Miért fizessem a láncdohányzó, kábítószerező, alkoholizáló (netán a hármat együtt űző) polgártárs tetemes extra gyógyszerár-támogatását, netán kórházi kezelésének többletköltségét? Valljuk be, akad némi ráció van a felvetésben. A Medi-Share egy amerikai keresztény kvázi-egészségbiztosító. Hogy mitől keresztény? A mintegy 50.000 főt számláló tagságba csak azok léphetnek be, akik "igazolhatóan be tudnak számolni" Jézussal való személyes kapcsolatukról, és aktív gyülekezeti tagok. Ennek megfelelően a Medi-Share-tagok nem élhetnek házasságon kívüli szexuális életet, és komolyan kell venniük a Biblia azon gondolatát, miszerint a test a Szentlélek temploma: a cigaretta és a drogok tiltólistán vannak, sőt a túlzott alkoholfogyasztás is.
A befizetett díjból az éppen szükséget szenvedők egészségügyi ellátását fedezik, és mivel a fenti kritériumok mellett valóban kevesebb betegséggel és így kezeléssel kell szembenézni, a rendszer kifejezetten jól működik. A Medi-Share ráadásul két másik egyedi vonással is rendelkezik: egyrészt a tagok évről-évre szavazhatnak arról, hogy milyen kezeléseket finanszírozzanak (nekünk ugyebár nem sok beleszólásunk van abba, hogy abortuszt vagy éppen egy speciális szemműtétet támogasson-e az állam). Másrészt a gyógyulást 24 órás ima-lánc is elősegíti - ez utóbbi költségcsökkentő hatásáról sajnos egyelőre nincsenek statisztikai adatok.
Mi magyarok, úgy látom, kétféleképpen alkalmazhatjuk a Medi-Share filozófiáját. Vagy Fletóék elrendelik, hogy tömegek térjenek keresztény hitre (a szimpla gyurcsányi "jó ideig tartó" bérmálkozásnak önmagában nincs költséglefaragó hatása!), így aztán még a bevételi oldal stagnálása mellett is költségvetési többletet lehetne produkálni.
Ha ez esetleg már nem fér bele a kormányprogramba, akkor is orvosolni kell a nagy biztosítási rendszerek erkölcsi kockázatát, azaz a biztosítottság miatti felelőtlen életmódokat. Mondjuk a Medishare-hez hasonló csoportos, akár informális kockázatközösségeket lehetne létrehozni.
Szerveződjenek egészségbiztosításilag is a Gój-motorosok, a punkok, a cigányok, a menedzserek és még ki tudja, milyen szubkultúrák. Képzeljük csak el, micsoda változást jelentene, ha anyagilag közvetlenebbül érdekeltté tennénk mondjuk egy cigánytelep lakóit, hogy egészségesebben éljenek, és maga a vajda tiltatná be a láncdohányzást. Netán a menedzserbetegségek kezelési költségrobbanása miatt az ügyvezetők egymást intenék stresszmentesebb életritmusra, a sebészeteknek rendszeres extraköltségeket jelentő extrémsportolók pedig szintén egymást szabályoznák. A meseszerű történetben az az igazán szép, hogy ehhez semmiféle kormányzati programra nincs szükség, ilyesfajta informális kockázatmegosztó közösséget most is bárki létrehozhat. (Persze lakáskassza-szerű állami kamattámogatás és egyebek dobnának a dolgon.) Ehhez csupán egy az amerikaihoz hasonló, kíméletlenebb, több önrészt igénylő és ezért ösztönzőbb egészségügyi rendszer kellene - ezt pedig - bár az MSZP reformlendülete megtörni látszik - már igazán nem olyan nehéz elképzelni.
Utolsó kommentek