetekben?

Nem nagyon vannak vitás helyzetek, nincs főnök sem, kiegyensúlyozott, mellérendelt a viszony.

M: A pályázat készítésekor voltak nehézségek, vagy váratlan fordulatok?

Hát egy ilyen helyzetben általában nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt eltervezi az ember. Például a Sanyi ínhüvely-gyulladást kapott pár nappal a leadás előtt, úgyhogy négy napig nem tudott egerezni. Mondjuk ettől még becsülettel ott volt, csinálta, és jó is volt, hogy egy kicsit kívülről tudta szemlélni a dolgokat. Ami furcsaság még volt, hogy két nappal a leadás előtt kész lett a tabló. Ez mondjuk nem hiszem, hogy sokszor elő fog fordulni.

M: Mi az tulajdonképpen amit leadtatok? Mi volt a fő koncepció? A plakátot bogarászva nem minden világos.

Igen, igen. Szerintem is eléggé bogarászós lett a lap, szóval beletelik egy időbe, mire a végére ér az ember a gondolatoknak. Most erről csak annyit mondok, hogy mivel a kiírás megfoghatatlan volt, ezért úgy döntöttünk, hogy – ahogy magunk között mondtuk - a „pozitív energiák sugárzása” megfelelő taktika.

M: Ki az az alak középen? Mintha hasonlítana rád.

Jogos, az öcsém az. Ő jeleníti meg a standard olimpia-turistát. Az ő cuccai azok, amik elárulják a néző számára, hogy milyen is lesz majd akkor a város. Maga a szituáció a jövőbe van csúsztatva, így jelen vagy múlt időben lehet beszélni olyan dolgokról, amik számunkra most még csak jövő.

M: Mondj három ötletet, amit jónak tartasz a pályázati anyagotokban.

Mondjuk legyen az egyik a bal fölső sarokban lévő laptop. A képernyőn olvasható szöveg első ránézésre a létesítmények akadálymentes megközelítésének fontosságáról szól. Jó, ez benne van, de egy fontosabb mondanivaló az, amit a mellé írt sövegben lehet olvasni. Itt pedig az az ötlet, hogy az olimpia szervezését végző szervezetek kapcsolati tőkéje az olimpia lezajlása után a város szolgálatába áll.

A második kedvenc ötlet az építészeti alapkoncepció. A „partra vetett olimpia” felkiáltással az összes sportágat a Duna mentén helyeztük el (kivétel a vitorlázás: Balaton - Tihany). Ez konkrétan még nem a mi ötletünk, a kiírás ezt erősen ajánlotta, sőt majdhogynem kötelezővé tette. Az épületek megformálásánál van jelentősége az ötletünknek: a rendezvényközpontok formai kialakításukat a partra vetett fa képéről kölcsönzik.

A harmadik kedvencem az meg legyen a „Gangról-gangra” bögre. Ez arról szól, hogy az olimpia alatt nemcsak sportesemények töltik meg a várost, hanem kulturális-, szórakoztató- és turisztikai eseménysorozatok is. A Gangról-gangra egy kulturturisztikai kombináció lenne. Az alapötlet az, hogy Budapest igen sok belső udvaros házának csak töredéke látogatható, pedig valóban gyönyörűek. Ezért a kijelölt gangok bejárhatók lennének, minden résztvevő kapna egy emlékbögrét, és az udvarokban kapna bele valami italt. Pár helyen kiállítás fogadná a látogatókat, van ahol piac, vagy éppen étterem lenne berendezve a házak udvarán. Így kellemes kikapcsolódásként a turisták a belvárosban bolyongva valóban fel tudnák fedezni annak szépségeit.

M: Ha újra kéne csinálni a pályázatot, lenne valami amit másképp csinálnál?

B. A: Ez nehéz kérdés. Van néhány dolog a pályaművünkben, amivel már most nem értek egyet. Főleg a sportágak budapesti elhelyezésében vannak kétségeim. Mondjuk mivel szerintünk a pályázat kiírásának nem ez volt a fő kérdése, ezért ezzel a résszel nem is foglalkoztunk annyira komolyan. A kiírás inkább megmondta, hogy mit hova képzeljünk el, és arra kérdezett rá, hogy hogyan képzeljük azokat. Ma biztosan többet törném a fejemet például a csepeli területek beépítésén.

