El Mondo blog

„Látni tanulok. Nem tudom, miért, de bennem most minden mélyebbre hatol, és nem marad ott, ahol eddig leülepedett. Erről a belső tájról nem tudtam eddig” (Rainer Marie Rilke).

Bővebben (rólunk)

Ha tetszett...

Egyébként...

Szeretjük az értelmes vitát, bírjuk az őszinte kérdéseket és elviseljük a beszólásokat. Kulturált, intelligens olvasóink iránti tiszteletből moderáljuk a durván személyeskedő, tahó kommenteket.

Utolsó kommentek

Kontakt

Olvasói leveleket: a bloggal kapcsolatos metsző kritikát, netán baráti vállveregetést, netán kéziratokat az elmondo.mekdsz kukac gmail.com címre várunk.

2008.12.23. 10:41 Amondo

Karácsony?

Nem vagyok biztos abban, hogy a karácsony a szeretet ünnepe. Sőt, még abban is kételkedem, hogy egyáltalán kívánatos lenne-e, ha az lenne. De lássuk, mi mindent ünnepelhetünk karácsonykor.

1. A szentimentalizmus ünnepe

Természetesen nem az irodalmi korszakra/irányzatra gondolok, hanem az érzelmességre, ami körüllengi a karácsonyt, a nosztalgiára gyermekkorunk karácsonyain és - így legalábbis áttételesen - életünkön való merengésre. A homályos szentimentális érzések nagyszerű dolgok. Rajtuk keresztül, ha ügyesek és szerencsések vagyunk, úgy teremthetünk kapcsolatot múltunkkal, az elmúlással, változással, magányunkkal, társainkkal, hogy közben elkerülhetjük a kőkemény, "reális" szembesítést mindezekkel. Éljen a szentimentalizmus, a giccs és a fenyő illata, amelyek mindezt és még sokkal többet jelentenek számomra, mindennemű zavaró konkrétság nélkül.

2. Vallásos, keresztény ünnep

Bár a családom nem volt kimondottan gyakorló keresztény, azért már gyerekkoromban is a karácsony szerves részét képezték az angyalok, "jézuska", Betlehem, pásztorok, stb. Most, hogy hívő vagyok, Jézus egy hús-vér személlyé vált számomra és pontosan tudom, hogy mit ír a Biblia a karácsonyról és mit nem. Mindez sajnos némileg bezavar az önfeledt szentimentalizmusba, nem tudom átadni magam maradéktalanul egy mesevilágnak, mert a valóság belopakodott a karácsonyomba. De ezt még elviselem valahogy.

3. A fogyasztói társadalom ünnepe

Szegény fogyasztói társadalomra rájár a rúd. Mindenki csak szidja, pedig valójában az elhízás, a szegény országok kizsigerelése, a környezetszennyezés stb. mellett sokat is köszönhetünk neki (választék, kényelem, vicces reklámok...). Igazán megérdemelné, hogy legyen egy hivatalos ünnepe, amikor felsoroljuk azokat a pozitívumokat, amiket adott nekünk. Mi más lenne erre alkalmasabb a karácsonynál? Persze ezt inkább csak viccből írom, magam sem gondolom komolyan, hogy a gyakorlati kapcsolatot karácsony és fogyasztói társadalom között az elmélet szintjére lehetne emelni, pláne nem az érzelmek szintjére.

4. A szeretet ünnepe

Én úgy képzelem a szeretet ünnepét, hogy akkor megpróbáljuk azokat is szeretni, akik, legalábbis a mi számunkra, kevésbé szerethetők. Megpróbáljuk megérteni azokat, akiktől félünk (kinek a cigányok, kinek a bőrfejűek, kinek a rendőrök stb.), akik ellenszenvesek (MSZP-sek, Fideszesek stb.), akiktől viszolygunk (értelmi fogyatékosok, koldusok stb.). Nem csak beleképzeljük magunkat a helyükbe, de beszélgetésbe elegyedünk velük, segítünk nekik, sőt együtt dolgozunk velük valamin... ilyesmi. Na én ezeket nem igazán szeretném csinálni karácsonykor. Az ilyen mértékű dagonyázás a valóságban nem tenne túl jót a szűk családi körben való szentimentális hangulatomnak. Annak kimondottan örülök, ha mások ilyeneket csinálnak karácsonykor, sőt még pénzt is szívesen adok nekik, de én, ha lehet, kimaradok ebből.

