El Mondo blog

„Látni tanulok. Nem tudom, miért, de bennem most minden mélyebbre hatol, és nem marad ott, ahol eddig leülepedett. Erről a belső tájról nem tudtam eddig” (Rainer Marie Rilke).

Bővebben (rólunk)

Ha tetszett...

Egyébként...

Szeretjük az értelmes vitát, bírjuk az őszinte kérdéseket és elviseljük a beszólásokat. Kulturált, intelligens olvasóink iránti tiszteletből moderáljuk a durván személyeskedő, tahó kommenteket.

Utolsó kommentek

Kontakt

Olvasói leveleket: a bloggal kapcsolatos metsző kritikát, netán baráti vállveregetést, netán kéziratokat az elmondo.mekdsz kukac gmail.com címre várunk.

2012.05.03. 14:00 flos regalis

21. századi utópiák

Erich Fromm 1976-ban írta meg To Have or To Be? című könyvét. Ebben többek között arról értekezik, hogy hatott az emberiségre az ipari forradalom után kialakult világrend, és az, amikor kezdett kiderülni, hogy az általános jólét (az egyenlőség, az ingyenes közoktatás, egészségügy és az állandó fejlődésbe vetett hit ígéretei) nem valósítható meg, illetve nem tartható fenn. Számomra az érdekes ebben az, hogy milyen mély szakadék van (volt akkor?) a feltámadt igény és a realitások diktálta feltételek között. És mintha korunkban ez az igény egyre inkább elbújna, eltűnne a mainstreamből, és átvenné a helyét a közöny és a túlélésért folytatott harc. Azokra az emberekre gondolok például, akik kivívták a nyolcórás munkaidőt - hol vannak ezek az emberek most? Céljuk lényegében meghiúsult; a fejlett világban eltűnt az igény a nyolcórás munkaidőre: beletörődtünk, hogy ez sem tartható. Ezzel egyidejűleg hat egy másik tendencia, amiről, azt hiszem, a munka világának egyáltalán nincs tudomása. Az inga kileng a másik oldalon, mondjuk a látszólag lényegtelen, mert távoli, oldalon: a gyereknevelésben. Pszichológusok hosszú évek óta írnak arról, milyen torzulással jár, hogy a gyerekek kiskoruktól kezdve a napjaik jó részét nem számukra fontos felnőttek körében töltik, hanem intézményekbe terelik őket. Az ehhez hasonló eszmefuttatások korábban a többség számára ábrándos elképzelések voltak, míg ma ez kezd lenni az ideál. Egyre népszerűbbek a Waldorf-iskolák és - óvodák, de miközben a pszichológusok flow-ról és a kreativitásunk kibontakoztatásáról beszélnek, addig mi, felnőttek a munkahelyünkön napi 10-12 órát dolgozunk ilyen-olyan körülmények között, flow-t és kreativitást (ide értem pl. az újítás minden formáját és a kezdeményezőkészséget is) teljességgel nélkülöző munkakörökben.

Kováts Gábor képe.

Izgatottan figyelem, hova fog ez vezetni. Ez a két irányzat egyszer csak egymásnak csapódik-e és lesz-e égzengés, földindulás, vagy az ellenkező, egyelőre búvópatakként jelen levő tendencia csendesen erodálja-e a kapitalizmus jelenlegi formáját. Nem tudom, mi lesz. Nem tudom, milyen munkaerő lesz egy Waldorf-iskolából kikerült fiatalból. Mit fog szólni a főnök őrjöngéseihez? Nézi majd, mint valami állatkerti majmot? Már most érzékelem, hogy a nálam 6-8-10 évvel fiatalabb munkatársaim nem értik, hogy a főnök nem aranyos. Hogy mindenben keres és talál hibát. Hogy semmi se jó neki. Hogy üvöltözik. A nálam idősebbek meg elfogadják, mert hát ő a kenyéradónk. Megmagyarázzák, hogy ilyennek kell lenni a mai világban, hogy legyen pénzünk. Hálásak a főnöknek, rámutatnak erényeire. Nekem ez úgy hangzik, mintha azt mondanák: „Igaz, hogy idős vak néniket gáncsol el, viszont nagyon jó a helyesírása!” Nekem nem elfogadható, a fiatalabbak meg egyszerűen néznek guvadt szemekkel, mi a fene ez. Számukra nem erkölcsi kérdés, hanem abszurditás, nincs értelmezési tartománya. Az előző generációkban ott az elvtelen tekintélytisztelet, a hatalmasok kiszolgálása, bennem a tekintély elleni lázadás, a hatalmasok megvetése, a fiatalabbak meg nem tudják értelmezni a tekintély, illetve hatalom szavakat. Végzik a munkájukat, mert a munka szép és jó, és közben mindenkivel jóban vannak, civilizált ember módjára. Persze nem nyugszik a vállukon a vállalatvezetés. Nem tudom, milyenek lesznek, ha majd ők jutnak pozícióba. (A generációk közötti különbségekről Tari Annamária írt több könyvet, pl. ezt és ezt.)

Amikor azt írom, kapitalizmus, azzal az ipari forradalom utáni állapotot értem, mind gazdasági, mind politikai, mind ideológiai értelemben. Nyilván történt haladás ebben az időszakban, ezt nem is kell részletezni, de számos visszalépés is, pl. már kivívott jogok elvesztése. Nyugtalanító, hogy a fejlett világ viszonylagos jóléte a jelenlegi rendszerben is csak úgy tartható fent valamelyest, mint a gyarmatosítás idején: éhbérért dolgozó emberek kizsákmányolásával (lásd pl. Slavery Footprint). Megdöbbentő továbbá, hogy a nők egyenjogúsága és tömeges munkába állása sem hozott nagy változást (vagyok ilyen naiv), a női szempontok nem váltak tényezővé, mintha maguk a nők mondtak volna le róluk. Talán meghunyászkodtak? Sok volt a vesztenivalójuk? Az utóbbi időben ebben a témában csak apácák által írt könyveket és újságcikkeket találtam, akiknek, úgy tűnik, több lehetőségük van női létük megélésére korunkban. Joyce Rupp, számos spiritualitással foglalkozó könyv szerzője[1], a USCatholic.org-on megjelent cikkében bírálja a katolikus egyház nőellenességét (Erich Fromm a már említett könyvében ezzel szemben úgy véli, a protestantizmus űzött ki minden női jelleget a keresztény spiritualitásból). Az arra való rádöbbenés, hogy a patriarchális berendezkedéstől elválaszthatatlan az elnyomás, az erős kontroll, a gyengébbek kizsákmányolása, számomra nagyon erősen megjelenik pl. abban, ahogy a szüfrazsettek a „férfi-hatalom” bástyáinak kerítéséhez bilincselték magukat, Freud és kortársai ún. „hisztérikus” női pácienseiben és a férfi-pszichiáterek a jelenségről alkotott nézeteiben (ld. pl. Dorának, Freud híres esetének, illetve az alkalmazott kezelésnek jelenkori megítélését[2]), illetve E. M. Forster Howards End című 1910-es regényében Mr. Wilcox alakjában, a birodalomépítő férfiéban, aki igazából önző, képmutató, kegyetlen és gyenge (hatalmának elvesztésekor összeomlik, vagy mondhatjuk úgy is, leereszt, mint egy felfújt lufi). 100 évvel később Joyce Rupp saját egyházában ugyanezt a szellemiséget látja tovább élni. És az egyházon kívül?

Kováts Gábor képe.

Semmiképp sem szeretném azt a benyomást kelteni, hogy a nőket és a férfiakat és a nekik tulajdonított törekvéseket akarom szembeállítani egymással, amiből már megint a szemét elnyomó férfiak kerülnek ki mint a világ szégyenei. Ezzel kapcsolatban két dolgot szeretnék megemlíteni. Joyce Rupp, akivel sok mindenben egyetértek, arról beszél a hivatkozott cikkben, hogy a női és férfi világlátás között vannak különbségek (mint ahogy mondjuk vannak vizuális típusok, akiknek a látottak alapján a fejükben összeáll a kép és vannak, akik csak kipróbálás útján tudnak tanulni), és nagy kárt okoz a világnak, ha az egyik (ebben a korban a férfi) túlsúlyba kerül: felborul az egyensúly, és mindenkinek rossz lesz: a kiszorított rész, ami pedig hozzátartozik az emberhez, hiányt hagy maga után. Ezt a gondolatot fűzi tovább Jean Shinoda Bolen pszichoterapeuta Gods in Everyman című könyvében, ahol is kifejti, a férfiak közül is nagyon sokan kiszorulnak ebből az ún. „férfi-hatalomból”, ha nem rendelkeznek a megfelelő személyiségvonásokkal. A görög istenek alapján bemutatott férfi-archetípusokról megállapítja, hogy Zeusz, a dörgedelmes apa csak Apollónban és Hermészben leli kedvét, és megveti - többek között - Arészt és Héphaisztoszt.