M: Szerinted milyen lesz a város az olimpia alatt és mik azok a változások, amik esetleg megmaradhatnak a rendezvény után?

A vízió szerint 2020-ra megújul a közlekedés. Kész lesz a négyes és az ötös metró, a hajós közlekedés használható lesz a Dunán (észak-déli közlekedés gyorsabb lesz vele, mint bármi mással), a bicikliutak és a villamosvonalak is használhatóbb hálózatot fognak alkotni. A biciklis közlekedéssel kapcsolatban már rég tervben van egy kölcsönbicikli hálózat, ami például az olimpiától függetlenül többek közt a CM-nek és egyéb tényezőknek köszönhetően jó irányba halad. Persze minden pénz kérdés…

Aztán fontos, hogy az olimpia idejére a belváros erős autósforgalom-korlátozással lesz csak megközelíthető, amit jó lenne enyhébb szabályozással megtartani. Azt talán említeni se kell, hogy már most bevett szokás az olimpia idejére kötelező szabadságolás az állami- és ajánlott a magáncégeknél. Így a közlekedés jelentős hányada a turisták szolgálatába állhat.

M: Visszatérve a pályázathoz, amikor leadtátok, úgy éreztétek, hogy jó lett amit csináltatok? Számítottatok a győzelemre?

Nem, nem számítottunk. Nagyon izgultunk, mert bár jónak éreztük a pályaművet, és szerettünk volna nyerni, de – én speciel – úgy éreztem, hogy nem elég korrekt ez a munka ahhoz, hogy ráírhassam a lapra, hogy „városépítészeti vízió”.

M: Az igaz, hogy az eredményhirdetésen valami őrült maskarában voltál?

Jó, oké, ez elég vicces sztori. Az úgy volt, hogy a Blahán építettük egy másik csapattal a szmogreduktort, és pont az eredményhirdetés időpontja előtt fél órával jött valamelyik tévé forgatni oda, tehát be kellett öltözni „kutatói kezeslábasba”. Az meg elhúzódott, így nem maradt időm átöltözni, sőt így is késtem vagy negyed órát a galériából... Szóval a jelmezben érkeztem meg. Szerencsére a rendezvény nemcsak eredményhirdetés volt, hanem a BME Urbanisztika Tanszékének nyolcvan évét összefoglaló kiállítás megnyitója is. Az pedig elég hosszú volt ahhoz, hogy levegyem a kezeslábast, így a kézfogáskor már civilben voltam.

M: A díjon kívül van még valami utóélete a pályázatnak?

Elvileg most benne vagyunk a 2011-es olimpiai pályázat masterplanját készítő teamben. Azért mondom, hogy elvileg, mert az utóbbi három hétben semmi előrelépés nem történt az ügyben.

M: 2011-es olimpia???

Oké, oké. Tehát a 2020-as olimpiai pályázatokat a városok 2011-ben adják le a nemzetközi bírálóbizottságnak. Tehát ha 2020-ban olimpiát akar rendezni Budapest, akkor kilenc évvel előtte kész kell legyen egy anyag, ami bemutatja a várost, és bizonyítja, hogy felkészülten várja az olimpiát. Vagy legalábbis 2020-ra minden készen fog állni az olimpia fogadására.

M: Utolsó kérdés: szerinted van realitása egy budapesti olimpiának?

Nem tudom. Ebbe nem annyira látok bele. Az biztos, hogy nagyban hozzájárulna a város fejlődéséhez, de épp ezért óriási a verseny. Madrid nyilván beadja újra, és a mostani szereplését nézve nem biztos, hogy versenyben vagyunk vele. Dél-Amerika után esélyes lehet egy európai város, de Prága, Krakkó valószínűleg szintén beadja. Ha a keleti régió valahogy az élvonalba kerül is, még mindig komoly ellenfelekkel kell megküzdenünk. Szóval szerintem jó lenne, ha addig eljutnánk, hogy beadjuk a pályázatot.