Nézi az egyszeri ügyfél a reklámot. Emésztgeti.
ALACSONY TÖRLESZTŐRÉSZLET.
FORINT ÉS EURÓ ALAPON.
REJTETT KÖLTSÉGEK NÉLKÜL.
ÁPRILIS 30-IG DÍJELENGEDÉSI AKCIÓVAL, AZ AJÁNLATNAK FELTÉTELEI VANNAK.
Az ember csak ízlelgeti a teljesen értelmetlennek tűnő, odabiggyesztett félmondatot.
Mert hogy azt magától is sejtette, hogy az ajánlatnak feltételei vannak. És mert - még ha lenne is ennek értelme -, az ilyesmit csillaggal, apró betűvel, lap aljára szokás írni.
A semmitmondó félmondat a fő hirdetési üzenetekkel azonos betűmérettel szedve, azzal egy mondatba szerkesztve, sokadik olvasásra is furcsán hat. Vajon ki lehet az a marketinges, aki ilyet elkövet? Aztán persze szép lassan leesik, hogy nyilván nem a hirdető cég a hülye. Hanem ez bizony itt maga a fogyasztóvédelem. Másra nem igazán lehet gondolni, mint hogy az egyre szigorodó fogyasztóvédelmi előírások miatt - de legalábbis a fogyasztóvédelmi eljárások támadási felületének lezárásaként - került ide a szöveg, mert hogy józan ésszel ilyet, ebben a formában ember nem követ el.
Jól ismerjük már ezeket. "Ez a hirdetés nem minősül ajánlattételnek." "A cég fenntartja a változtatás jogát." "A tájékoztatás nem teljeskörű." És a legzseniálisabb: "A kép csak illusztráció". Igaz is, mi lenne más? A lényeg, hogy ha már ráírtam, akkor nyugodtan lehet a hamburger a hirdetésen kétszer olyan nagy és kétszer olyan gusztusos, mint a valóságban. (Mint Joel Schumacher klasszikus filmjében, kb. 3:55-nél.) Panaszkodni, perelni, azt viszont már nem lehet. Hiszen szóltam.
Azt sem nehéz kitalálni, mi szülhette azt az újabb zseniális disclaimert, miszerint az "ajánlatnak feltételei vannak". Példát ilyesmire is láttunk eleget. Az egyik legemlékezetesebb a Citi nullaforintos bankszámlája volt, amiről az egyszeri ügyfelek tömegei csak a bankfiókban jöttek rá, hogy az ajánlatban magában nem volt átverés, csak éppen a számtalan, kapcsolódó feltételt nem tudták teljesíteni, hogy tényleg ingyen legyen. Az ilyesfajta trükkökre jöhetett a logikusnak tűnő hatósági válasz: követeljük meg, hogy feltüntessék, hogy bizony a kedvezmények nem járnak csak úgy mindenkinek, feltételek is vannak. Ha pedig netán nem volt hatósági előírás, akkor is érdemes proaktívan lezárni mindenféle hivatkozási alapot.
És a bank meg is oldja a problémát. "AZ AJÁNLATNAK FELTÉTELEI VANNAK". A követelmények formálisan teljesítve. Tartalmilag természetesen - nem. Sebaj, majd jön az ellentámadás, és megköveteljük, hogy még precízebben írjanak már ezekről a feltételekről arra a nyavalyás plakátra. Esetleg még nagyobb betűkkel!
Az elmúlt hónapokban igazi fogyasztóvédelmi szabályozási dömping volt Magyarországon, főként a pénzügyi szektorban. A legzseniálisabb próbálkozásról sajnos kevesek tudnak: az egyik parlamenti képviselő egy olyan (végül el nem fogadott) indítványt adott be, hogy a hirdetésekben/szerződésekben mindent azonos betűmérettel kelljen írni. Irtsuk ki az apróbetűt, ha már a magyar ember azt nem olvassa el, de a gonosz cégek mindent odaírnak. És akkor az átveréseket kizárhatjuk. Megvédtük a fogyasztót.
Mindezek a próbálkozások, no meg az értelmetlen kötelező elemekkel teletűzdelt reklámok a totális fogyasztóvédelmi tehetetlenséget jelzik.
Egy jólfésült, ideális piacgazdaságban ugyanis a trükközés ellen más az ellenszer: a fogyasztónak kell büntetnie az inkorrekt szolgáltatókat. Ahogy a nagy könyvben meg van írva: a "korrekt" cég elszívja az elégedetlen ügyfeleket.
Persze, ahhoz verseny kell, hogy legyen hova átmennie a fogyasztóknak. Árban lehet, hogy van némi verseny, ha nem is nagy. Úgy tűnik azonban, sunyiságban nincs verseny, nincs alternatíva. A piac tökéletesen kartellszerűen működik: az egyensúlyi helyzetben a szektor belátja, hogy hosszú távon a cégek akkor járnak jól, ha mindenki tahó. Rövid távon a kartellből kilépő, kevésbé inkorrekt vállalat ugyan extra profitra tehetne szert, de ha emiatt mások is követik a példát, akkor az új egyensúlyban végül mindenki alacsonyabb nyereség mellett működne.
A magyar Versenyhivatal a húszéves piacgazdaság azon kevés intézménye közé tartozik, aminek még maradt némi szakmai és politikai reputációja. A válogatás nélkül mindenféle iparágban, területen - köztük az olyan, politikailag is beágyazott nagyvadaknak mint az autópályaépítőknek - osztogatott bírságok jelzik a lelkes hozzáállást. Míg azonban egy sztráda-tenderen többé-kevésbé objektíve megállapítható a kartellezés, addig a kollektív tahóság mint kultúra igencsak nehezen fogható meg bíróság előtt is védhető módon.
Így aztán, ha nem lesz verseny a korrektségben, csak halvány reményeink lehetnek, hogy valami változik. Már azon kívül, hogy a reklámokat még jobban beszabályozzuk, és még több előírás lesz, hogy mit is kell bennük feltüntetni. Igaz is, a júniustól hatályba lépő európai uniós szabályok még több előírást tartalmaznak a banki reklámokra. Azt nem lesz nehéz kitalálni, hogy a törvény betűjének teljesítése miatti plusz nyomdaköltséget ki fogja végül kifizetni.
Utolsó kommentek