Milyen hát a mai ember? Miféle késztetések űzik idejétmúlt lángok, felhőoszlopok között? Minémű civilizációt vallhat magáénak? Hogyan tekint a természetre? Hová vezet - régi vagy új absztrakciókon át - mai emberünk életerejének lendülete? Mifajta lényeget borítanak Istennek és Gonosznak nevezett fogalmai? Mi várja a változás tágas térségein való bolyongása után? Tényleg olyan elveszett, mint azt pillanatnyilag véli?
A dolgok jelenkori állása mellett vajon elképzelhető-e, hogy képes lesz még bármiféle természetes, őszinte megnyilvánulásra? Ingerlékeny idegrendszerével oly régóta helyettesíti lelkét - vajon maradt-e még valami belőle? Folyton szenzációt hajszoló ízlése, megnyugvás utáni vágya nem tette vajon az embert mára a szertelenség rabjává? A nevelés lesz-e valaha több, mint történelmi méretű tévedések sorozata? Hamis környezete máris puszta számadattá fokozta volna le az embert? Tudja-e a ma embere, hogy a légkör, melyben élni kénytelen saját tehetetlenségének, lelki zűrzavarának gyümölcse? Tudja-e hogy csak önnönmagának köszönheti azt? És ítélőképessége? Vagy olyannira megadta volna magát a szokásoknak és a körülményeknek, hogy már mindenféleképpen a középszerűséget szolgálja? Vagy ilyen nagymértékű a félelme a bizonytalanságtól? Hogyhogy koldusként élnek egyesek e szolgaságban, amelyet magukra vesznek, vagy kénytelenek magukra venni, mivel másokra is ráerőszakolták? Folyamatos a hazugságok áradata?
Milyen tehát az ember természete? Talán valamiféle hamis elképzelést kanyarintott magára és társaira, mert alapvetően félreismerte saját magát? A természet részeként nehézkesen definálva magát nem iskolázottabb-e mára már a kelleténél ahhoz, hogy képes legyen a bensőjében lakozó természettől tanulni? Nem fordult-e szabadsága visszájára? Lehetséges-e, hogy az ember mára már csak arra képes, hogy visszaéljen szuverenitásával?
Hol lappang az a fenenagy - vagy épp miniatűr - különbség akkor és most között?
Utolsó kommentek