El Mondo blog

„Látni tanulok. Nem tudom, miért, de bennem most minden mélyebbre hatol, és nem marad ott, ahol eddig leülepedett. Erről a belső tájról nem tudtam eddig” (Rainer Marie Rilke).

Bővebben (rólunk)

Ha tetszett...

Egyébként...

Szeretjük az értelmes vitát, bírjuk az őszinte kérdéseket és elviseljük a beszólásokat. Kulturált, intelligens olvasóink iránti tiszteletből moderáljuk a durván személyeskedő, tahó kommenteket.

Utolsó kommentek

Kontakt

Olvasói leveleket: a bloggal kapcsolatos metsző kritikát, netán baráti vállveregetést, netán kéziratokat az elmondo.mekdsz kukac gmail.com címre várunk.

2007.01.12. 10:52 ficus

Meztelen rózsák - Heti vagynemtom

Some people are like roses, you strip them of their petals to find nothing.

Egyesek olyanok, mint egy rózsa, ha letéped a szirmait, semmi nem marad.

Amerikában mindig minden olyan furcsa fénybe kerül. Ha az ember ilyen, vagy olyan, akkor nagyon ilyen, vagy olyan. Ha vicces vagy, ezt naponta erősítgetik benned, "you are sooo funny". Ha jó futó vagy, igazi winnernek számítasz, ha viszont a sportban béna vagy, hamar a loser kategóriában landolsz. Hacsak nem vagy nagyon okos, mert akkor máris azt találod, hogy a te lényegedet a geek vagy a nerd szó írja le, sőt, ha sokat okoskodsz még akár smart ass is lehetsz, aminél rosszabb helyet hirtelen nem is tudok elképzelni. Amerikában nehéz csak úgy egyszerűen, háborítatlanul "lenni". Mindenképpen "ilyennek", vagy "olyannak" kell lenni. A high schoolban legalábbis, ahol egy évet lehúztam, feltétlenül ez volt a szabály.

Ott ismertem meg egy sziszegő hangú gyereket, akinek az identitása az volt, hogy furcsa. Ezt nem kerülhette el - feltételezem, hogy valamikor már a junior high éveinek elején megkapta a címkéjét. Kicsit talán tényleg furcsa volt, egyes dolgokban az átlagnál valóban tehetségesebb is, de azt hiszem, semmiképpen nem volt az a zseni, aminek ő magát a címkéjéből fakadóan törvényszerűen gondolta. Irodalom órán Shakespeare-t affektálva adta elő, különös sziszegő hangjának intonációjával jelezve, hogy ő bizony mindenkinél jobban érti a zseniális szerző gondolatainak mélységét és magasságát. Na, az ő szerzeménye - azt hiszem, Lynchnek hívták, mint a rendezőt - a fenti mondat. Holló tudja miért, ez a kijelentés azóta is sokszor a fülembe cseng.

Ilyenkor mindig gyanakodva ízlelgetem a szavakat, és képtelen vagyok eldönteni, nagyotmondással, vagy zseniális kijelentéssel van dolgom. Távolságtartásomat erősíti, hogy az érettségin szerzett évkönyvben, ahol az emberek fényképe mellett "Thanx Mom and Dad, Luv U JR&KD" típusú bejegyzések állnak, Lynch különcségét hangsúlyozva saját aforizmáját helyeztette el, de a kiejtés után menve petal helyett pedalt írt. Ami magyarul is pedált (esetleg lábítót) jelent, ezzel az idézet fordítását némileg módosítva: "Egyesek olyanok, mint egy rózsa ha letéped a pedáljait (lábítóit), semmi nem marad.

Nemtom, nemtom. Nem tudom eldönteni, hogy akkor ez most egy nagy igazság, vagy egy ügyes blöff. Vagy esetleg Lynch sora önkéntelen segélykiáltás: saját furcsaságának szirmai mögött vajon maradt-e még valami... vagynemtom.


Szólj hozzá!

Címkék: amerika heti vagynemtom


A bejegyzés trackback címe:

https://elmondo.blog.hu/api/trackback/id/tr38153671

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása