El Mondo blog

„Látni tanulok. Nem tudom, miért, de bennem most minden mélyebbre hatol, és nem marad ott, ahol eddig leülepedett. Erről a belső tájról nem tudtam eddig” (Rainer Marie Rilke).

Bővebben (rólunk)

Ha tetszett...

Egyébként...

Szeretjük az értelmes vitát, bírjuk az őszinte kérdéseket és elviseljük a beszólásokat. Kulturált, intelligens olvasóink iránti tiszteletből moderáljuk a durván személyeskedő, tahó kommenteket.

Utolsó kommentek

Kontakt

Olvasói leveleket: a bloggal kapcsolatos metsző kritikát, netán baráti vállveregetést, netán kéziratokat az elmondo.mekdsz kukac gmail.com címre várunk.

2010.10.05. 10:00 ficus

Trágárkodni őszintébb? – 1. rész

Tök jó, szerintem, hogy a honi webes újságírásban meg aztán a blogoszférában irányadóvá vált ez az új stílus. Mármint ez a jórészt igényesen, meg szellemesen, néha bravúrosan művelt, okosan bulváros (népiesen: "indexes") hangütés. 

Az elmúlt években végbement stílusforradalom arra emlékeztet, amikor gimnázium harmadikban új irodalomtanárt kaptunk, és az osztályátlag hirtelen négyötödről kétharmadra romlott. A tanárúr tűzzel-vassal irtotta a túl korán adagolt Botond mondákból meg romantikus költők levelezéseiből a szófűzésünkbe szivárgó népies és tudálékos fordulatokat. Az inkvizició végére azonban megtanultuk, nincs olyan, hogy "Petőfi költői mivolta igencsak kedvére volt a múzsa Szendrey Júliának".

Szily, az egykori Magyar Narancs szerepét méltatva mondta ezt, és szerintem fején találja a szöget: "Előttük ezer éven át csak bikkfanyelvű közlemények és retusált hazugságok léteztek, szó szerint idézni pornográfnak számított volna."

Az mindenképpen kafa ebben az egészben, hogy manapság sokkal őszintébb és egyértelműbb a kommunikáció. Nincs az unalmas kertelés, méricskélés, hímezés-hámozás, hanem rendesen az arcunkba van mondva, pontosan úgy, ahogyan azt szánták, a mondanivaló. És mi is mondhatjuk rendesen, a másik arcába. Az új alapvetés szerint egymás közt vagyunk, a holló fog mindig frakkban meg lakkcipőben hajlongani, tetszik-tudni-bátyámozni..

Suhogósban kell nagyokat fingani?

Mondom, mindez szerintem szuperjó. Csak aztán most azon kezdtem el vacillálni, hogy nem az van-e, hogy időközben átlendültünk a ló túloldalára, és most meg azon a jogcímen, hogy végre megszabadultunk a frakktól meg lakkcipőtől, mindenkinek feltétlenül suhogósban és makkos cipőben kell flangálni, időnként jónagyokat fingani? Nem veszélyes-e túlságosan lebontani az ún. civilizált közbeszédet védő gátfalakat a hárommillió kocsis országában? Nem borít-e be idővel mindent a piszkosul őszinte és lényegretörő szóeregetések fojtogató bűze?.

Egyébként persze nem szimpla hungarikumról van itt szó, a nagyközönség előtti trágárkodásnak már többévtizedes hagyományai vannak odakint, nyugaton is. De ennek ellenére – és itt lehet, hogy megcsal a valóságérzékelésem – a dolog magyar megvalósulásában mintha mégiscsak lenne valami sajátosan nyugtalanító..

Arra a honi közhangulatban bújkáló, nehezen kitapintható erőre gondolok, ami olykor elfojtott, tehetetlen dühként, máskor meg sötét cinizmusként jelentkezik. És amelynek egyébként leghatékonyabb kieresztő szelepe a blogoszféra. Magyar sajátosságnak tartom azt is, hogy az Index a fősodorban tudott maradni, sőt, a címlap-trágárkodás mértékével egyenes arányban gyarapította olvasótáborát. Ezzel egyébként példát mutatva a teljes honi online véleményformálásnak. Olyannyira, hogy magára valamit adó portál kötelességének érzi, hogy egyszer-egyszer emberesen felcsattanjon. Véletlenszerű példa, minapi Hírszerző vezércikk:

A kétfarkú és a többi farok.