Mondjuk attól nem félek, hogy Magyarországon egy ilyen igazi szeretet-ünnep tényleg kialakul. Ahhoz túl kedves nekünk ez a szentimentális ünnep. Terry Eagleton, marxista alapokon álló keresztény irodalmár, gyakran érvel amellett, hogy az igazán materialista társadalmak előszeretettel fordulnak a különösebben nagy áldozatot nem követelő, a brutális valósággal szemben mentsvárat kínáló spiritualitáshoz. A romantikus, nagyszabású, de ugyanakkor sok gyakorlati vizet nem zavaró érzelmek spiritualitása éppen a vadkapitalizmus idejében virágzott a leginkább. Az egyház is része volt ennek, ezt az egyházat ismerte Marx, erre a vallásra mondta, hogy a nép ópiuma. A mai Magyarországon ugyan nincs vadkapitalizmus, de a legtöbben mégis úgy érezzük, mintha az lenne. Így aztán örülünk minden opiátnak, ami lehetőséget ad egy kis menekülésre nem csak a magas adók, de a saját undokságunk, cinizmusunk, idegi fáradtságunk elől is. Kell nekünk a szentimentális karácsony, mint egy falat kenyér. A szeretet ünnepe nem bírna ilyen kábító vonzerővel.

A húsvétot inkább

Most biztos mindenki azt hiszi, hogy én csak viccelek, gúnyorosan fogalmazok és valójában pont az ellenkezőjét akarom mondani annak, amit mondok: éppen hogy azt szeretném, hogy a karácsony szeret-ünneppé váljon. Hát, őszintén szólva, igen is meg nem is. Egyrészt örülnék neki, hát hogyne. Másrészt azért ez a néhány nap ópiumszívás tényleg pihentető és tényleg nem szívesen adnám fel a magam részéről. Van egy konstruktív javaslatom. Ha már mindenáron ünnepet akarunk a szeretetnek, arra a húsvétot ajánlanám. Azt a bárgyú és szürreális nyúlünnepet szívesen beáldoznám az ügy érdekében. Nem vesztenénk sokat. A keresztények úgyis akkor ünneplik Jézus halálát és feltámadását, ahhoz jól illene a szeretet ünnepe. A nem keresztényeken nem vettem észre, hogy különösebben ünnepelnék a termékenységet, így őket sem zavarná, ha a nyúlról, locsolkodásról és tojásról ezentúl azt mondanánk, hogy azok a szeretet szép jelképei. Sőt, ha nagyon kell, a szerelmen keresztül még akár a termékenységhez is kapcsolhatnánk a szeretetet. Csak kreativitás kérdése. Mindenesetre sokat nem veszítenénk. Nem úgy, mint a karácsonnyal.

 


10 komment · 1 trackback

Címkék: karácsony szeretet


A bejegyzés trackback címe:

https://elmondo.blog.hu/api/trackback/id/tr37831720

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Konzervatórium 2008.12.23. 12:28:29

Megszerezni, majd beledögleni – Vajon még mennyi hitelt burkol a magyar ember karácsonyra?Vendégszerzőnk, Borbás Barnabás írása  Nem értek egyet például azzal a helyzetleírással, hogy milyen bölcs a magyar nép, mert nem rohanta meg a bankokat, és nem…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fan Fanics 2008.12.23. 11:41:11

" az igazán materialista társadalmak előszeretettel fordulnak a különösebben nagy áldozatot nem követelő, a brutális valósággal szemben mentsvárat kínáló spiritualitáshoz."

a társadalom spiritualitásáról nem tudom, van-e értelme beszélni, de ha már megemlítetted, a spiritualitást nem feltétlenül a "brutális nagy áldozatokban" mérik.
Értem én, hogy fikázod azokat, akik "szentimentális" hal-fenyőillatt-ajándék háromszögben értelmezik a karácsonyt, de még mindig jobb szerintem, ha bármilyen ünnepet tartanak az emberek, és nem tartom keresztényi kötelességnek az ünneplők "igazi" motivációjukról lerángatni akármilyen lepleket.

A szeretet mellesleg nem keresztény fogalom, mégha az igazi szeretet szerinted csak a jézusi áldozat, de ez elég egysíkú megközelítés.

Másrészt a karácsonyt időpontilag egyeztették a téli napfordulóhoz, amely több ősvallásban is komoly ünnep, és komoly szimbolikát hordozhat annak, aki szán rá figyelmet.

parttalan 2008.12.23. 12:59:32

Ünnepek ünnepe,
Gyorskölcsönök ünnepe.
A Föld minden bankosa vár.

Sparhelt · www.sparhelt.hu 2008.12.23. 13:20:50

Mi értelme ennek az írásnak amúgy?

Amondo 2008.12.23. 15:07:24

Fan Fanics,

Szerintem félreértettél. Nem igazán fikázom azokat, akik hal-fenyőillat-ajándék háromszögben értelmezik a karácsonyt (vagy ha fikázom, akkor elég bizonytalanul fikázom), mert mint írtam, nagyrészt én is ebben a háromszögben értelmezem, és nem is örülnék maradéktalanul annak, ha ezzel szakítanánk.

