
"A regény valós és fikciós elemeket sző egybe, így végül az ember nem tudhatja, hol ér véget a kitaláció, és melyek a valós állítások.” (Index.hu )
“A Da Vinci-kód... Tény vagy kitaláció? A nézők el fognak csodálkozni a tények hallatán!” (Tesz-Vesz.hu )
“Ez egy művi kitaláció, tehát próbáltuk mindazon szituációkat összeszedni, ami egy ilyen repülőgép-baleset során előfordulhat, hogy ezt komplexitásában gyakorolhassuk.” (Horváth Árpád, repülőtéri katasztrófavédelmi igazgatóság )
“Ez mind komoly? nem kitaláció?” Egy hozzászólás Mattheo Guilleaume bejegyzéséhez
A “kitaláció” ilyen. Legalább 2 év letöltendő. Mondjuk, ha figyelembe vesszük, hogy ennyit ma már egy tiltott jelképet hordozó obeliszk leköpéséért is kaphatunk, akkor legyen inkább három.
Ez a magyar-latin korcs valami elképesztő magabiztossággal tetszeleg egy normális szó szerepében. Ha képileg kell megközelítenem, olyan, mint egy elhülyült, tudálékos öszvér. Bőg, bénán illegeti magát, közben pedig azt képzeli, hogy ő a fehér ló, Horthy Miklóssal a hátán. Állítom, nincs mégegy ilyen idióta szava drágalátos nyelvközösségünknek. Talán még a drágalátos, de arról most inkább ne is.
Elképzelésem nincs, honnan szalajsztották ezt a micsodát. Mondunk olyat valaha, hogy szórakozáció? Vagy elmélkedíció? Netán szarakodáció. Ugye, hogy nem? Legfeljebb viccből, de inkább úgy se, mert érezzük, hogy baromira nem poénos. Bár egy átsuhanó mosolyt látnék piszkos szájú honfitársaim arcán, vagy tudnám: kényszerből cselekednek. De így? Két év, minima.
Utolsó kommentek