Tudom, hogy mások szerint sok olyan téma van, ami fontosabb annál, mintsem hogy Schmitt plagizált, vagy nem. Viszont nemrég fejeztem be a doktori disszertációmat, amiben több mint 800 lábjegyzet van, és csupán ezeknek a lábjegyzeteknek a megírása és precíz ellenőrizgetése legalább egy évnyi munkaidőt vett el az életemből—így aztán érzékenyen érint a téma.

Olvasom itt, hogy egy “magas rangú kormánypárti politikus” szerint az új egyházügyi törvény azért is jó, mert nem csak a szcientológusokat fosztja meg az egyházi státusztól, hanem

"a további jelentkezők erős megszűrésével egyfajta profiltisztítást is végrehajthat" az egyházak között a kormány.

"Az eddigi törvény alapján egyháznak számított és támogatásra volt jogosult például tizenhétféle buddhista közösség, na de melyik képviseli ezek közül ezt a vallást igazán?" - fogalmazott a kormánypárti politikus, aki szerint "egyszerűen nincs létjogosultsága felekezetenként ennyiféle leágazásnak: tegyenek rendet maguk között, és döntsék el, hogy az adott vallást melyikük képviselje".

Mennyire igaz. Ezek a degenerált "egyházak" gyerekesen rivalizálnak és gonoszkodnak itt egymással. Milyen nemesen egyszerű gondolat, hogy ezt az áldatlan állapotot a politikusaink egyszer és mindenkorra megoldják.

Viszont, talán mert magam teológus vagyok és nem politikus, egyből átláttam, hogy a “magas rangú kormánypárti politikus” nem merészkedett elég messze az okfejtésben.

Ha azt mondják még három hónappal ezelőtt, hogy Anders Behring Breiviket kiengedik és boldogan élhet, gondolom, mindenkinek a hátán felállt volna a szőr. Mégis, a legfrissebb közvéleménykutatások alapján, a norvégok 74%-a szerint helyesen döntött a Királyi Bíróság, mikor szabadon engedte a 76 halálos áldozattal járó tragédia központi szereplőjét. Senki sem hitte volna. Az élet néha durván "becsavarodik". Ma azonban egy fejkötésen kívül semmi sem árulkodik arról, hogy ez az ember más lenne, mint az az ember, ha ugyan megilleti az emberi jelző azt a három hónappal ezelőtti valamit.