El Mondo blog

„Látni tanulok. Nem tudom, miért, de bennem most minden mélyebbre hatol, és nem marad ott, ahol eddig leülepedett. Erről a belső tájról nem tudtam eddig” (Rainer Marie Rilke).

Bővebben (rólunk)

Ha tetszett...

Egyébként...

Szeretjük az értelmes vitát, bírjuk az őszinte kérdéseket és elviseljük a beszólásokat. Kulturált, intelligens olvasóink iránti tiszteletből moderáljuk a durván személyeskedő, tahó kommenteket.

Utolsó kommentek

Kontakt

Olvasói leveleket: a bloggal kapcsolatos metsző kritikát, netán baráti vállveregetést, netán kéziratokat az elmondo.mekdsz kukac gmail.com címre várunk.

2012.04.10. 10:00 SzitaKötő

A szomszéd fűje

„Gardening is fun!” Bár a magyar lakosság nagy része ezt nem osztaná, mégis sikeresen népszerűsítik ezzel a tételmondattal a közösségi kertészkedést a fővárosban. Olyannyira, hogy mind a 95 parcella gazdára talált a Milennáris Parkban, akarom mondani a Lecsóskertben. Vajon hogyan boldogulnak a pesti srácok és az urbanizálódott parasztgyerekek a leveszöldségekkel?

Gyerekkoromban egyáltalán nem értettem (vidéki gyerek nyaral a pesti rokonoknál), mi értelme lehet például egy panelház előkertjében néhány szál kukoricát nevelgetni. Aki a városi életformát választotta, miért nem számol le magában a földművelés vágyával? Ma már urbanizálódott parasztgyerekként kicsit jobban megértem azokat, akik fűszernövényekkel nosztalgiáznak a teraszon vagy akár a konyhában. A legnagyobb népszerűségnek minden bizonnyal a kenderfélék örvendenének a fiatalok körében, ha nem lenne nehezebb beszerezni azt a bizonyos palántát, mint magát a készterméket, és nem lenne mindkettő illegális. Eközben mások szemében már a balkonparadicsom is főbenjáró bűn, hiszen növénykínzásnak számít (ha egyáltalán létezik ilyesmi).

Ezentúl nem kell visszafogniuk magukat sem azoknak, akiknek hiányzik a kapcsolat a földdel és a növényekkel, sem azoknak, akik csak arra vágynak, hogy végre kipróbálhassák magukat ebben az ágazatban. Egyre több helyen nyílnak közösségi kertek Budapesten, jöhet az ásó, kapa, és a kísérlet kezdetét veszi. 

És elkezdjük sajnálni, hogy nem figyeltünk jobban Bálint gazda tanácsaira annak idején. (Csak emlékeztetőül, április 10-én kell elvetni az uborka- és tökféléket!) A kozossegikertek.hu is igyekszik felfrissíteni az emlékeinket. Ha például cukorrépát szeretnék vetni a rendelkezére álló 5-6 négyzetméteren, akkor azt márciustól júniusig tehetem meg, és a betakarítást július és november között kell ütemezni. Félek, hogy a terméssel nem sok teát lehetne megédesíteni, de valószínűleg nem is ez a fő cél.

A szervezők világos célokat vázolnak fel, még ha kicsit túlozva is. Már a mozgalom neve is a közösségépítés fontosságára utal: ebben segítenek az építőtáborszerű bulik, aminek egyenes következménye a lakókörnyezet szépülése is. És a szomszédok összeismertetése, a feszültségek feloldása sem utolsó szempont, még akkor sem, ha az egészséges versenyszellem is megjelenik majd a „játékosok” között.

A környezettudatosság nemcsak az esővíz gyűjtésében és a komposztálásban ölt testet, hanem a vegyszeres növényvédelem minimalizálásában is. Elképzelésem sincs, hogy a kártevők milyen gyorsan találják majd meg a belvárosi mezőket, mindenesetre valamiféle megelőzésre is szükség lenne, ha a kevéske termést élvezni is akarják a jó munkások. Viszont a protokol szerint csak az észlelt kártevőket vagy betegségeket kell bejelenteni a növényvédelmi felelősnek, ami néha már késő bánat. (És itt kikerülhetetlen annak a filmtörténeti pillanatnak a felidézése, amikor Robert Downey Jr. instant prérifarkas-vizelettel próbálja megvédelmezni a tetőkertjét a mosómedvéktől Los Angelesben.)

A projekt nevelő funkciója is nagy hangsúlyt kap. A nyilvános kertekben azok a szülők, tanárok is körbevihetik a gyerekeket, akik nem parcellabérlők. De még jobb, ha a generációk együtt kertészkednek. A praktikus énem egy gigantikus, tamagotchi-szerű játéknak tartja ezt az egészet, de még mindig ez a legkevésbé nevetséges próbálkozás, figyelembe véve a digitális farm-alkalmazásokat is. És ha legalább annyit elér, hogy sikerül kiírtani a gyerekekből a lila tehénhez hasonló tévképzeteket, és a szupermarket-pénztárosok egyből felismerik majd az idényzöldségeket a mérlegelésnél, akkor már megérte.

