Talán végre búcsút inthetünk a nyári uborkaszezonnak, amikor mindennap be kellett érnünk azzal, hogy a világ leghosszabb villamos-sztoriját olvassuk a címlapokon, ráadásul még azt is el kellett viselnük, hogy Chuck Norrist gyanús körülmények között lenyomja a Szent Korona. Beindult a szezon az MSZP 3 hetes kampányával, a www.ezert.hu oldalon minden - megszorításokkal kapcsolatos - kérdésünkre választ kapunk.

A választott szlogen ("Miért kell megtenni, ha fáj?) ugyan némileg rácáfol a miniszterelnök legendássá vált nem fájós mondatára, de már rég elmondta, hogy a választások előtt "nem bontotta ki az igazság minden részletét", így ezen most nem lepődünk meg.

Már csak azért sem, mert a kampány képi megjelenése igen hatásosnak tűnik: a szuri és a fogorvos drámai látványa mindenkiből félelmet és rettegést, de egyúttal a szakszerűség, a biztonság és a szükségesség érzetének pavlovi reflexét váltja majd ki, bár az ötlet kreativitásáért biztos nem fognak különdíjat osztani.

Persze nem is a szellemesség itt a lényeg, sőt. Az anyag kifejezetten profi, mindenféle gúnyolódás nélkül. Nyelvezetében egyrészt tökéletesen alkalmazza az viktoriánus sulykolás eszközét ("Ezért kell a gyökeres átalakítás az egészségügyben. Ezért kell a reform."), másrészt néhol tényleg üdítően közérthető. A tandíj magyarázata például olyan jól sikerült, hogy akár egy-két embert még meg is győzhet. Ami nem kis dolog, hisz a téma általában még a fideszességgel legkevésbé sem vádolható diákoknál is kiveri a biztosítékot, attól függetlenül, hogy egyébként mind közgazdaságilag, mind méltonyossági szempontból nehezen vitatható a tandíj jogossága.

A fideszezés nem mellesleg - legalábbis a kampány internetes változatból - ezúttal igen dícséretes módon kimaradt. A jól bevált balkáni gyakorlattal ellentétben tehát talán az aktuális kormány most nem (csak) az ellenzék ellenzékeként csinálja a propagandát, ezt is meg kell becsülni, bizony.

Az Új egyensúly-csomag egyébként tényleg baloldali, nagyjából következetesen. Márpedig a szociális érzékenység közérthetőséggel fűszerezve az álmoskönyvek szerint jó eséllyel demagóg ízű is lesz, és most sem kell e téren csalódnunk: a kampányanyagban pozitívumai ellenére is lépten-nyomon megcsillan a hamisítatlan, tömény populizmus.

A legdrágább gyöngyszemre kétségkívül a gázáraknál bukkanhatunk: "Mert a közös adóforintjainkból nyújtott támogatásból ma azok kapnak többet, akik többet fogyasztanak, nagyobb lakásban, úszómedencés villákban élnek...". Az ember szinte látja maga előtt, ahogy a mai magyar politikai elit által folyamatosan kétségbeesetten megszólítani próbált kádárista-panellakó-idős-özvegy-néni zsebében máris nyiladozik a bicska az olvasottak hatására. (Úszómedencés villa, még mit nem!)

Ugyanígy népszerű fogadtatásra számíthatnak az olyan - államháztartási szempontból amúgy tökéletesen súlytalan, de itt annál nagyobb hangsúlyt kapó - intézkedések, mint például a képviselők 100%-os tömegközlekedési támogatásának vagy éppen a külföldi utakra kapott zsebpénzük csökkentése. És egyébként is, "(...) sokan vannak, akik hatalmas vagyonuk, látható jólétük dacára az elvárhatónál jóval kevesebbel járulnak hozzá a közös kiadásokhoz. Mostantól ennek vége." Ez sem hangzik rosszul. Mi már csak ezekért a szlogenekért szeretjük a kampányokat.