Méretes keresztény portál indult a napokban, ismert keresztény celebekkel (Böjte Csaba, Süveges Gergő, Balog Zoltán), és nagynevű lapoktól szerződtetett politikai és gazdasági újságírókkal. "Kicsi a bors, de erős". Illetve: "ti vagytok a föld borsa" - vallja az El Mondo, és ennek megfelelően igyekszik jelen lenni minden olyan felületen, ahol közélet és kereszténység találkozik. Egyelőre csak beépített munkatársain keresztül. Alábbi cikk szerzője is a mi kebeleinken nevelkedett.

- Ti vagytok a Júdeai Népfront? / - A jó édes anyád! Még hogy Júdeai Népfront! Mi a Júdea Népe Front vagyunk!” - a Monthy Python: Brian élete című filmjében elhangzó párbeszéd nem csak Krisztus korának ideológiai túlfűtöttségét, de a mai keresztény média helyzetét is jól illusztrálja.

Csak az Egyesült Államokban több száz nyomtatott, és megszámlálhatatlan online keresztény sajtótermék létezik, szinte naponta születnek újak, és buknak meg régiek. Mindeközben abban sem lehetünk biztosak, hogy pontosan mi is a keresztény média definíciója. Hiszen csakúgy, mint a Júdea Népe Front, nem ritka, hogy egy kereszténynek címkézett sajtótermék önkényesen a kereszténység-skála origójára helyezi magát, és minden eltérő színezetet félszívűnek, világinak, vagy egyenesen árulónak állít be. Sok médium pedig éppen ez ellen a nézőpont ellen küzd. Minden médium keresztény, amiről ő maga, vagy más ezt állítja - vágnak rendet Quentin Schultze és Robert Woods amerikai szerzők 2008-as könyvükben (Understanding Evangelical Media: The Changing Face of Christian Communication).

Egy biztos, a két legtermékenyebb irányzat: a katolikus egyház és az úgynevezett evangéliumi mozgalom (más néven evangelikálok). Mindkét irányzat jellemzője, hogy hajlamos védekező pózt felvenni a fősodratú (világi) véleményformálókkal szemben, és legalább olyan fontosnak tartja a csoporton belüli kommunikációt, mint a kívülállók megszólítását.

Mi tehát a keresztény média? Ha az Egyesült Államokban tesszük fel a kérdést, tízből kilencen evangéliumi sajtótermékekre - tévé-prédikátorokra, keresztény könnyűzenei és családi magazinokra - gondolnak. Franciaországban pedig, éppen ellenkező arányban, a katolikus egyház által fenntartott csatornákra. (...)

Miközben azt látjuk, hogy világszerte soha nem látott mértékben burjánzanak a keresztény kiadványok, érdemes felfigyelnünk az ezzel ellentétes folyamatra is. A Newsweek egyik 2009-es cikke a Todays Christian Woman keresztény női magazin bedőlése kapcsán hívja fel a figyelmet arra a jelenségre, miszerint Amerikában véget érni látszik az evangéliumiak és a többségi társadalom életmódbeli szegregációja. Míg tíz éve még általános gyakorlat volt, hogy egy evangéliumi keresztény feltétlenül keresztény főiskolára ment, keresztény könyvesboltban vásárolt, kortárs keresztény zenét hallgatott, és keresztény mágnesekkel díszítette hűtőszekrényét, addig ma egészen más a trend. A világi könyvesboltokban keresztény könyvek garmadát találhatjuk, A viskó című könyv, vagy A passió című film a világi slágerlisták élére tudott kerülni. De ami egy keresztény lapkiadó számára még ennél is riasztóbb: minden jel arra mutat, hogy a mai fiatalok tömegesen hajítják a sarokba a keresztény rockbanda - és párválasztási-magazinokat, és helyette laptopjukkal az ölükben, inkább maguk gyűjtik be az őket érdeklő tartalmakat. Nem lenne meglepő, ha a közeljövőben egyre több keresztény horgászszaklap és keresztény divatlap húzná le a redőnyt. A Júdeai Népfrontnak könnyen lehet, hogy befellegzett. De akkor a Júdea Népe Frontnak is.

Teljes cikk: Mindennapi.hu A keresztény sajtó: tündöklése vagy bukása?