Egei Antal - Horváth Zsolt (Hírszerző)

Aki oda akar baszni kormánynak és ellenzéknek, az jól teszi, ha a Kutyapártra szavaz. És odabaszni nemcsak dicsőség, de kötelesség is. Magyarország veszélyes helyzetben van, de rossz hírünk van: még mindig van mit veszteni. Mucsa és félelem, vagy kétfarkú többség. Nincs harmadik út...

Nyelvészetileg ezért káromkodunk, szitkozódunk

A közhangulat ugye az, hogy ezzel az égvilágon semmi baj nincs, az új stíl csupán a magyar élőbeszéd hívebb tükrözése. Közelítjük az írott és beszélt nyelvet. De valóban ok nélkül, sőt, szemforgatásból mellőztük-e eleddig a trágárságot az írott nyelvből? Meg egyáltalán: mit nevezünk trágárságnak?.

A témával a menő nyelvész, Steven Pinker is behatóan foglalkozott. Több előadása fenn van a youtube-on, jegyzetek is letölthetők. Előadásának egyik sarokpontja, hogy a szitkozódás, trágárság, illetve káromkodásban használt úgynevezett tabuszavak konnotációit és jelentését az agynak egy elkülönített részében tároljuk. Ez az úgynevezett mandulamag, vagy más néven amygdala terület. Egy tabuszó hallatára ez a terület működésbe lép, és heves érzelmeket stimulál. Vagyis amikor egy tabuszóval lepjük meg hallgatóságunkat, önkéntelen érzelmi reakciót váltunk ki belőlük. Ellentétben azzal, amikor egy egyszerű, hétköznapi, nem tabu szót ejtünk ki a szánkon, és az amygdala ennek megfelelően nem is aktiválódik.

Pinker azt is állítja, hogy ezek a tabuszavak kulturától függetlenül 5 különböző dologra utalhatnak:

  • a természetfelettire, 
  • emberi végtermékre, 
  • betegségekre, 
  • szexualitásra, vagy 
  • elutasított embercsoportokra.

Ha most megállunk egy pillanatra, könnyen találunk magyar példát mindegyikre. Mondjuk ebben a magyar mondatban: A k***a i****t annak a c***ny képű sz*rházinak, hogy a r*sseb egye meg! (Ugye, bármennyire is próbáljuk semleges, akadémiai alapállással kiolvasni, nem megy! Az amygdalánk bekavar.) Vannak persze elhomályosult jelentésű, ám eredeti jelentésük szerint a fentiekbe illeszkedő káromkodások – például a "francba", ami eredetileg a francia kórra, vagyis a szifiliszre utalt. És vannak a fentieket kiváltó, eufemisztikus, választékosabb káromkodások. Franciaországban például a tehén ('vache') szó tölti be ezt a szerepet.

Pinker szerint a Földön mindenütt, Buenos Airestől Tokióig, öt különböző okból szoktunk trágárkodni. Ezek a következők:

1) Diszfémia: Azért, hogy nyomatékot adjunk a mondanivalónknak, szándékosan kerülve az eufemisztikus megfogalmazást, pl. "Tehát amíg én a gyerekekre vigyáztam, te a titkárnőt b*sztad!"

2) Fenyegetés: Azért, hogy megfélemlítsünk, vagy megalázzunk valakit...

- és ennek érdekében bélsalakhoz vagy valamilyen alantas emberi szervhez hasonlítom beszélgetőpartneremet, pl. "Te sz*rházi";.

- azt tanácsolom neki, hogy valamiféle alantas tevékenységbe kezdjen, pl. "K*pd be!";.

- azzal vádolom, hogy olyan ember, aki rendszeresen valamely alantas, főként szexuális tevékenységben vesz részt, pl. "Rohadt k*rva!";.

