Guba Sándor - építész hallgató

Lovasi András

M.: Van számodra valami szubjektív vagy objektív viszonyítási pont, ami alapján el tudod dönteni egy dologról, hogy az minőségi-e? Főként a saját produktumaidra értem.

L.A.: Vannak olyan dolgok, amikre rálátok, és azokról tudom, hogy jók. Ez oké. Persze vannak olyanok is, amikről nem tudom eldönteni. Olyankor meg általában azt szoktam játszani, hogy mit szólna ehhez vagy ahhoz néhány barátom, akik általában nincsenek ott. Olyankor tudom, hogy mondjuk ő azt mondaná rá, hogy „figyi ez tök szar”, és akkor valahogy máshogy csinálom. Vagy ha mondjuk egy lemezről van szó akkor van úgy, hogy felkérek egy producert. És akkor ő tudja, megbízol benne. De van úgy, hogy pontosan tudom, hogy mit akarok csinálni. A Kispálból meg azt látom, hogy az idő már mutat valamit, hogy mi az, ami megy, de meglehetősen elkeserítő a helyzet. Persze még aktív vagyok, de ha visszanézek, akkor egyáltalán nem vagyok elégedett az eddigiekkel. Azér nem is hallgatok Kispált. Van egy-két dalunk, ami úgy jó, de többnyire ha visszanézek akkor azt érzem, hogy nem azt kellett volna vagy nem úgy..

Kányádi Sándor

M.: Mi a minőség?

K.S.: A minőség? Nem tudom. Mindenkinek más a minőség. Kinek a pap, kinek a papné.

Pallai Patrik - építész, belsőépítész

A minőségről ellentmondásos dolgok jutnak először eszembe. Egyre kevésbé tartom természetesnek, emberinek a minőséget. Inkább elrugaszkodik a valóságtól. Vagyis inkább egy másik valóságba röpít. Azt érzem, hogy teljesen anyagtalan a minőség. Mintha csak szellemi lenne, csak az ember szellemi részére hatna, és mintha csak is abban a tartományban lenne értelmezhető. Semmiképpen nem jut eszembe a minőségről a test. Azt érzem, hogy ha valami emberi, ember készítette, abban van valami halandó, valami nem annyira tökéletes, nem annyira minőségi. Ha valami minőséget látok, akkor emiatt nem a valóság, hanem valami anyagtalan felsőbbrendű érzésem lesz. Valami olyasmi, amit még nem láttam, ami nem a világra, emberekre jellemző. Nem kicsinyes. Annak gondolom, amit a halálom után fogok csak látni. A minőségről valami isteni jut eszembe. Az a valóság, amit csak izzadságszagúan lehet utánozni, esetleg létrehozni. A minőség jót jelent, olyat, amire vágyom, ami előre húz, amilyen állapotot szeretnék magamnak minnél többet.

A minőség rosszat jelent. Becsapást, valami piszkos hatalmat. Hatalmat mások felett, és hatalmat anyag felett. Dicsőséget, és önáltatást. Annak az eszköze, hogy minden rendben van. Minőség mögött általában teljesen ellentétes van. Valami undorító, gusztustalan, könyörtelen, fájdalom van, amit takargatni kell, vagy nem kerül felszínre. Minőséghez általában pusztítani kell. Semmissé tenni valamit, hogy az új, a minőség létrejöjjön. A minőség felsőbbrendű érzés. Hatalmat jelent és semmiképpen sem emberit. Nem is érzem embernek valónak.

Pásztor Erika - új média, videóművész

A minőség fogalma művészeti kontextusban nagyon nehezen megragadható, mert nincsenek általánosan elfogadott elvek, amelyekhez viszonyítva vagy amelyekből kiindulva pontosan körülírhatnánk. A minőség - ahogyan sok más fogalom - átesett a perszonalizáció ambivalens folyamatán, a minőséget mindenki saját maga definiálja, és a szubjektív definíciók időben is gyakran változnak, párhuzamosan az egyén(iség) változásával. Mivel ez az egész ennyire bizonytalan, "minőség-hierarchia" kérdésében idővel személyes stratégiát alakítottam ki.

Minden (számomra) új jelenség valamilyen abszolút (adott pillanatban személyesen nem elérhető és értékelhető) minőséget hordoz magában, aminek nincs köze ahhoz, hogy egy adott pillanatban ehhez milyen a viszonyom, mert tudom, hogy ez a viszony idővel változik. Ugyanakkor nem menekülök el a kockázatos értékítélet elől, de megpróbálok olyan óvatos és türelmes lenni, amennyire csak tudok, ami nem könnyű, mert a személyes értékítéletet nagyon sokféle más (fizikai-metális állapot, külső körülmények és más nem tudatosan kontrollált) tényező befolyásolja.

Az ismert és mondjuk úgy, feldolgozott jelenségekkel kapcsolatban viszont határozottabb vélemény alakul ki bennem, de a legfurcsább az, hogy ezek összessége, vagyis a leülepedő, idővel egyre határozottabbá váló minőséghierarchiák és az új dolgok kivárásos taktikán alapuló értékelése együttesen, egymással kölcsönhatásban alakítják azt a fluid és dinamikus "minőség-konstuktumot", amit végül az ember valahogy "belülről érez".

Nota bene az egész fentebbi tudat-stratégiát nyugodtan el is felejthetném, mert a minőség egyértelműen transzcendens és spirituális minőség, amellyel az ember - ha szerencséje van - intuíciói révén kerülhet kapcsolatba. Ugyanakkor az intuitivitás - mint egyfajta kommunikációs csatorna - nem valami minden mástól független belső "erő", nem sok hasznát lehet venni, ha nincs mellette gondolat, tudás, tapasztalat, meg minden más, ami abszolút hétköznapi és a "munka/gyakorlat - kontempláció" revizionált fogalmaival van szoros kapcsolatban.

Cságoly Ferenc DLA - építészmérnök

Valóban sokat törtem a fejemet a felkérésen. Elmentem mindenféle bölcseleti irányokba és elhánytam magam magamtól. Aztán eszembe jutott, hogy egyszer egy kolléganőm (aki mellesleg gyönyörűen rajzolt és fantasztikus sütiket sütött) azt mondta, hogy mindent, de mindent csak szívvel és szeretettel érdemes csinálni. Hozzátette, hogy még a takarítást meg a mosogatást is. Ez a kolléganőm már régen meghalt. Amit mondott, eleven maradt.