Fiatal lány, fiatal ápolónő lány, meleg kék szemekkel, letegez. Levegő után kapkodok. Orvosnál én ehhez szokva nem vagyok kérem. Velem az orvos akkor udvarias, ha fizetek neki. Akkor nagyon udvarias. Fizetés nélkül legutoljára akkor volt velem udvarias orvos, amikor anya vitt hozzá…
2007.06.29. 12:56 Mattheo Guilleaume
Kitetovált Budapest
I. Úgy állok ott, mint a gazella, mikor magától két méterre pillantja meg az oroszlánt, s azonnal tudja, minden elveszett. Idegein, mint elszabadult áradat rohan végig a félelem, teste még eszeveszett vágtába lendül. Aztán elbizonytalanodik, késnek a húsába maró karmok, csupán…
Szólj hozzá!
Címkék: budapest alvilág vakvágány
2007.06.14. 14:17 Mattheo Guilleaume
Én, én, én...
Szerencsétlen kis dolgozó az idétlenül hadaró csápjaival, motolla lábaival, amint éppen a galacsinokat görgeti. Néhány millió termesz és egyetlenegy királyné. Ez vagyok én, sem nem termeszkatona, sem nem királyné, sem nem művész, sem nem feltaláló, sem nem kiválasztott, hanem…
Szólj hozzá!
Címkék: vakvágány periféria
2007.01.29. 11:12 Mattheo Guilleaume
Egy kalap alatt
I.Öreges, de tiszta hang szól lentről: - Segítsenek már felszállni aranyom! A busz első része egy akarattal ugrik talpra. Nekem fáj a derekam, örülök, ha megállok a lábamon, így annyit tehetek, hogy félreállok az útból. Persze az indokaimat csak én ismerem, és…
Szólj hozzá!
Címkék: rasszizmus közöny vakvágány
2006.12.22. 10:30 Mattheo Guilleaume
Csupasz rózsakufárok
- Vörös rózsát kérek! Egy szálat - mondom neki. Cinkosan mér végig, mosolyog: - De boldog is lesz az a leány... Megáll a kezem a levegőben. Most nézem meg először magamnak. Csillognak a szemei, gödröcskék az arcán. Le sem tagadhatná, neki is van valakije, és most…
Szólj hozzá!
Címkék: karácsony szerelem vakvágány
2006.11.15. 09:35 Mattheo Guilleaume
Történelmi egyház, skanzen?
Mondom ennek a Julinak, hogy vigyázzon az ajtónál, mer’ ezek a nagykilincses ajtók dörrennek, mint az ágyúlövés, de Julinak beszélhet az ember, úgyis csak arra figyel oda, amire akar.A kapu hatalmas robajjal csapódik be mögöttünk, a falak beleremegnek, minden szempár felénk…
Szólj hozzá!
Címkék: egyház társadalom vakvágány
2006.10.31. 09:29 Mattheo Guilleaume
Őseim tiszteletére
Megfakult dagerrotípiáról néz vissza rám. Fekete olajos haj, kipedert, hetyke bajusz, átható tekintet, amely mégis valahogy furcsán a távolba vész, és még így a képen keresztül, évszázadok távlatából is különös borzongással jár át. Ha jól tudom, már jóval Amudsen előtt…
Utolsó kommentek