El Mondo blog

„Látni tanulok. Nem tudom, miért, de bennem most minden mélyebbre hatol, és nem marad ott, ahol eddig leülepedett. Erről a belső tájról nem tudtam eddig” (Rainer Marie Rilke).

Bővebben (rólunk)

Ha tetszett...

Egyébként...

Szeretjük az értelmes vitát, bírjuk az őszinte kérdéseket és elviseljük a beszólásokat. Kulturált, intelligens olvasóink iránti tiszteletből moderáljuk a durván személyeskedő, tahó kommenteket.

Utolsó kommentek

Kontakt

Olvasói leveleket: a bloggal kapcsolatos metsző kritikát, netán baráti vállveregetést, netán kéziratokat az elmondo.mekdsz kukac gmail.com címre várunk.

2008.04.07. 22:04 Mattheo Guilleaume

Ádám almái

Mózes, Jézus és egy szakállas öregember golfozik. Mózes is és Jézus is elvétik a célt. A szakállas öregember jön, hosszan céloz, ám az ütés így is pocsék, és a labda teljesen más irányba száll. Egy klubház tetején landol végül, ahonnét az esőcsatornába gurul, majd a sövény mentén bele a tóba egyenest egy tavirózsa-levélre. Történetesen épp egy béka ül ott, aki, hamm, bekapja, ám még ugyanebben a pillanatban őrá is lecsap egy gólya. A béka, már a levegőben, haláltusája közben eltátja a száját, és hopp, a kihulló labda egyenest a lyukba esik. Mózes mindezek után némi rezignációval szól oda Jézusnak: "Mondtam már, hogy utálok apáddal golfozni?!"

A vicc gyenge - a szavazáson 5-ből 3,9 pont, amit nehéz elképzelni, hogy nem a beküldő szűk baráti köre tornázott föl ennyire -, a filmmel kapcsolatosan mégis releváns. Őrült kavalkád.

"A fekete humorú, nyomaiban – eszköztelenségében – a dán-gyökerű Dogma-mozgalmat idéző komédiában az újfasiszta Adamot (Ulrich Thomsen) három hónap közmunkára ítéli a bíróság, amit egy isten háta mögötti plébánián, a jó lelkű Ivan pap (Mads Mikkelsen) kisközösségében kell letöltenie. A - minimum - furcsának nevezhető figurákból álló kommuna - az alkoholista Gunnar (Nicolas Bro), a szexmániás Sarah (Paprika Steen), a benzinkút-fosztogatással hazája függetlenségért küzdő iszlám bevándorló, Khalid (Ali Kazim) és a mindannyiuknál sokkalta problémásabb a lelkész (aki többek között halálos agytumorral küzd, ráadásul Down-kóros kisfia is agyvérzést kapott és lebénult) - izgatottan fogadja a jövevényt." (forrás: port.hu (változtatásokkal)).

Adam feladata az lesz, hogy a templom kertjében álló almafa gyümölcseiből készítsen pitét a társaságnak. Ám már a kezdetek kezdetén szokatlan nehézségekkel kell szembenéznie: a fát fekete hollók lepik el veszélyeztetve a teljes termést, Adam kezét pedig megégeti a rezsó. Ivan számára ettől fogva minden világos, s következtetéseit azonmód meg is osztja védencével, hogyha az esetleg még nem értené: az elvégzendő munkán keresztül a Sátán próbálja majd meg mindannyiukat. A jelek egyértelműek: a hollók és a rezsó.

 

Adam nem sokkal később egy másik alternatívával is szembesül a lelkész orvosának szájából. Eszerint, Ivan képtelen feldolgozni mindazt a gyötrelmet és szenvedést, amelyen keresztül kellett mennie, ezért az agya egy külön világot teremtett számára, ahol immáron nem érzékeli rosszat. Például képes elhitetni önmagával, hogy fia, aki egy kaktusszal vált egyenértékűvé, érző emberi lény, aki összetettebb matematikai műveletek elvégzésére is képes, sőt igen-igen alkalmas. Ha valami veszélyezteti a rendet, azt a Gonosz kihívásaként érzékeli, amelyben neki, mint próbatételben kell helytállnia...

