Amikor én még általánosba jártam (kedves gyerekek), tizenegynehány éve, minden, amire az volt írva, „Made in Hungary”, nevetségesnek számított. Mi úgy mondtuk, ciki, ti úgy mondanátok (asszem): cink. Madeinhungari – mondtuk gúnyosan, ha elfogyott a ceruzából a grafitbetét, ha elromlott a táska cipzárja, vagy szétesett a tolltartó. A kaminonos gyereke Jugóból kapott Adidast, én meg Németből igazi emeletes tolltartót. Na, ezekkel lehetett mit kezdeni.
A Tisza cipő akkor szükségholmi volt, nem flanc. Most meg – vakarom a halántékom – mintha a feje tetejére állt volna a világ. Ne tudjátok, mióta kerülgetem a Tisza boltot az Astorián, dehát nem fogok csakúgy kidobni húszezret egy cipőért. Pedig egy igazi, dögös, magyar Tisza…
Szóval ezek a gondolatok kavarognak bennem, és ahogy nézem ezt a képet, érik bennem a gondolat: kell nekem egy ilyen cipő. Gyerekek, nem tudjátok, hol lehet ilyet kapni?
Utolsó kommentek