Végre nemrég nálunk is beindult az - amúgy nyugaton már a hetvenes évek óta működgető -  közösségi autózás, Oszkár néven.

A magától értetődő kérdés rögtön az, hogy az elv beválik-e nálunk. Azt megkockáztathatjuk, hogy környezetbarát motivációból elenyésző számú magyar ember fogja felajánlani autója szabad üléseit. Marad tehát a spórolási szempont. Mint már sokszor megénekeltük, a magyar benzin drága - nemzetközi viszonylatban - és nagyon olcsó a valós költségekhez és újabban a tömegközlekedéshez képest. Ez utóbbi a legfájóbb pont, és maga is egyszerre kétféle árhatással lesz a közösségi autózásra: sok buszozót, vonatozót indíthat váltásra, de mivel a legtöbb viszonylatban már egy kétfős autózás is olcsóbb, mint a vonat (ami természetesen abszurd), sokan nem érzik majd magukat eléggé ösztönözve a közösködésre.

Így aztán az igazi áttörés az egyszemélyes autósoknál lehet, akik persze amúgy is a fő környezetgyilkosok. (Egy amerikai tanulmány szerint ha az autókban átlagosan csak 1,3 utas lenne, már nem is lennének dugók - a készítők biztos nem jártak még reggel a Budaörsi úton, de kétségtelenül nem lehet sokkal magasabb ez a szám.)

Viszont a jelenlegi magyar helyzetben minden spórolási kezdeményezésnek van jövője. A fő kérdés így talán nem is az, hogy forintban megéri-e majd, hanem hogy a közösködés immateriális költségeivel együtt is megéri-e.

Az Oszkár esetében ezek a plusz költségek alapvetően sokfélék lehetnek: késés, megbeszélt fuvar lemondása, idegesítő sofőr, szexuálisan még a normálisnál is abnormálisabb utas, átverés, nem fizetés, kirablás és így tovább. A biztonsági kérdéssel dicséretes módon máris foglalkozik az Oszkár, leginkább a többek között az E-bay által is használt értékelési rendszerrel, ami hosszú távon elég jól szűri a renitenseket.

A mai wiki-világban a közösségek számítanak a messiásnak. A közösen kifejlesztett Linuxos operációs rendszerrel, a közösen írt Wikipedia enciklopediával, a közösen írt webkettes újsággal, az E-bay globális zsibvásári közösségével tényleg úgy tűnik, hogy átalakul a világ működése. (A tömeges együttműködésről írt Wikinómia ennek a trendnek a lelkendező bemutatása.) Az viszont még nem igazán dőlhetett el, hogy hosszú távon is működnek-e ezek a kooperációk.

Az iwiwet már ellepték a cégek, a Fanta vadmálna, a Minden666ók és egyéb vírusok, a Wikipediat beárnyékolják a viták és az ideológiai szakadékok, az E-bayen pedig a csalás még mindig nem ismeretlen fogalom - nemrég egy barátom pénzével lépett le egy makulátlan értékelésű, sokak által ajánlott hongkongi eladó.

Mindezek persze csak apró kis hullámok, bár az "amerikai Iwiw", a Facebook mintha máris kezdene összeomlani. Nem baj, az igazi mégiscsak az lesz, ha valami majdnem végzetes dolog félig vagy teljesen összedönti ezeket a közösségeket. Például egy nagyon csúnya vírus a Linuxot, vagy valami, ennél sokkal kevésbé kiszámítható sokk. Elvégre minden valódi közösséget az tesz életképessé, ha a sokk után helyreáll a bizalom, és fel tud állni a padlóról.

Ódivatú vagyok: nem hiszek a jó emberekben és nem hiszek abban, hogy létre lehet hozni olyan jól záró rendszert, ahol a visszaélőket (a játékelmélet eufemisztikus nyelvén: potyázókat) ki lehet iktatni. Az Oszkár esetében is várható valami krízis - mondjuk őrült pedofil szatírok tömeges, erőszakos autórablása. Esetleg valami szelídebb és reálisabb. Mindenesetre jómagam akkor fogok igazán reménykedni a rendszerben, ha átesik az első válságon és túléli. Addig csak szimplán reklámozom az Oszkárt, hajrá civil kezdeményezések, csak így tovább.