Jószívűek, fanatikusak, hülyék

A The Economist hozzon létre egy on-line gazdasági tanácsadó szolgáltatást – tette közhírré ötletét a think-tank néhány napja. Itt vannak ugyebár a fejlődő országok, ahol nincs pénz, de gyakran szakértelem sincs. Pláne a jószívű, ám sokszor dilettáns civil és jótékonysági szervezetekre igaz ez. Másik oldalról itt van a The Economist Group, melynek mintegy egymillió jólképzett gazdasági szakemberhez van közvetlen hozzáférése. Ráadásul ezen szakértők között akadnak olyan jószívűek/fanatikusak/hülyék is, akik szórakozásból, filantrópiából vagy mazochizmusból hajlandóak lennének a végighajtott nap után szabadidejüket és szakértelmüket felajánlani valami jó célra.

Nosza, hozzuk össze ezt a két csoportot. Az afrikai civilszervezet igazgatója leírja a problémát, és máris a világ legjobb gazdasági koponyái vetik rá magukat, hogy néhány nap múlva megszülessen a professzionális helyzetelemzés és megoldási javaslat. A program neve legyen „Lughenjo ”, ami tuveti nyelven „ajándék”-ot jelent. (A magyar "genyó" szó csak véletlenül fordul meg benne.) A gazdag szakértő-világ ajándéka a szegény képzetleneknek.

Eddig persze semmi új nincs az ötletben. Jó néhány szakértő-közvetítő filantróp honlap van a neten. Ami viszont már szinte újításnak számít, hogy a vállalkozás jótékony lesz, de profitorientált. Elvégre is hol van az megírva, hogy a jótékonyság kizárja a profitot? Nézzük meg a szegény jótékonysági szervezeteket – érvelnek az ötletgazdák –, előbb-utóbb valamennyien befuccsolnak, mert nincs pénzük és bevételeik kiszámíthatatlanok. Meg aztán a The Economist Group mögött álló tőkések pénzéből nem is jótékonykodhatunk - mondják. Ha ők szeretnének adakozni, majd adakoznak közvetlenül. Nem. Úgy etikus, ha az ő pénzüket befektetjük valami jól menő vállalkozásba. De még etikusabb, ha ez a vállalkozás a fent leírt jótékony céllal jön létre.

Persze a „jótékonykodjunk úgy, hogy azzal pénzt keresünk” ötlet sem számít ma már forradalmian újnak, ám a szeretet és profit harmonikus összeegyeztetésére tett eddigi kísérletek eredményei nem mindig voltak egyértelműek. Ezért aztán sokan nagy érdeklődéssel várják a napokban készülő üzleti tervet. Vajon az is annyira lelkesítő lesz-e, mint az ötlet?

De a legérdekesebb az egészben mégiscsak az, hogy a The Economist csinálja. Ha mondjuk az El Mondo csinálná ("na fiúk, itt van 200 Ft, engedjétek szabadjára a fantáziátokat"), a kutya se hallana róla. Ebből (is) fakad a nagy felhajtás az ötlet körül: 6 ember, akik még sose látták egymást, gondolataikról időről-időre tudósítanak bennünket, kapnak 200.000 USD-t amit felhasználhatnak az ötletre stb. Mi ez, ha nem gazdasági valóság-show? Ezt látva az emberben egyből beindul a szkeptikus védelmi rendszer: „na engem nem fognak bepalizni”, „ha nekem lenne 200.000 dolcsim én is ki tudnék ilyet találni” stb. És lehet, hogy nagyon igazunk van. De akkor is nagyon jó, amit a The Economist csinál…