3) Megszokás: Köznyelvi fordulatokba beépült trágárság, melynek használata vagy informalitást vagy valamiféle macsó pózt biztosít a beszélőnek, pl. "Na, hagyjuk ezt a sz*rakodást!" / "Fog a f*szom forgalmat számlálni!".

4) Hangsúlyozás: pl. "Hát, ez k*rva jó!".

5) Katarzis: Amikor például kalapáccsal ráütünk a kezünkre, vagy beverjük a fejünket, és a szitkozódás a vélt ellenség irányában mutatott aggresszió egyik formája (kutyák, macskák ilyenkor támadó állásba helyezkednek, acsarognak)..

Elvileg tehát, Pinker szerint, az összes létező trágárkodás besorolható a fenti öt csoport valamelyikébe. A következő részben azt fogom megnézni, hogy szerintem miért szoktunk mi, itt a magyar interneten káromkodni. És azon is elmorfondírozok majd, hogy ez vajon előremutató-e, vagy éppen lenne okunk kicsit jobban moderálni magunkat. És hogy miért az utóbbi...

Addig is egy nosztalgikus videó: link


17 komment

Címkék: magyar őszinteség trágárkodás


A bejegyzés trackback címe:

https://elmondo.blog.hu/api/trackback/id/tr102312307

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2010.10.05. 13:18:52

Talán a mai újságírásban jelenlévő közvetlen stílus egy eszköz arra, hogy a tartalom hitelesebbnek tűnjön, mint amilyen valójában. Az olvasó-néző azt gondolhatja, hogy az újságíró, aki a nép nyelvén szólal meg, biztos őszintébb, mint a sok tudálékos alakoskodó - egyfajta bajtársias érzés alakul ki a közönségben a közvetlen stílusban megszólaló iránt.

Ezt a jelenséget nemcsak az újságírók, de a politikusok, cégvezetők, reklámosok is felhasználják a jobb eredmények érdekében.

agyvihar · http://agyvihar.blog.hu/ 2010.10.05. 21:42:04

Ha a trágárkodás a norma, akkor idővel azzal lehet majd kitűnni, ha valaki nem használ trágár szavakat.

pucratlan 2010.10.05. 22:21:30

Valamit nem elég jól magyaráztál el, mert az 1) és a 4) eléggé ugyanannak tűnnek.

Gondolom olyasmi lehet a különbség, hogy az 1) esetben célja van (rádöbbenteni, hogy mennyire súlyos dologról van szó), a 4)-nek meg oka (önkéntelenül tör elő)?

1rem1 Art · http://1rem1.com 2010.10.05. 23:05:02

Az idióta Galla helyett akkor már ajánlom a Belga együttes "Egy két há" című örökbecsű eposzát, egyszerűen minden tudnivalót tartalmaz a tárgybani kérdésről.

www.youtube.com/watch?v=Cmj5DOT9HTA

dukeekud 2010.10.05. 23:19:43

Szerintem a karomkodasnak az egyik legfontosabb celja, az erzelmi allapotunk kozlese. Ez persze nem mond ellen a fenti ot kategorianak, inkabb csak kiegesziti azokat, illetve at is fedi. A masik dolog ami szamomra meg erdekesebb, hogy miert zavarja az embereket a karomkodas ? (leszamitva a konkret fenyegetest , megalazast ) Mert zavaro iritalo,pedig ezek csak szavak,hangok.
Most csak ugy otletelek a temaban, de talan pont azert zavarja az embereket, mert nem akarunk tudni masok felfokozott,negativ erzelmi allapotarol.Talan ez az amiert elsorban bosszanto, ha valaki csak ugy kotoszo helyett is karomkodik.