S ettől fogva a kétféle interpretálási lehetőség egymás mellett fut tovább – legalábbis egy darabig. A természetes és a természetfölötti. Pontosan úgy egyébként, ahogy ez a valóságos életben is történik immáron néhány ezer éve folyamatosan...

A film lényegében - bármennyire is ambivalens a konnotáció - keresztény bizonyságtétel. Minden ebben a keretben zajlik. Az egyértelművé tett kapcsolat Jób könyvével, ahol a Sátán kikéri Jóbot és súlyos csapásokkal veri meg, hogy összetörje hitét. Jób szenvedésének kapcsolata Jézus Krisztus szenvedésével, amelyet az Egyház már a kora kezdetektől fogva felismert, és Ivan szenvedésének kapcsolata Jézus Krisztus szenvedésével. Ivan fülének potyogó vére, mint különös stigma, és Jézus Krisztus elfolyó vére stb., stb. A szenvedés, amely másokat vált meg. A jó ugyanúgy győz a rossz fölött, ahogy az Újszövetségben teszi: szimplán, jóval fizet a rosszért, s a rossz így jóvá változik.

Mindemellett rendező, Anders Thomas Jensen, elévülhetetlen érdeme, hogy mindvégig megmarad a realitás talaján. A betegesen falánk Gunnar talán egész életében küzd majd étvágya ellen, s Sarah félelme, hogy a gyermeke Down-kórosan születik, csont nélkül beigazolódik.

Az Isten tagadhatatlanul meggyöngült ebben a világban és ebben a korban, s a jó elrejtve, a hátsó folyosókon közlekedik, már ha éppen akad embere, akin keresztül közlekedhet. Manapság nem nyílik meg a Vörös-tenger, és nem támadnak föl a halottak, az Isten mégis hat hol erőteljesen, hol kevésbé erőteljesen, a legtöbb esetben hétköznapi módon, istenfélő emberek által a lelkeket gyógyítva.

Anders Thomas Jensen mindezt újszerűen, művészi erővel, humorosan stb., stb. mutatja be egy ötletesen komponált, sűrű alkotásban, melynek legfeljebb, ha a tizedét érintettem most.

Számomra, aki a kereszténység egy olyan szegmensében szocializálódott, amely manapság nem éppen kiemelkedő művészi munkáiról híres, és jómagam sem vagyok éppenséggel a legkafább keresztény, úgy hiányzott ez a film, mint egy falat kenyér négy napos koplalás után, de ahogy a fórumokat és blogokat olvastam, mások sem panaszkodtak a színvonalat illetően, sőt...

Szóval mindenkinek, jó szívvel és bátran... 


12 komment

Címkék: film ajanlo


A bejegyzés trackback címe:

https://elmondo.blog.hu/api/trackback/id/tr100416003

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

xterx 2008.04.08. 15:47:05

Örülök, én is, nekem is!
Az elmúlt idők egyik legerősebb hitélménye volt, azért is, mert annyira másképp beszél, mint a megszokott mondatok.
Nem tudom, kinek mit, de nekem a szelídséget tette nagyon fontossá, főleg, hogy tőlem az nagyon távol áll.
Az összefoglalót kiegészítem még a film egy fontos kanyarjával: amikor Adam sok ellenkezés után végül elolvassa a leeséskor mindig kinyíló Jób könyvét, akkor talál benne egy fegyvert Ivan, a lelkész ellen, nevezetesen, hogy Isten veszi rá az ördögöt Jób megkísértésére - tehát Isten nem jó. Ekkor Ivan összeomlik. Itt már nem csak a természet meg a természetfölötti közt lehet választani, hanem a gonosz és a jó Isten közt. Az nagyon érdekes, hogy ezután mi történik Adammal.
Asszem mégegyszer meg fogom nézni.

szpal 2008.04.21. 15:49:44

Ivan, a pap nem hisz - ha hinne, tudomást venne a világról, fia betegségéről, a rosszról. Nem érti a Jób könyvét sem - ("egy krokodilról szól".) Nem látja a rosszat, a bűnt, ezért nem láthatja Jézust sem. A lelkész összeomlik, de Adam - megtagadva korábbi önmagát - elkezdi összeszedni a bomlásnak induló közösséget. Innentől két magyarázat lehet:

1. Isten embere kudarcot vallott, azonban van emberi útja a dolgok rendbetételének - süsse meg mindenki a saját kis pitécskéjét, amivel a többieknek tartozik.
2. Adam megtért, képes hinni a világ szörnyűségei ellenére is Istenben.

Szerintem a film nyitva hagyja a kérdést, hogy az isteni, vagy az emberi megoldás érvényesült-e.

Mattheo Guilleaume · http://elmondo.blog.hu 2008.04.22. 15:42:23

"Ivan, a pap nem hisz - ha hinne, tudomást venne a világról, fia betegségéről, a rosszról."

Hogy Ivan, a pap nem vesz tudomást világról, fia betegségéről, a rosszról igencsak kérdéses. Mert, habár a bemutatkozásnál (Ivan & Adam) nagyvonalúan túllép Adam neonáci identitásán, ám ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy ne igyekezne tenni ellene. Hiszen pl. elviszi ahhoz az öregemberhez, aki önkéntesként ment el a koncentrációs táborokba őrnek dán létére, aztán most, amikor haldoklik, egy Mirjam nevű ápolónő stócolja föl a párnáját, és hát az öregember sír. Szóval, hogy ide Ivan nem "nevelési célzattal" viszi el Adamot, az fölöttébb kérdéses, legfeljebb a film nem állítja explicite, csupán implicite nyilvánvalóvá teszi.

Emellett Ivan tudomást vesz a rosszról, hiszen a teljes eseménysorozatot jó és rossz harcának látja. ("Te nem győzhetsz ellenem, mert velem van az Isten." - mondja.) Persze ez a látásmód habókosnak tűnik, és sokkal valószínűbbnek látszik az orvos magyarázata, mégis, mint kiderül Ivan-nak van igaza. Mindezek ismeretében a gyerekével kapcsolatosan is elbizonytalanodik az ember. Persze, egy kaktusz, akinek folyik a nyála, ezt mindenki látja és mindenki számára egyértelmű. Ám a mód, amilyen látványossággal mindezt Ivan tagadja, mégis elbizonytalanít. Hülye a gyerek, de egy mélyebb szinten talán mégsem hülye. Amikor az angyalok a teremtésre néznek: Szent, Szent, Szentként dícsérik az Istent - úgy emlékszem, van ilyesmi a Bibliában -, és hát valljuk be, a világra ránézve most, nem föltétlen ez jut először eszünkbe, az angyaloknak mégis. Plusz ugye ott vannak a keleti ortodox misztika mélységei, ahol a hívők némelyike részesedik abban az ajándékban, hogy láthatja a "Teremtetlen Fényt", ami az Istenből sugárzik és beragyog mindent. Szóval azzal kapcsolatban, hogy ki lát helyesen, az ember elbizonytalanodik. Persze mi, de lehet, hogy Ivan is.

"Nem látja a rosszat, a bűnt, ezért nem láthatja Jézust sem."

Mint említettem, sztem látja. Legfeljebb az eredendő bűnt és annak az emberi egészére gyakorolt hatását nem úgy kezeli, mint mondjuk a protestánsok többsége. Ők azt hangsúlyozzák, hogy az ember a velejéig romlott, nincsen egyetlen egy jó cselekedete sem, mert még a legjobb szándékát is áthatja a bűn stb. Ebben persze sok igazság van. Mégsem hiszem, hogy ezt kellene a világlátásunk sarokkövének tekinteni. Számomra sokkal szimpatikusabb az a megközelítés, ami azt mondja, hogy az emberben igenis van jó, és az ember egyre jobbá és jobbá válhat. Ez is mélyen keresztény gondolat (is), csak mondjuk a római katolikus egyház látásmódjához áll közelebb (biblia citátumokkal pedig egészen jól megtámogatható). Isten kegyelmére mindkét esetben szükség van, csak egészen mások a hangsúlyok. Ráadásul az evangéliumok Jézusa sem úgy jelenik meg, mint aki folyamatosan a rosszra és a bűnre mutat rá, hanem inkább transzformálja a rosszat (mint Ivan), vagy legyőzi a rosszat (mint Ivan), vagy átlépi a rosszat.

Szóval: dogmatikailag lehet, hogy igazad van, máskülönben viszont, amit írtál, hülyeség... (és ne haragudj meg a kifejezésmódért, elsősorban vszleg nem neked szól).

"A lelkész összeomlik..."

A lelkész összeomlik, de aztán új erőt nyer...

"... de Adam - megtagadva korábbi önmagát - elkezdi összeszedni a bomlásnak induló közösséget. Innentől két magyarázat lehet:

1. Isten embere kudarcot vallott, azonban van emberi útja a dolgok rendbetételének - süsse meg mindenki a saját kis pitécskéjét, amivel a többieknek tartozik.
2. Adam megtért, képes hinni a világ szörnyűségei ellenére is Istenben.

Szerintem a film nyitva hagyja a kérdést, hogy az isteni, vagy az emberi megoldás érvényesült-e."

Sztem nem hagyja nyitva egyáltalán. Ennek legerősebb bizonyítéka, hogy Adam elviseli, sőt hajlandó együtt énekelni az előadóval azt a gejl zenét a film végén. Erre tapasztalataim alapján, ritka kivétellel, csak istenfélő ember képes... (:

xterx 2008.04.24. 12:36:10

Na megnéztem még1szer, és megint jó volt, máshogy.
Most nagyon erősen jó és rossz harcáról szólt nekem. Ivan meg van győződve, ha kell, az élete árán is, hogy Isten jó, jót akar, s ezért a jó mindenképp győzedelmeskedni fog - és ebből nem enged. Na így szeretnék én hinni...
Kedves MG, ezt írod: "Legfeljebb az eredendő bűnt és annak az emberi egészére gyakorolt hatását nem úgy kezeli, mint mondjuk a protestánsok többsége. Ők azt hangsúlyozzák, hogy az ember a velejéig romlott, nincsen egyetlen egy jó cselekedete sem, mert még a legjobb szándékát is áthatja a bűn stb. Ebben persze sok igazság van. Mégsem hiszem, hogy ezt kellene a világlátásunk sarokkövének tekinteni. Számomra sokkal szimpatikusabb az a megközelítés, ami azt mondja, hogy az emberben igenis van jó, és az ember egyre jobbá és jobbá válhat."
A film számomra (a protestánsok többségéhez tartozom) azt mondta, hogy nem arról van meggyőződve Ivan, hogy a "vendégeiben" nincs bűn, hanem arról, hogy ezt a bűnt Isten szeretete legyőzi, eltörli, megsemmisíti stb. Még Paul Nordkapnál is - nincs akadály.
A protestánsok, vagy én, vagy mi, ott rontom/rontjuk el, hogy nem ezt hirdetjük elsősorban, hanem az állításnak inkább csak az első részét. Ivan meg csak a második részét: ahol Isten közbelép, ott nincs bűn.

Mattheo Guilleaume · http://elmondo.blog.hu 2008.04.24. 16:53:46

"A protestánsok, vagy én, vagy mi, ott rontom/rontjuk el, hogy nem ezt hirdetjük elsősorban, hanem az állításnak inkább csak az első részét. Ivan meg csak a második részét: ahol Isten közbelép, ott nincs bűn."

Nem, sztem a reformátusok alapvetően ott rontják el, hogy csak hirdetik, és különben egy kívülállónak javarészt teljesen hiteltelenek (tisztelet a kivételnek pl.: Kolozsvár).

