A becslések szerint a korrupció évente több száz milliárd forintnyi veszteséget termel Magyarországon. (Emellett eltörpül az egészségügyben kifizetett hálapénzek 32 milliárdja is.) Nem csoda hát, hogy gyakoriak a korrupció-ellenes jelszavak a választási plakátokon, viszont 93% lopásmentességet ígérve még nem lehet bekerülni a főpolgármesterjelöltek közé. És eközben a teljes közszféra számíthat a belső bűnmegelőzési szolgálat megbízhatósági vizsgálataira.

A témáról Héjj Tibort kérdeztük, aki önkéntes szakértőként vett részt az év elején megjelent Szárny és teher című tanulmánykötet elkészítésében. A javaslatcsomagot a köztársasági elnök úr felkérésére a Bölcsek Tanácsa állította össze, mely a nevelés-oktatás rendszerének újjáépítésére és a korrupció megfékezésére tesz ajánlást.

Szitakötő: - Különböző fórumokon sok pozitív reakciót lehetett olvasni a kötettel kapcsolatban. Visszatekintve a megjelenés óta eltelt több mint fél évre, láthatóak-e már gyakorlati következményei az elvégzett elméleti munkának, akár a törvényhozás szintjén?

Héjj Tibor: - A korrupcióval kapcsolatos kérdéskör akkor fog megoldódni, ha nem akarjuk sem törvényi, sem rendőri, stb. szintre redukálni. Ennek mára már sajnos történelmileg is megalapozott, mély, társadalmi és kulturális gyökerei és előzményei vannak, melyeket csak ugyanígy, azaz társadalmi, kulturális szinten lehet "újraépíteni". Ezért szólt a tanulmány igazából az ország egészéhez, a politikusokhoz is, törvényhozókhoz is, de a tanárokhoz, vagy éppen felelősséget érző és ezért változást akaró - és azt a maguk környezetében elindítani is hajlandó "átlaghalandókhoz" is. Csak együtt tudunk változást elérni!

Szk: - Ősszel újabb lista jelenik meg a nemzetek korrupció érzékelési index alapján történő besorolásáról. Magyarország jelenleg a középmezőnybe tartozik akár globálisan, akár csak a saját régiónkban értékelve az eredményeket. Valóban elmondható, hogy az átláthatóbban működő társadalomban nagyobb életszínvonal érhető el, vagy éppen fordítva? Egy "gazdagabb" országban könnyebb visszaszorítani a korrupciót?

HT: - Ez valóban stratégiai szintű és súlyú kérdéskör. Tény ugyanis, hogy a világ Top 10 országát tartalmazó lista majdnem azonos a következő három szempont szerint: gazdasági fejlettségi szint, technológiai fejlettségi szint, átláthatóság - amit mondhatnék kulturális fejlettségi szintnek is. Lehet vitatkozni azon, hogy vajon attól gazdag-e egy ország, hogy ad az átláthatóságra vagy fordítva, a gazdag társadalmak tudják megengedni maguknak azt a luxust, hogy a transzparenciával is foglalkoznak?! A tények viszont mutatják az erős korrelációt, és a szoros kölcsönhatást. Statisztikailag kimutatható az is, hogy a külföldi tőkeberuházás ott és akkor nagy és növekvő, ahol és amikor a viszonyok átláthatóak, megbízhatóak. Márpedig egy ilyen állapotban levő országnak mint a mienk, igencsak szüksége van friss bejövő tőkére, mely ha minőségi forrásból jön, akkor munkahelyeket teremt, adóbefizetést generál, a világpiacba integrál. És nem mellékesen rászoktat a szabálykövetésre...

Szk: - Egyik áprilisi publikációjában olvasható, hogy akár már három év alatt jelentős előrelépést lehetne elérni ebben a vonatkozásban Magyarországon is. Mit jósol, ebben az évben léphetünk-e előre a listán? Változott-e hazánk megítélése az elmúlt évben?

HT: - Ne várjuk, hogy pozitív változást tapasztalunk a besorolást illetően, sőt. A most kijövő értékelés szerintem a mélypontot fogja tükrözni, hiszen az elmúlt évet értékeli, mely a "nokiás dobozok éve" volt... De innen valóban öles léptekkel haladhatunk előre. A tanulmányunkban kitűzött cél Szlovénia mai szintjének elérése a belátható jövőben, és ezen fejlődési út nagyját valóban megvalósíthatjuk a következő három év során. Késznek látom rá a politikát és a társadalmat is, momentum van, melyet ki lehet és ki kell használni, sőt bűn nem kihasználni. De továbbra is igaz: ne csak "föntről" (kormány, törvényhozás, stb.) várjuk a változást, ki-ki tegye meg a maga környezetében, amit tud. "Fent" az a feladat, hogy pl. a pártfinanszírozás kényes kérdéséhez hozzá merjenek nyúlni és azt megnyugtatóan rendezni. "Középen" - ezalatt a gazdaság vezetőit értem - a mostani félelem-alapú korrupció-kerülés helyett divattá lehet és kell tenni a nemes versenyt. (Amit a sportban alapelvárásnak tekintünk, miért kellene másképp lennie a gazdaságban?!) "Lent", az egyszerű polgárok szintjén az erre való nevelés, példamutatás, vagy akár egyszerűen a számla-kérés lehet az első lépés...

