Szemében bátorság és elszántság, messzire bámul, mintha nem létezne körülötte semmi. Félrecsapott sapkája alól fülhallgatódrót fehérlik rózsaszín-fekete sakktáblamintás pulcsija előtt. Tartása kérdőjelbe hajlik, feje valószínűtlenül előre nyúlik. Szemünk ütköztével elkapja tekintetét. Következő.

Gyönyörűséges meztelen hát a kétszer két pánt, a melltartókapocs és a megannyi magányos-szőke hajtincs keretében. Nyakon nyugvó ápolt, összekulcsolt férfikezek mozdulatlansága vezeti fel az oldalról csöpögős brazil jelenetre hajazó smárparádét. Inkább elfordulok. Következő.

Szőkés-barna, oldalvást leomló 22 centi haj, fél centi borosta. A Cseh Tamás osztálytársa. Táskáján a hosszú, zöld repülősmatrica. Londonból. Állítólag ott tisztábbak a házak és sokkal kevesebb a dohányos... Bárcsak egyszer... na dehát itt van a város, vagyunk lakói, neve is van, Budapest... Következő.

Ezt tuti láttam már valahol! Karcsú derék, egyenes haj, barnás, selymes bőr. Ki a fene lehet..? Egyetem? nem, szülőfalu? - nem, ismerősöm ismerőse? talán. Biztos buli.. Következő.

Ez meg a barátja... Ja, buliban lehetett... Következő.

Szépen hátrazselézett csillogós fekete. Mondjuk biztos jól gitározik. Hosszú körmei jobb kezén óvatosan támasztják a hangszertokot, míg balja nejlonszatyrot tart. Tekintete a földre mered, dudorászik, máshol jár. Következő.

Négy-öt szőke, hosszú hajú, fehérbőrű lány, rövid szoknyában, topban, belebújóscipőben. Húzósbőrönddel. Kacarásznak, csacsognak, északifélék.. Talán finn, vagy svéd.. Feltűnően jól szórakoznak, nem foglalkoznak sem az erős szembeszéllel, sem azzal, hogy hova is tartanak. Nem sietnek sehova sem. Csak felmennek a mozgólépcsőn, megnézik a Parlamentet a Duna túloldaláról, végigsétálnak a rakparton, aztán fel a várba. Következő.