Charles Simonyi ma visszajött a világűrből, én pedig ücsörgök a szobámban és filózom.

Megértettem! Charles Simonyi nem más, mint a modernizmus ikonja, a modern álmok beteljesítője. A modernizmus a fejlődésben, a haladásban hisz, abban, hogy a dolgok megmagyarázhatóak, és a végső cél a kielégítő tudományos magyarázat elérése. A világ szabályos, mint egy Excel tábla, csak meg kell értenünk a működését, és meg kell tanulnunk használni. Ha ez megvan, akkor majd repkedünk az űrben, rusnya űrlényekkel háborúzunk és kereskedünk, mint a csillagok háborújában.

Charles kitalálta az Excel táblát nekünk, most pedig kiruccant az űrbe. Azt már kevesen tudják, hogy 1995-ben adott egy csomó pénzt az Oxfordi Egyetemnek, hogy hozzanak létre egy új tudományos pozíciót, a „Charles Simonyi Reader in the Public Understanding of Science”-et (ne lepődjünk meg, a világ angolszász felében jelenleg még élő emberekről is szokás elnevezni ezt-azt, pláne, ha ők adják a lóvét hozzá). Aki ezt a címet viseli, annak nyilván az a fő feladata, hogy a modern tudományt magyarázgassa a butus népnek (Richard Dawkins kapta a pozíciót, akit azóta előléptettek readerből Charles Simonyi professorrá).

Most lehetne azon merengeni még, hogy tetszik-e nekünk ez a modernizmus, meg hogy ki lehet a posztmodern mai fő ikonja (a meseíró-műkedvelőkabbalista-mindigmásarcotmutató Madonna?), és egyébként is hogy van ez a misztikummal meg a megértéssel és tudománnyal. De minket most mégsem ez érdekel, hanem hogy Charles Simonyi magyar, hazánkfia, a mi Karcsink, még ha erről a világ nem is igazán tud. Még Richard Dawkinst is mi, magyarok tartjuk el.

Címkék: