"EU-milliókból beköltöztették a romákat a falu középpontjába a magyarok közé, hogy integrálódjanak. A házakat a cigányok lelakják, a régi lakók ingatlanjainak ára töredékére zuhant..."
"Vettem volna fel romákat a vállalkozásba, de csak a kedvezmények miatt? Nem vagyok rasszista, de aztán folyamatosan azt nézzem, lopja-e a szerszámokat?"
Két mondattöredék, amit mostanában hallottam kelet-magyarországi kiruccanások alkalmával. Számtalan ilyen történetet hallani arrafelé. Átlagemberektől, akik nem rasszisták. Vagy legalábbis semmiképpen nem rasszistábbak a jó magyar átlagnál. A beszélgetések medre már jól ki van vájva.
A gondolatfonál szinte mindig elérkezik a cigányok gyermekvállalási hajlandóságához, a munkanélküliséghez, no meg a segélyekhez. És aztán egy nagy sóhaj után valaki rendszerint megjegyzi: "Közmunkára kötelezném őket. Annyi munka lenne, legalább csinálnának valami hasznosat a segélyért cserébe." És ha majd látjuk, hogy a közmunka ugyan hasznos, de a döntő gócpontokat nem bolygatja meg, talán azok a bizonyos beszélgetések sem rekednének meg a mostani szinten. Amíg viszont tömegek hisznek abban, hogy pusztán a semmiért kapott segély megszüntetése megoldja a "dolgozni nem hajlandó" cigányság válságát, nem indulhatunk el a valódi integráció felé.
A kerepesi és a monoki segélyezési reform (azaz a segélyt munkáért-elv) kapcsán fellángolt vita sajnos kifáradni, elhalkulni látszik. Pedig lenne miről vitatkozni.
Paradox módon éppen most, amikor diplomával is alig találni munkát, hisszük el kevésbé, hogy valakik (jelen esetben többnyire iskolázatlan vagy alacsonyan képzett emberek) önhibájukon kívül váltak rászorulóvá. Minden eddiginél alacsonyabb lett a társadalmi szolidaritás érzése a deprivált rétegek felé. Persze, a jelenlegi magyar gazdasági helyzethez hasonló szituációkban mindig is erősebbé vált a bűnbakkeresés.
A közmunka a magyar fejekben viszont nem csupán egyfajta "büntetés", amolyan "ugrasszuk ki a bokorból a lazsálókat" típusú furkósbot. Ennek az egyszerű logikának kétségtelenül lenne is jogosultsága - cigányokra és nem cigányokra egyaránt. Újabb, és szubjektív megfigyelésem szerint egyre erősebb szemlélet viszont, hogy a cigányság problémájára általában is a közmunka a csodaszer.
Bizonyára van mit csinálni: parlagfűírtás, vasúttisztítás, erdőművelés, szemétszedés - lehet válogatni. A munka magas hatásfokáról - amíg büntetésnek számít - ugyan nem vagyok éppen meggyőződve, de mindenféle társadalomfilozófiai aggály ellenére is szeretném, ha lenne közmunkához kötött segély. Azért, hogy egy mítosszal szegényebbek legyünk.
Mert - sajnos - a közmunka a kasztrendszert garantáltan nem szünteti meg, nem javítja az iskolázottságot, de leginkább semmivel sem járul hozzá a romák polgárosodásához. Azaz a lényegen nem változtat. Hiszen nyilván nem az a legfőbb baj, hogy az Akadémián alulreprezentáltak a cigányok, hanem hogy cigány buszvezető is alig van. A közmunka miatt sem lesz több, bár meg lehet próbálni felépíttetni velük néhány tucat völgyhidat, megspékelve azzal, hogy a kiásott földet is ássák el egy másik gödörbe.
Utolsó kommentek