Egy kevésbé kézenfekvő érv a közösségi kertészkedés mellett a közbiztonság növekedése, kevesebb bűncselekmény és vandalizmus az adott körzetben. Mivel külföldön az ehhez hasonló kerteknek már történelmük van, lehet ellenőrizni, tényleg van-e ilyen hatásuk. A leghíresebb példa a South Central Farm, az egyik legnagyobb közösségi kert az Államokban, amelynek a történetét feldolgozó dokumentumfilm 2009-ben Oscar-jelölést is kapott (a díjat végül nem ők vihették haza). A kert megnyitása gyógyírként hatott a lakosokra a 92-es helyi zavargások után, amelyeket rasszista bűncselekmények váltottak ki. A kertészkedés egyfajta terápiaként segített a társadalmi feszültségek levezetésében. Sajnos aztán ez is beállt a rosszul végződő történetek sorába. Tizenkét év múlva tulajdon- és használati jogi viták miatt a gazdákat eltávolították a területről, bár nem mindenki hagyta magát könnyen: volt, aki fához, volt, aki buldózerhez láncolta magát, köztük néhány celebbel. A vita ma is tart, a terület bevetetlen. Végül amennyi feszültséget vesztettünk a réven, annyit nyertünk a vámon.

Vajon tényleg létezik egy ősi vágy bennünk, ami hajt a földművelés felé? Vagy ez is csak az önkifejezésnek, egónk kiterjedésének egy formája? Segíthet-e rajtunk/városokon/országokon az, hogy beteljesítjük ezt a vágyunkat (már ha egyáltalán van ilyen)?

A magyar szervezők mindenesetre figyelmeztetnek, hogy a csupán 5 négyzetméter megművelése sem kevés munka. Aki belevág, annak végig kell csinálnia („Felelős vagy azért, amit…”). Nem kell nagy matematika ahhoz, hogy a reklámfilm alapján kiszámoljuk, hogy egy ekkora terület kb. 3 kg paradicsomot hozhat. Az a néhány üveg lecsó, ami ebből készülhet, valljuk be, sovány vigasz, ha nincs egy magasabb rendű cél, hátsó szándék (pl. internetes naplót vezetni róla) vagy legalább a játék öröme.


13 komment · 1 trackback

Címkék: város természet kert


A bejegyzés trackback címe:

https://elmondo.blog.hu/api/trackback/id/tr634356996

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2012.04.11. 10:21:01

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mattheo Guilleaume · http://elmondo.blog.hu 2012.04.10. 10:23:43

teszik a cikked Szitakötő. valahogy olyan kedves.. :)

egyetlen gondolatod nem értem csupán, pedig a teljes kép szempontjából igen lényeges.. miért főben járó bűn a balkonparadicsom?

SzitaKötő · http://elmondo.blog.hu// 2012.04.10. 10:55:46

Kedves-kedves Mattheo:)! Lehet, hogy a balkonparadicsom nem a legjobb példa. Az eredeti kijelentés az erkélyen nevelt futórózsával kapcsolatban hangzott el: kevés neki a tér, kevés neki az egy cserép föld, ne kínozzuk...

szgy 2012.04.10. 19:22:40

Közel 20 év vidéki élet után közel 20 év alatt megszoktam Budapestet. Aztán úgy alakult hogy kb. 2-3 éve újra vidéken élek. Elég döbbenetes a különbség hosszútávon, annak ellenére hogy nincs 500 méteren belül az égvilágon minden. A kert vidéken nem annyira hobbiból vagy unalomból van. pl. nem olyan egyszerű elmenni a 15 km-re levő teszkóba hogy valami nyamvadt zöldséget vegyen az ember. Nem hiszem hogy valami genetikus földtúrási hajlam :-) lenne, egyszerűen messze a legjobb ennivaló amit a kertben megtermelünk.

Mellékesen nem is értem hogy bírtam ki azt a közel 20 évet a nagy városban, elég szánalmasnak tűnik hogy ott külön program az ha elmegy az ember valami zöld területre vagy levegőzni megy és közel sem olyan jó mint ami itt alapból az ablak előtt van. Ehhez nem kell egy király hegyvidéki palota csak egy egyszerű ház a "faluvégén".

Mattheo Guilleaume · http://elmondo.blog.hu 2012.04.10. 21:20:52

na ezért volt nekem ez a balkonparadicsom gyanús! éreztem, hogy valami nem stimmel.. (: szóval futórózsa.. aha..

hagyma · http://hagyma.blog.hu/ 2012.04.10. 21:50:48

@Mattheo Guilleaume: meg kell szabni a novenyeknek is hany negyzetcenti fold jar es ha viragoznak meg ilyenek, akkor kell nekik egy elzart ter
namost a balkonparadicsom meg a futorozsa az sulyosan erinti a szemelyisegi jogaikat

Mattheo Guilleaume · http://elmondo.blog.hu 2012.04.10. 22:20:47

@hagyma: valami azt súgja nekem, hogy egy igazi szakértőhöz van szerencsém.. :)

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2012.04.10. 22:32:57

Egyszerűen jó érzés látni, ahogy nő. Kicsit kevésbé interaktív, mint egy gyerek, de legalább ehető :)
Igazából ez remek hobbi, én szeretem csinálni, csak attól mászok a falra, amikor valaki kitalálja, hogy ez mezőgazdaság.

2012.04.11. 00:41:22

Csatlakozom, lájkolok és spamelek (de szigorúan témában). kertesz.blog.hu/2012/04/06/kozossegi_kertek_3

Ramón y Cajal 2012.04.12. 00:32:49

sötétség.

hegyvidéki, újbudai stb. juppi lakóparkban virágládákban metélőhagymát termeszteni trendi kúl és zöld, de ha már akár csak pár holdról (nem, nem az égi sajtra gondolok) vagy akár csak egy vikkendtelekről is van szó, abba már nem sok a "fun" faktor, pláne ha megélhetésért zajlik "buli"

közösségi gardening,

pretentious hypocrisy at its finest
süti beállítások módosítása