Szk: - Alexa Noémi, a Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatója írja Orbán Viktorhoz címzett, augusztus 9-i nyilvános levelében: "A korrupció elleni fellépés hatékonysága és hitelessége szempontjából elengedhetetlen, hogy a felelős pozícióra jelölő és jelölt személyek saját magukkal szemben magas etikai mércét állítsanak." De mindez hiábavaló, ha a szavazópolgárok már nem tudnak megbízni a jelöltekben, és a legkevésbé rossz alternatívát keresik. Elképzelhetőnek tartja, hogy Izlandhoz hasonlóan hazánkban is komoly eredményeket érjen el a következő választáson egy olyan párt (MKKP), amely gyakorlatilag semmit sem ígér, és a kiábrándultakat szólítja meg?

HT: - Egyetértek Noémivel, akire - meg az általa képviselt szervezetre - a Bölcsek Tanácsa is támaszkodott némely témában. Ez is az általános kultúra megváltoztatásának igényét jelzi. Többször elhangzott - nem mindig hiteles személy által mondva - hogy nem elég hitelesnek lenni, annak is kell látszódni. De egyelőre még ott tartunk, hogy nem elég hitelesnek látszódni (pl. egy kinevezés révén), hanem annak is kell lenni. De talán elindultunk azon az úton, hogy mindezek magától értetődőek lesznek, sőt veszélyes lesz - akár politikailag, akár egyénileg - megpróbálni "trükközni" e téren, mert a bumeráng hatás jóval nagyobb, mint a - garantáltan átmenetileg - elérhető "pünkösdi királyság". A mai magyar társadalom kiéhezett a tiszta, átlátható viszonyokra, felnőttként akar élni és azt akarja, hogy felnőttként kezeljék.

Ami az MKKP-t illeti, érdemes a Wikipédiát használni, amely egyszerűen egy parodisztikus álpártként nevezi meg. A fricska-jellegre szükség van sajnos, felrázás céllal, de aki ennél komolyabban veszi, az nemcsak magáról állítja ki a szegénységi bizonyítványt, hanem a demokráciát is lejáratja, ami pedig ebben a történelmi helyzetben, amikor ilyen nagy szükség van a társadalmi tudatra ébredésre és a bizalmi tőkére, akkor mint lejárató öncélú magamutogatás, nemcsak tévedés, hanem bűn.

Szk: - Létezik-e ma olyan állami intézmény, amely a tisztességes gazdasági szereplőket díjazza, hogy ellensúlyozza azt a jogtalan hátrányt, amibe a korrupt versenytársak miatt kerülnek?

HT: - Ha díjazni kezdjük a törvény betartóit, azzal kvázi szabványnak legalizáljuk a törvénytelenségeket! Helyette megoldani kell a problémát - még ha az lassúbb, kevésbé látványos és kitartó munkát igénylő feladat is. Ne a könnyebb ellenállás irányába csússzunk! Mellette a konkrét törvénytelenségek elleni jogorvoslatot és igazságszolgáltatást persze biztosítani kell, pl. a közbeszerzési "lezsírozott" döntések felülbírálhatósága terén, hogy ne csak - bekalkulált, megtérülést biztosító - a fájdalomküszöböt meg nem haladó "kellemetlenség" legyen az esetleges büntetés.

Szk: - A politikai és gazdasági vezetőkön kívül a médiának is nagy szerepet tulajdonít cikkében a korrupcióellenes harcban. Segítenének például az egészségnevelő vagy a szerzői jogokat védelmező társadalmi célú hirdetésekhez hasonló reklámok?

HT: - Az átláthatóságot is magába foglaló szemlélet-váltást nem "elsózni" kell, ugyanakkor a jó bornak is kell a cégér... A társadalomban történő tudatosítás első fázisán a média átjutott: hírek, rémhírek, figyelem-felhívó történetek. Ha viszont - bizonyos kör végtelen botrány-igényét kiszolgálandó - itt megreked a média, akkor nem a diagnózist és/vagy elrettentést segíti, hanem azt sulykolja, hogy "mindenki így csinálja", tehát ez a mai magyar élet szükséges, megváltoztathatatlan velejárója. Ezért most annak jött el az ideje, hogy bemutassa, milyen széleskörű az igény a változásra, mit várunk attól, miért jó az a becsületes többségnek, stb. A harmadik fázisban pedig a beindult folyamat eredményeire és nem a hiányosságaira kellene fókuszálni, példákkal, interjúkkal, pozitív eset-tanulmányokkal. Ha ezek mellett és nem ezek helyett mutatják be az újabb lebukásokat, szankciókat, stb. akkor válik láthatóvá a rendszer-szinten beindult pozitív spirál-folyamat. Így tud a média is hozzájárulni, ha akar, az ország kultúrájának és európai színvonalának újra/felépítéséhez.

Héjj Tibor villamosmérnökként végzett a BME-n, majd a nashville-i Vanderbilt Universityn MBA-zett. Több nagynevű cég vezetésében is dolgozott, 2003-ban megalapította a Proactive Management Consultingot. Részt vett az elmúlt évben megjelent Szárny és teher című könyv összeállításában.  A társadalmi felelősségvállalás elkötelezettje, több alapítvány elindítója. Hívő katolikus, nős és négy gyermeke van. Előadása meghallgatható 2010. szeptember 16-án 18:30-tól a Háló Közösségi Központban. Részletek ITT.