Egyre több országban tiltják be a törpe-dobálás nevű sportot. A sportolók és a szurkolók nem értik a korlátozásokat, és maguk a törpék is fel vannak háborodva. Illetve csak egy részük, attól függően, hogy mit tartanak az emberi méltóságról.
A HVG egy júniusi számának Vélemény rovatában boncolgatta a téma jogfilozófiai oldalát: joga van-e egy törpének önként lemondani az emberi
méltóságáról. Vagy másként: megtilthatja-e az állam valakinek, hogy lemondjon az emberi méltóságáról, ha ez neki szíve vágya?
Persze már az is kérdés, valóban méltatlan-e egy emberhez, hogy kocsmákban hajigálják. Kétségtelen, az aprócska emberlabdák a hatalmas, igen gyakran mattrészeg góliátok kezében szinte már tárgyaknak tetszenek, de hát ugye ez a mi külső, szubjektív szörnyülködésünk.
Viszont a törpe-dobálás bennfentesei szerint a törpék nemhogy nem tárgyak, hanem gyakran egyenesen ünnepelt sztárok (a leghíresebbek: Lenny az óriás, Danger Dwarf, Little Mr T), akik egyszerűen csak kihasználják - ebben a helyzetben kedvező - testi adottságukat. Egy népszerű internetes törpe-dobáló játékban pedig kifejezetten az a cél, hogy adott pontszámot minél kevesebb mellédobott törpével érjen el a játékos. A törpéket a szurkolók kedves dalokba is foglalják, az egyik nóta refrénje szabadfordításban például így hangzik:
"Jaj, fáj az esés, de szeretem a pénzt"
Mikor landolnak, fel is pattanhatnak,
vagy csúszásnyomot hagynak.
A sisak felfogja az ütést,
Némi humánusság megcsillan ugyan a költeményben is, de valahogy az ember mégis úgy érzi: ha a törpe dobálná az óriást, nem nyomasztaná ez a bizonyos méltatlanság-érzés. És persze eszünkbe jutnak a thaiföldi prostitáltak, akik közül szintén biztosan sokan mondanák, hogy a jó kereset érdekében "méltatlankodnak", ugyan engedtessék már ez meg.
Lényeg a lényeg, úgy tűnik, hogy ebben a mai szörnyű materialistaimmorálisamorálisrelativista ésatöbbi ésatöbbi ésatöbbi világunkban a sokszor ateisták és keresztények által egyaránt szidott paragrafusfaló jogtudorok valami egészen fontos és nemes kérdést boncolgatnak. Egy elméleti kérdést, ami valahogy mégis hús-vér dolgokról szól, az emberről és hogy az ember több-e, mint a sejtjei.
A téma így túlmutat a liberalizmus és a konzervativizmus klasszikus "kié a döntés az életemről" gumicsontján. Hogy a gyakorlatban mi az, hogy emberi méltóság, és ki dönti el, hogy kinek mi az, magasabb szintű kérdés, mint hogy Kovács Pisti füvezhet-e. Csak aztán, ha betiltják a mazochista szexet, nehogy a törpékből csináljanak bűnbakot.
Utolsó kommentek