Case · http://streetartbp.hu/ 2010.10.05. 23:25:27

A káromkodásokat kicsillagozni alapvetően is értelmetlen csacskaság, de egy direkt erről szóló cikkben meg aztán pláne nincs semmi értelme. Ha valaki káromkodik, akkor káromkodjon, ne akarjon közben finomlelkűnek tünni.

ficus 2010.10.05. 23:37:32

@pucros: 1) arról szól, hogy nem kerülöm a forró kását, vagyis nem kímélem a hallgatóságom amygdaláját azáltal, hogy eufemizmust használok, hanem kimondom azt a szót, ami a leghívebben fedi a helyzetet; 4) esetében az érzelmeim kifejezésére egy hangsúlyt közlő tabuszót használok. talán így érthetőbb

ficus 2010.10.05. 23:38:52

@Case: erre majd a 2. részben próbálok válaszolni. sztem nem hülyeség, meg még a világ nagyobbik része szerint sem. persze utóbbi nem feltétlen érv, előbbit meg még nem tudod olvasni...

Naki vagyok kerdojel 2010.10.06. 07:39:04

Jó a cikk, kurvára várom a folytatást...

Terézágyú 2010.10.06. 08:23:35

"A közhangulat ugye az, hogy ezzel az égvilágon semmi baj nincs, az új stíl csupán a magyar élőbeszéd hívebb tükrözése"

Na jó jó, de biztosak vagyunk abban, hogy mindenáron tükröznünk kell az élőbeszédet?

Többek között ez az egyik nagy különbség az élőbeszéd meg a leírt szöveg között, hogy a leírás közben ügyelünk a stilisztikára, helyesírásra, főleg ha újra átnézzük amit leírtunk...

Kell az nekünk, hogy eltűnjön a különbség az élőbeszéd és a leírt szöveg között?

@dukeekud:

"Szerintem a karomkodasnak az egyik legfontosabb celja, az erzelmi allapotunk kozlese. "

Erről van szó. És aki folyamatosan káromkodik annak vajon milyen lehet az érzelmi állapota...??

dekás dezső 2010.10.06. 08:35:51

a legszebb az, amikor a kis gerictelen tetű elküld a csudába, aztán szemrebbenés nélkül kirúgat a főnökkel.
DE ő nem káromkodik, mert az prosztó dolog
na baszomalássan

Mikrobi 2010.10.06. 09:28:11

Az Indexen trágárkodni közönséges és primitív dolog. Én egy esetben tartom elfogadhatónak a trágárságot: indulat levezetésére. De írásban akkor sem: nem hiszem, hogy ne lehetne megállni az írásban addig, amíg annyira le nem nyugszol, hogy trágárkodás nélkül ne sikerülne leírni, ami a szívedet nyomja!

Ezen kívül jelentős különbség van a káromkodás és a trágárság között. Előbbi az Isten szidása, utóbbi meg a nemiség lealacsonyítása. A káromkodásra nincs mentség, azt szidja, aki a leginkább jót tesz vele! Egyébként a nemiséget gyalázni is elég szegénységi bizonyítvány, elvégre a szerelem beteljesítője és az életadás eszköze. Szóval ne próbáljuk jófejségnek, lazaságnak meg a egyszerű polgárpukkasztásnak beállítani az "indexesség"-et! Nem véletlen, hogy "külön helyen tárolódnak a tabuszavak".

El Visco Stello (törölt) 2010.10.06. 09:34:11

A szóbeli és az írásbeli káromkodás nem összehasonlítható. Más okból mondja valaki, hogy b...meg és más okból írja le.
A leírt káromkodás természetellenes.

El Visco Stello (törölt) 2010.10.06. 09:49:52

A chat.hu-n voltam tanuja a következő jelenségnek: Az egyik felhasználó tőle telhetően kultúrált nyelvezettel, mélyen a moderáció ingerküszöbe alatt ecsetelte, hogy mit kellene csinálni a cigányokkal. Egy másik felhasználó nemes egyszerűséggel elküldte a picsába. Az utóbbi felhasználót azonnal kitiltották.
Van erre ésszerű magyarázat?

Mikrobi 2010.10.06. 11:56:39

@El Visco Stello: a chatek moderációja egy külön posztot érdemelne. A legtöbb op feltételes reflexek alapján működik, olyan, mint egy bot, ami szótár alapján kickel. Lehet gyűlölködni irodalmi stílusban és primitív módon egyaránt, mégis csak bizonyos hívószavakra kapcsolnak be a reflexeik.