Vannak művészek, akik aztán tényleg kiverik a biztosítékot! Ilyen Hermann Nitsch, akinek múzeuma a mai napon nyílik az alsó-ausztriai Mistelbachban.
Kevés olyan művészi vénával megáldott keresztény ember van, aki könnyen tolerálja a keresztrefeszített meztelen nőket lelocsolva lenyúzott ökör vérével. Mert ez egyszerűen blaszfém.
Persze sok nem keresztény nehezen tolerálja a bigott vallásosokat, akik még a művészeknek sem adnák meg az alkotáshoz elengedhetetlen szárnyaló szabadságot.De az inkvizícióban ugyanezt művelték, csak az ökröt mellőzték.
Senki ne dörzsölje a kezét! Valójában egyre kevésbé hiszek ezekben a határvonalakban. A Nitsch munkásságát kísérő folyamatos tiltakozások mintha nem hittől függnének, hanem mástól.
Hogy mitől, azt még csak
keresem. Vannak, akik gondolkodás nélkül nekimennek annak, akik a tabuval bármilyen szempontból foglalkoznak, vannak, akiket pedig izgat a tabu. Ez viszont túlmutat keresztény-nem keresztény határokon Nitsch nem gondolja magát egyházátokra érdemesültnek. Ő maga így nyilatkozik Adamik Lajosnak egy riportjában: „Azt mondják, tabukat sértek. Pedig nem sérteni kívánom a tabukat, hanem létezésük okait kutatom." 6 napos híres, hírhedt orgia-misztérium színháza mindenesetre érinti a tabut.
Önmagát nem tartja valláskritikusnak. Célja nem a keresztény vallás kritikája, hanem azok szimbólumainak felhasználása, és a vér-performanszokon és meztelen közösségen keresztül visszavezetni az embereket az ősi megtapasztaláshoz, ami az Oidipusz mítoszban és bacchanáliákban egyaránt megvan.
A múzeum több ezer négyzetméteren ma nyílik. A megnyitón egy katolikus pap is áldást mond.
Milyen ez a művészet? Blaszfém? Művészi? Szent? Sátáni?
Utolsó kommentek