A filozófiát az emberek többsége túlságosan elvont, gyakorlatiatlan és eredményeit tekintve haszontalan foglalatosságnak képzeli. A természettudományokkal szemben a filozofálás nem vezet (már) nagy felfedezésekhez, és a társadalom javához sem járul hozzá semmivel.

Gyakran még azok is így vannak ezzel, akik filozófia szakot végeztek, így a laikusokkal szemben elvileg van némi fogalmuk arról, mit takar ez a kifejezés. Ha valaki megkérdezi tőlük, tulajdonképpen mit is csinál egy filozófus, általában zavartan hallgatnak, vagy elismerik, hogy ők sem tartják sokra azt a hamis, akadémikus modorossággal kevert, szánalmas bohóckodást, amit a filozófusok és filozófus-jelöltek művelnek.

Locsogó tudósok

“Manapság a legtöbb tudós ötletszegény, tele van félelemmel és kész arra, hogy bármiféle hitvány kis eredmény felmutatásával duzzassza azoknak a semmitmondó kis dolgozatoknak az áradatát, amelyek ma sok területen a “tudományos fejlődést” képezik” – írja Feyerabend.

És ahogy egy barátom mondta: a filozófia már nem közvetlenül a valóságról szól, még kevésbé rólunk. Helyette csak érvek, ellenérvek, idézetek, elemzések és összevetések ezreivel találkozhatunk. Egy szakember gyakran nem is a főszöveget futja át, hanem a bibliográfiát, és nagyjából tudja, miről szól egy filozófia könyv.

Aki tehát eddig minden ellenkező híresztelés ellenére azt képzelte, hogy a filozófia a megértéshez (netalán a Tudáshoz), a valósághoz, vagy valamiféle közvetlenséghez vezető út, annak ideje másik bálvány után néznie.

„Fel kell tárni a filozófia mibenlétét és feladatának természetét, azután rá kell mutatni a vele való foglalkozás nehézségeire és fáradalmaira. Ennek hallatára pedig az igazán bölcselő természet, aki az istentől ihletve valóban a filozófiával való foglalkozásra termett és méltó rá, úgy érzi, mintha valami csodavilágba vezető útról hallana. Tudja, hogy most minden erejét össze kell szednie: ránézve az életnek másként már nincs is értelme.” – olvashatjuk Platón a Hetedik levélben, a fentiek alapján azonban ezt a csodavilágot, ezt a heroikus pátoszt el lehet felejteni: a filozófia csak semmitmondó könyvekkel, egyetemi könyöklésekkel, legrosszabb esetben pedig egy idegőrlően unalmas tanári állással szolgálhat valamelyik középiskolában.

A filozófia az, amit a filozófusok csinálnak

Nagyjából egyetértek ezzel a leírással, úgyhogy itt vége is lehetne a történetnek, csak az a baj, hogy nem tudom elfogadni ezt a nézőpontot. Azért nem, mert ez csak egy olvasata a filozófiának, emellett sok más, ennek ellentmondó értelmezés is lehetséges. A filozófia kezdettől fogva nem rendelkezik rögzített értelemmel, ennélfogva sok nagyon eltérő tevékenységre lehet azt mondani, hogy az filozófia. A fenti érv a szakemberekről abból indul ki, hogy a filozófia az, amit a filozófusok csinálnak.

Nehéz erre találó ellenvetést találni, de nem lehetetlen: mondhatjuk például, hogy a filozófia egy sajátos reflexióként az, amit az ember gyakorolhat és már mindig is valamilyen szinten gyakorol, nem kell hozzá hivatásos filozófusnak lennie.

„Ami arra ingerel, hogy minden filozófusra félig bizalmatlanul, féig gunyorosan tekintsek, nem az, hogy az ember újra meg újra rájön, milyen ártalmatlanok is – milyen gyakran és milyen könnyen fognak mellé és tévednek el, egyszóval gyerekességük és gyermetegségük -, hanem hogy nem elég tisztességesen folyik a dolog náluk: miközben mindőjük nagy és erényes lármát csap, mihelyt valaki csak távolról is érinti az igazsághoz való hűség problémáját” – mondja Nietzsche, és nehéz lenne azt mondani, hogy nem volt alapos oka arra, hogy ilyen gúnyosan nyilatkozzon arról, amit maga is művelt.

A makacs filozófus, akiről egy korábbi posztban írtam, erre talán csak annyit mondana, hogy kinek-kinek a maga baja, ha így érez, senkinek nem kötelező filozófiával foglalkozni. Ezzel a huszárvágással akár le is zárhatnánk a problémát.

Így azonban marad a kérdés: aki nem gondolja teljesen értelmetlennek a filozófiai érveléseket és elemzéseket, mivel igazolhatja ezt. A másik kérdés: kínálhat-e a filozófia bármi olyat ma az embereknek, ami a hasznukra válik.