Az igaz, hogy a szeretettel az én fejemben eléggé összekapcsolódik az önfeláldozás gondolata és ez biztos valamennyire a kereszténységemből is fakad, de egy pillanatig sem gondolom, hogy a szeretet keresztény fogalom lenne. Remélem nem is írtam ilyet a bejegyzésben sehol.

Fan Fanics 2008.12.23. 15:39:53

amondo
így visszaolvasva valóban félreértettelek, de nem egészen értettem, hogy mit tartasz szentimentalizmusnak.
Igazat megvallva most sem igazán értem, kicsit azt érzem, hogy azoknak az érzéseit, érzelmi élmyényeit aposztrofálod így, akik nem a konkrét (ahogy te fogalmaztál, hús-vér) jézusi áldozathoz eredeztetik a szeretetet, hanem csak úgy. (de bizonyítani nem tudom, és nem is akarom)

Ha így van, az vitaalap lehet, mert én bizony vallásos körökben sokkal több embert láttam meghatódni a saját áldozatától, mint máshol, és ez inkább szentimentalizmus- nekem.

Amondo 2008.12.23. 16:21:11

"kicsit azt érzem, hogy azoknak az érzéseit, érzelmi élmyényeit aposztrofálod így, akik nem a konkrét (ahogy te fogalmaztál, hús-vér) jézusi áldozathoz eredeztetik a szeretetet"

Picit félek tőle, hogy nekem sem teljesen világos, hogy mit értettem "szentimentalizmus" alatt és csak belebonyolódom, ha megpróbálom tisztázni. De mindenképpen valami olyasmit, ami nem követel túl sokat tőlünk. Legalábbis azon a téren nem, hogy nem kell az életünket megosztani más, rászoruló emberekkel és nem kell túl sok energiát fektetnünk a rászorulókkal való törődésre.

Ami a vallásos embereket illeti, lehet hogy igazad van, és nagyon tipikus a saját áldozattól való meghatódás. De nem tudom, hogy tipikusabb-e mint nem vallásosaknál. Szerintem az ilyen általánosító megállapítások nagyrészt sztereotípiákból és abból az egy-két konkrét tapasztalatból származnak, amik a sztereotípiáiddal egybevágnak. Meg persze a körülötted lévő többi ember hasonló sztereotípiáiból származó hasonlóan általánosító megállapításaiból. Egy szó mint száz, kicsit szkeptikus vagyok azügyben, hogy tényleg olyan nevetségesek és rosszak-e a vallásos emberek, ahogy azt te mondod/sugallod.

Mondjuk én vallásos vagyok és tényleg nagyon meg tudok hatódni a saját jócselekedeteimtől, szóval lehet, hogy mégis igazad van.

Fan Fanics 2008.12.23. 16:30:59

nem szerettem volna azt sugallni, hogy nevetségesebbek "úgy általában" a vallásos emberek, azt pláne, hogy rosszak. Csak arra szerettem volna utalni, hogy a szentimentalizmus igénytelen növény, sok talajban megél.

a nem vallásos emberek nyilván kevesebbszer elmélkednek a világ, többi ember stb "állapotán", ergo kevesebb tisztán irgalmasság-ügyi dolgot is tesznek. A hétköznapi áldozatainktól meg nem szoktunk meghatódni, hálistennek.

Csöncsön · http://mondataink.blog.hu 2008.12.23. 16:36:51

Szerintem az a jó, ha mindenki maga találja meg azt, amit ilyenkor ünnepelni tud.

Én karácsony idején a csendet ünnepelem.

Ám aki tudja, ünnepelje a szeretetet. Nagyon nehéz a szeretetről szentimentalizmus nélkül beszélni (és gondolkodni), ezért azonban különös elismerésem és tiszteletem annak, akinek mégis sikerül.

Legyetek jók!

Amondo 2008.12.23. 16:44:57

"a szentimentalizmus igénytelen növény, sok talajban megél"

Igen, egyetértünk.

Különben azt hiszem ott lehetett valamiféle félreértés köztünk, hogy talán azt hitted, hogy én szembe szerettem volna állítani a vallásos emberek "jobb, tisztább, nemesebb" karácsonyát a nem vallásos emberek karácsonyával. Talán nem fogalmaztam világosan, vagy az zavart meg téged, hogy elárultam, hogy én magam hívő vagyok, vagy a vallásosakkal szembeni sztereotípiáid miatt (mint láthatód, nekem is sok és erős sztereotípiám van) gondolhattad, hogy (hit)vita jelleggel írtam amit írtam. De nem így van. Inkább rólunk, emberekről írtam és nem "rólunk vallásosakról" vagy "rólatok nem vallásosakról". Legalábbis ez lett volna a célom...

De köszi a hozzászólásaidat, élveztem a beszélgetést. De most megyek, mert bejglit kell vennem.

Boldog ünnepeket!
süti beállítások módosítása