Nagypéntek van, az Isten meggyilkolásának napja – a keresztények szerint. Javaslom, szotyolázzunk. Mint komoly emberek, ha megbecsülik egymást. Tökmagot vagy napraforgómagot? Tökmagot? Helyes, én is azt szeretem. És ha már így letelepedtünk, csevegjünk is talán. A téma, ha úgy vesszük, adott. Te egyébként nem is csevegsz majd, csak én. Te hallgatsz. Kölcsönös megértésben. És ha elkattintasz, lelövöm a kutyád.[1]
A Jürgen Moltmannt ismered? Amolyan Messinek számít a teológusok között. Vagy Jennifer Lopeznek. Ezt írja: „Ha életünkben, szenvedésünkben és cselekvésünkben oly sok minden függ a véletlentől és sorstól, akkor nyilvánvalóan nem igazságos az a világ, amelyben élünk: nem nyújtja mindenkinek ugyanazt az esélyt, és nem biztosítja mindenkinek ugyanazokat a jogokat. A minden ember életét másképp meghatározó véletlenből és sorsból nem olvasható ki semmiféle isteni igazságosság.”[2] Nagy koponya, de két ilyen mondat után az általam ismert kortárs kereszténység 95 százaléka élesen felszisszen azért.
Utolsó kommentek