Az eredményekben két dolog is megdöbbentő volt: egyrészt, hogy a keresztények megítélése sokkal rosszabbnak bizonyult a vártnál, másrészt pedig az, hogy mindez igaz. Nincs már mit elkenni, elmosni. A kutatást nem manipulatív céllal készítette a komenista/meleg/szcientológus lobbi, ráadásul tudományos alaposság van mögötte: reprezentatív minta, szignifikancia szint ésatöbbi. A kutatás (első fázisát) értékelő, tavaly megjelent Unchristian c. könyv nagy erénye ugyanez a tárgyilagosság, megspékelve egy empatikus értékeléssel: a szerzők együttérzően kezelik a mélyinterjúkban megszólalók sérelmeit, de a hívőket sem távolságtartással méricskélik. Ilyenek a keresztények, ilyenek vagyunk - és az, hogy olyan messzire kerültünk attól, amit Jézus mutatott, fájdalmas számunkra. De a számokon nem szépítünk.

Az országban, ahol majdnem minden második ember újjászületett kereszténynek vallja magát, látványosan romló a keresztények, azon belül is a hitüket igazán komolyan megélő evangéliumi keresztények megítélése. Az elsősorban vizsgált 16-29 és 18-49 éves outsider generáció szerint a hívők homofóbok (91 százalék látja így), túl sokat politizálnak (75%) és képmutatóan ítélkezők (87%).

Szintén sokak által megfogalmazott kritika, hogy a keresztényeknek nincs kapcsolatuk a valósággal (72%), régimódiak (78%), érzéketlenek (70%), továbbá hogy unalmasak (68%).

A megkérdezettek közül csupán 3 százaléknak vannak az evangéliumiakról jó benyomásaik, rossz viszont 49 százaléknak.

A jó oldalon a következőket említették a kereszténységről ill. a hívekről: ugyanazt az alapvető eszmét tanítja, mint más vallások (82%), jó értékei és elvei vannak (76%), a hívek barátságosak (71%), tiszteletreméltók (55%), konzisztens szeretet mások felé (55%), hitük reményt ad a jövőre (54%), a hívek megbízható emberek (52%), a kereszténység releváns az életre (30%).

Homofóbia, képmutatás, politika

Sokatmondó, hogy az róluk megfogalmazott negatív vonásokkal a hitüket aktívan gyakorlók is viszonylag nagy arányban egyetértenek. A toplistavezető homofóbia talán nem meglepő, de egy érzékletes adat igazán szomorúvá teszi az önmagában keveset mondó számot: az újjászületettek 40 %-a bevallottan együttérzőbb a rákosokkal, mint az AIDS-esekkel - mert úgy érzi (talán tudat alatt), hogy az AIDS-ek jó eséllyel életmódjukkal "rászolgáltak" a halálos kórra.

A képmutatással kapcsolatban annyit fontos megjegyezni, hogy a szóban forgó generáció szerint "mindenki képmutató", ez az emberek alapértelmezett beállítottsága. Legfeljebb azt lehet a keresztények számlájára pluszban felírni, hogy szebbeket mondunk, így nagyobb a kontraszt szó és tett között. (Az outsiderek 84 százaléka személyesen ismer keresztényt, de csak 15% lát különbséget a hívők életstílusában!)

Persze, a szerzőpáros Kinnamann és Lyons is megjegyzi: a Biblia alapvetően tényleg nem favorizálja a homoszexualitást (még ha a kép árnyaltabb is, mint azt sokan hinni vélik), a keresztény hitnek tényleg lényeges eleme az ítélet (még ha valaminek a megítélése nem is egyenlő az ítélkezéssel), a hitnek pedig tényleg mindig is nagyon erős szociális, politikai dimenziója volt, és kell is, hogy legyen. A probléma - megint csak a válaszok alapján - inkább az, hogy az elutasítás-ítélet-politika hármas mellől a megértés-szeretet-nyitottság hármas hiányzik. Míg a lelkészek 76% gondolja, hogy "a keresztények feltétel nélkül szeretik az embereket", ezt az outsidereknek csupán 20%-a érzi így.

Töredelem

Ráadásul a kutatás arra is rámutatott, hogy az outsiderek kritikája nem légből kapott. Nem a médiából vagy pletykákból tájékozódnak - sajnos. Legtöbbjüknek volt gyermekkori, ifjúkori egyházi kötődése vagy közeli hívő barátja. És legtöbbjük ezekben a kapcsolatban valamilyen sérülést is kapott. A személyes tüskékben - melyek a könyvben és az interneten is olvasható mélyinterjú-kivonatokban olvashatók - jól felismerhető keresztény viselkedésminták azonosíthatók be. Sajnos - mint ahogyan a legtöbb dolog - ezek is szinte egy az egyben igazak ránk, magyarországi keresztényekre is.

Bár nálunk nincs "keresztény sonda ipsos", de megtippelhető, hogy a homofób, itélkező, "nagyon elfogultan jobboldali" minta ugyanígy kirajzolódna. Talán kijönne még az antiszemita is. És egyébként?

Az USA-ban a kutatás minőségi eszmecserét indított be. Sok lelkészben, gyülekezetvezetőben indult változás a kíméletlen tükörtartás hatására, az interneten pedig továbbra is gyűlnek az outsiderek kritikái (és szerencsére olykor dícséretei).

Itthon már az is hatalmas előrelépés lenne, ha az Unchristian megjelenne. A könyvet ugyan fáj olvasni, de az érzés a láz kiizzadásához hasonló. Bár olyan egyszerű lenne az egyház változása is.