Másrészt, számomra a megfogalmazásod nagyon absztrakt. Nem csak az az érdekes, hogy ott nincs bűn, ahol Isten közbelép, hanem az, hogy hogy nincsen. Mert pl. Gunar esetében (a falánk kövér) hogy nincsen bűn? Vagy ott nem lépett közbe Isten? Persze, az Isten megbocsájtott, és ez fontos, de másrészről meg az fontos, ami van, nem? Az a fontos, hogy itt ez a nagyon mindennapi, földi életem hogyan zajlik, és itt mit jelent az, hogy az Isten közbelépett. Ezt pedig annyival semmiképpen sem lehet elintézni, hogy ahol Isten közbelép, ott nincsen bűn...

szpal 2008.04.24. 19:14:29

Volt a fa, meg a fekete varjak, és valóban, ezekről is tudomást vett Ivan, sőt ő volt az, aki javasolta, hogy ezek ellen kellene tenni valamit. És mit kezdjünk a madárijesztővel, ami feszületté csupaszul a viharban? Ez is valami jelkép lehet, csak nem tudom összerakni.

Malmosi Péter 2008.07.03. 09:03:01

Nagyon hálás vagyok ezért a filmért.

zelma 2008.07.17. 23:14:08

Hogy Adam megtért-e?
Szerintem csak annyi történt, hogy elismerte, Isten létezik (legyen akár jó, akár gonosz), és hogy a pap(legyen akármilyen) munkája valóban fontos, még ha nem is mindig annyira eredményes.
Mellesleg valami ilyesmit is mond:
"Azt hiszed, hogy nem figyelek? Ha nem figyelnék, még faragatlannak tűnhetnék!" (Ami ugye nála a legdurvább jelző:).
Ennek ellenére nekem mégis kicsit savanyú az alma, mert az az érzés maradt meg bennem, hogy egy ilyen feltétel nélküli hitet csak szemellenzővel lehet megélni.
("Ja, engem is vonzanak a tigrisek.")
Azt remélem, hogy lehet anélkül is...

lorant 2008.11.08. 12:49:42

Örülök, hogy megnézhettem ezt a filmet, habár közvetlenül utána és közben sem jutott eszembe, hogy ilyen sok vallási mondanivalója lenne. Számomra a mindennapokhoz való hozzáállást írja le. A veled történteket kétféle beállításban nézheted. Gondolhatod, hogy ami körülvesz, minden rossz, de ugyanezt egy másik szemszögből nézve érzékelheted jónak is. Szerintem nagyon fontos, hogy tetteiddel, gondolatiddal milyen világot teremtesz magadnak, és magad körül. Ha akarsz élhetsz rossz világban is, vállalva, hogy életed gyümölcseit a varjak és a kukacok falják fel, vagy megközelítheted a jó oldaláról is, és elkészítheted életed almás pitéjét. A választás a mindennapok döntéseiben van, csak éberen kell nézni, ami körülvesz.

bestefan 2008.11.09. 12:24:04

Az Isten emberét, azaz aki elkezdte felfogni, hogy mit akar üzenni nekünk sok ezer éve (és amire végső fokon minden egyes ember meghívást kapott születése által), ilyesmik szokták jellemezni:
- egyetlen olyan képessége sincs, ami megkülönböztetné őt a realitásokban élő többiektől, és mégis valamiként független a realitásoktól
- szokványos kérdésekre gyakorta nem szokványos (meglepő és érthetetlen) válaszokat ad, nem csak és nem elsősorban a szavaival, hanem a tetteivel.
- nem akarja megváltani a világot, nem akar mindenhez érteni és mindenkinél bölcsebbnek mutatkozni
- makacsul ragaszkodik valamihez, aminek a lényegét közvetlen formában nem akarja továbbadni, mert tisztában van vele, hogy ez lehetetlen
- azokra a kérdésekre, melyekkel kívülről és direktben próbálják megfejteni a titkát látszólag inadekvát válaszokat ad
- nem akar legyőzni, meggyőzni, egyáltalában győzni