Hiszek a szerelemben és a barátságban. A barátságban jobban, de ez inkább pech, mint életbölcsesség, mert egyformán kellene. Hiszek a felfokozott és sűrű pillanatokban. Hiszek a feloldódásban, de abban nem hiszek, hogy zuhanás közben már bármi érdemlegesre rájöhetne az ember. Nem hiszek a lassított felvételekben.
Nem hiszek sem az előre meghatározottságban, sem a véletlenekben. Nem szeretem a szélsőségeket, de hiszem, hogy csak a peremvidékeken érdemes élni. Hiszek a jelekben, a nyolcadik és kilencedik érzékekben. Nem tudom, valóban csak a szívével lát-e jól az ember. Hiszek a mindennapok ritmusában, de mélyebben hiszek a szokatlanban. Hiszem, ha felkapjuk a fejünk valamire, akkor éberen kell keresni a folytatást. Hiszek annak általánosításaiban, amit sokan mondanak, tudniillik, hogy nem az ember választja meg a sorsát, hanem fordítva. Ebben azért hiszek, mert ez körülbelül ugyanaz, mint amit az imént mondtam. Éppen ezért hiszem, hogy mindig egy kicsit imbolyogva kell járnunk. Az általános bizonytalanság miatt, meg amiatt, hogy az utolsó pillanatig ne derüljön ki, pontosan hová is tesszük majd a lábunk. Hiszem, az élet alkalmanként ránk nyitja az ajtót.
Hiszek a hagyományban. A fölbuzgó évezredes vérben. Hiszek a szőlőkultúrában és a borban. Nem hiszek azoknak, akik a bor és a sör közé egyenlőségjelet raknak. Hiszek a hierarchiában, a szent dolgok rendjében. A sör nem szent.
Utolsó kommentek