El Mondo blog

„Látni tanulok. Nem tudom, miért, de bennem most minden mélyebbre hatol, és nem marad ott, ahol eddig leülepedett. Erről a belső tájról nem tudtam eddig” (Rainer Marie Rilke).

Bővebben (rólunk)

Ha tetszett...

Egyébként...

Szeretjük az értelmes vitát, bírjuk az őszinte kérdéseket és elviseljük a beszólásokat. Kulturált, intelligens olvasóink iránti tiszteletből moderáljuk a durván személyeskedő, tahó kommenteket.

Utolsó kommentek

Kontakt

Olvasói leveleket: a bloggal kapcsolatos metsző kritikát, netán baráti vállveregetést, netán kéziratokat az elmondo.mekdsz kukac gmail.com címre várunk.

2007.11.25. 21:46 Maren Maris

pontvonal

 

A főnököm vonalas ember. Vonalakból áll. Vagy csak egy vonalból. (Főnököm egy egyenes.) Több. A vonalak párhuzamosan futnak egymás mellett. (Élete alapvetően egysíkú, de akadt benne egy kitérő.)

Ha főnökömet közelről szemléljük, elhamarkodott következtetéseket vonhatunk le ezen  vonalak közti távolságról. A valós képhez szélesebb látókörre volna szükség.  Innen már könnyen beláthatnánk, hogy főnököm jövőképe szempontjából különös jelentőséggel bír, hogy gondolkozása euklideszi-, avagy bolyai-alapú.

Főnököm elvárja a pontosságot. A beosztottjai tehát optimálisan pontokból állnak. (Két pont között a legrövidebb stb.) De a helyzet nem optimális. Talán, ha karakterünk a homlokunkra lenne írva, le lehetne olvasni, mint egy vonalkódot. Akkor főnököm is könnyen válogathatna megfelelő beosztottakat. Vonalkód nélkül azonban csak tapogatózik. Afféle vaktérképet vázol fel idővel az emberekről. Vannak raszteres pontok, szétesettek, van szaggatott vonal. Ezek között kell aztán tájékozódni, közlekedni.

Főnököm szeretne engem is feltérképezni. Szempontjai könnyen beláthatóak. Neki közlekednie kell, tudnia kell, hogy hol talál, de ha más utakon jár, nem volna jó belém botlania, nem lehetek neki akadály. De nem találja a vonásaimat.

Az életem egy folt. (Szüntelen mosódnak partjaim stb.) Egy folt vagyok, ami mozgásban van. Folyton továbbmegyek, és folyton lemaradnak, amiken keresztülmentem, Természetemnél fogva nem érzem, hol a határ. Nem érzem, mi, az hogy határ; nem jelent semmit. Van, aki tudja, hol a határ. Tudja, mert van határa. Aki ilyen, nem érti meg, hogy mért megyek tovább. Nem érti a mozgást, nem jelent neki semmit.  Kérné számon az irányt, hosszúságot.

Ha magam is vonalas lennék, elegánsan a főnököm szeme közé vághatnám: Találkozunk a végtelenben! Próbálom viccel békíteni.

Ez nem geometria. Minden csak grafika - forráz le.

2 komment

Címkék: absztrakt grafika vonalkód pontvonal


A bejegyzés trackback címe:

https://elmondo.blog.hu/api/trackback/id/tr5241706

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mattheo Guilleaume 2007.11.30. 18:31:23

Jaj, Maren Maris, mindig ez a végtelen...

fogni kell hét pontot, és ezeken kell felépíteni a geometriát, a foltok élete is könnyebb így..
süti beállítások módosítása