"Isteni energiát közvetít" - egy tipikus rajongói ömlengés a sok közül Barack Obamáról, aki lassan még Orbán Viktornál is spirituálisabb vezető kezd lenni. Hol Robert Kennedy, hol Martin Luther King alteregójának tartják, és mindenki azt lát benne, amit szeretne. Persze, ahogy az lenni szokott, miközben egyre többen bíznak benne, egyre több a kérdés is.

Bár a republikánus ellenlábas McCain már ledolgozta hátrányát az amerikai szavazópolgárok között, Obama delejező hatása más körökben nem akaródzik lankadni. Ott van például a külföld: ha minden ország állampolgárai szavazhatnának, az eredmény nem is lehetne kétséges. Obamának persze most elég lenne, ha sikerülne a republikánusok talán legfőbb bázisából, az evangéliumi keresztények közül egy tisztességes szeletet kihasítani, ha már a fiatalok között meg riválisa szerepel meglepően jól.

Lapunk fél éve már számba vette az akkori aspiránsok - így Obama - valláshoz való viszonyát. Az azóta hivatalos demokrata elnökjelöltté avanzsált Barack minden alkalmat meg is ragad, hogy személyes hitéről tegyen bizonyságot, és nem is eredménytelenül: a friss felmérések szerint a hitüket aktívan gyakorlók között bár McCain vezet, de kisebb előnnyel, mint Bush 2000-ben vagy 2004-ben. A hívek vevők az új hangra. Közel kilencvenszázaléknyi névleges, és mintegy negyven százaléknyi "tényleges" keresztény országában tehát a fő téma: mit hisz Obama.

Obamát már többen (57 százalék) tartják kereszténynek, mint márciusban (53), de érdekes módon muszlimnak is többen gondolják (június: 12, március: 10). A médiafelhajtás miatt lényegesen csökken azoknak a száma, akik azért vonakodnak ebben a kérdésben véleményt mondani, mert nem hallottak eleget a témáról. Ennél sokkal izgalmasabb azonban, hogy (bár nem szignifikánsan) de nőtt azoknak a száma, akik már túl sokfélét hallottak, hogy tisztán lássanak. 
 
Ezernyi ateista, muszlim és keresztény oldalon gyűjtik Obama minden egyes hittel kapcsolatban elejtett szavát, olyan kérdéseket feszegetve, hogy valóban hiszi-e a feltámadást, Jézus istenségét vagy éppen a pokol létezését.Terjednek az olyan városi legendák, mint hogy a Koránra esküdött fel a Biblia helyett, nomeg a vele kapcsolatos városi legendákat lelepző oldalak is.

Obamát nyilvános szereplésein is egyre többször próbálgatják: elég csak az elmúlt pár nap híreit figyelni. A minap egy "vallásközi" civil szervezet (az In God We Trust) egy másik, vallásellenes szervezet (a Freedom From Religion Foundation) egyre több államot elborító, lennonos "Imagine There's No Religion" óriásplakátjait akarta vele elítéltetni. Persze nyílt levélben, nyúlugrasztási szándékkal.

Majd két hétig a fél világ csámcsogott Obama Siratófalba rejtett, de a sajtónak egy szemfüles diák által jópénzért eladott imájáról is. ("Uram, oltalmazd családomat és engem. Bocsásd meg bűneimet, és segíts, hogy visszatartsam magam a büszkeségtől és kételkedéstől. Adj nekem bölcsességet, hogy megtegyem, ami helyes és igaz. És formálj engem a Te akaratod eszközévé")

Alig több mint egy hét múlva aztán a mai talán legbefolyásosabb amerikai evangéliumi lelkész, Rick Warren fogja őt (és McCaint) faggatni olyan kérdésekről, mint a szegénység, az AIDS, a klímaváltozás és az emberi jogok. (Magyar szemmel csak azt nem értjük, hogy az itthoni örökös legfőbb téma, az egyházak állami támogatása hogy maradhatott le.)

Valószínűleg nem csak az evangélumi szavazatok miatt lett ennyire forró téma Obama személyes hite. A - már ki tudja mióta - feljövőben lévő, de még mindig periférikus tényezőnek számító baloldali keresztények számára ő lehet az, aki a vallásos jobboldal monopóliumát valóban megszűntetheti, egy szegénységközpontúbb, szociális evangéliumot középpontba helyező politikát és hitet magával hozva. (Érdemes megnézni a kifejezetten Obama támogatására összejött, nevében Jézus egyik sokat idézett mondatára utaló Máté25 nevű társaság honlapját.)

Néhány ezer kilométerrel arrébb, az indonéz keresztény vezetők a régóta véres összetűzéseket  hozó muszlim-keresztény konfliktus megoldását várják tőle. Obama hihetetlen felfutása miatt olyan népszerű médiaszemélyiséggé vált, akibe világszerte mindenki beleláthatja álmait: a rasszizmus ellen küzdők győzelmüket, a pluralizmus hívei a megtestesült, sikeres multikulturalizmust, no és persze sokan szimplán a világ egyelőre első számú szuperhatalmának világbékét és klímafordulatot elhozható legkisebb királyfiját.

A nyomás, az elvárások nőnek, Obama pedig egyelőre ügyesen lavírozik, ahogy ezt berlini beszédében milliók hallhatták. Most még mindenkinek meg tud talán felelni. Emelkedik a demokrata elnökjelöltet politikai, sőt spirituális messiásnak tartók száma is, no meg azoké, akik azon ironizálnak, hogy Barackot egyesek már nemcsak Jézus második eljövetelének, de az ideáltipikus platóni filozófuskirálynak és Mahatma Gandhi reinkarnációjának is tartják.

Persze azt is tudjuk, hogy a tömeg csak egyvalamit szeret jobban, mit felemelni valakit a csúcsra: letaszítani valakit onnan. Igaz is: egyre nő a Google-ben az Obamát Antikrisztusnak tartó oldalak száma, és az olyan írásoké, melyek így vagy úgy, de párhuzamot vonnak köztük. Már pusztán az "antichrist" kifejezésre keresve is felbukkan az első tízben. Nem is sokkal Bush-tól lemaradva.