Világunkat mind a mai napig áthatja a túlélésért folytatott harcban tanúsított keménység és siker magasra pontozása, és a segítő hivatások „gyengének” beállítása, sőt az a vélemény, hogy „ezek” nem termelnek hasznot, ingyenélők, „normálisan” dolgozó emberek tartják el őket az adójukból. Ezeket a hivatásokat főként nők választják, akik amúgy is gyengék és bénák, de most még az a vád is éri őket, hogy „eltartatják” magukat másokkal. Különös, száz évvel ezelőtt legalább ez az utolsó pont nem okozott problémát a társadalomnak. A kreatív tevékenységek megítélése is hasonlóképp ingyenélésnek minősül sokak szemében, vagy ha az illetőnek jól megy, akkor irigységet vált ki. Mintha a társadalom derékhadának semmi szüksége nem lenne a segítő foglalkozásúak, pedagógusok, lelkigondozók, művészek és gondolkodók által létrehozott értékekre. Platón Állama óta fordult a kocka: a „termelőknek” nincs szükségük többé sem az „őrzőkre”, sem a filozófusokra. Nincs szükségük továbbá a tápláló anyára, a melegre, a cselekvés örömére, a spiritualitásra. Én mégis örülök, hogy néha hallom az elégedetlenség hangjait, és remélem, sikere lesz pl. az olyan mozgalmaknak, mint a Szatyor. A kör  bezárult: Fromm szerint a szebb, boldogabb jövő kulcsa a „face-to-face” politikában van, ahol egymást ismerő és egymással kapcsolatban álló emberek hoznak döntéseket magukról[3]

[1]Pl. The Circle Of Life: The Heart's Journey Through The Seasons; Fragments of Your Ancient Name: 365 Glimpses of the Divine for Daily Meditation és Praying Our Goodbyes: A Spiritual Companion Through Life's Losses and Sorrows. Tudtommal magyarul még egy műve sem jelent meg.

[2]Sachs, David M. (2005) 'Reflections on Freud's Dora Case After 48 Years', Psychoanalytic Inquiry, Vol. 25 Issue 1, p45-53.

[3]Részletek a fent említett műben vagy Fromm egy másik, több kiadást megért, a The Sane Society című könyvében (első kiadás 1956). Magyarul: Utak egy egészséges társadalom felé; Napvilág Kiadó, 2010.

 


39 komment · 1 trackback

Címkék: társadalom feminizmus kapitalizmus


A bejegyzés trackback címe:

https://elmondo.blog.hu/api/trackback/id/tr494448074

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: 21. századi utópiák 2012.05.10. 17:30:01

Világunkat mind a mai napig áthatja a túlélésért folytatott harcban tanúsított keménység és siker magasra pontozása, és a segítő hivatások „gyengének” beállítása.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Veder1 2012.05.04. 00:35:16

Jó cikk, tetszett!

Advanced Flight 2012.05.04. 00:38:12

Erich Fromm a már említett könyvében ezzel szemben úgy véli, a protestantizmus űzött ki minden női jelleget a keresztény spiritualitásból

Frommnak teljesen igaza van. A mai napig az erőszakos, önző, gyarmati gőgje teljében harácsoló, szűklátókörű "white anglo-saxon man" típusa érvényesül a fejlett világban, ahol a nők/gyermekek/gyengék lenézése, kihasználása még mindig kvázi természetes. (ld. Strauss-Cahn, vagy a most kiszivárgott IKEA-botrány). Persze van egyfajta PC a szavak szintjén, de lássuk be, Európa és USA döntéshozói, politikusai luxuskuplerájokban részegen fetrengve röhögnek bármiféle humanista gondolaton.

midnight coder 2012.05.04. 05:45:10

A fiatalok nagyjából addig fognak úgy tekinteni a főnökükre, amíg szépen ki nem rúgja őket. Aztán szembesülnek azzal, hogy a postás hozza a csekkeket... Amivel pedig szembe kell nézni, az az, hogy ez az Európa nem az az Európa ami a 70-es években volt, és egyre kevésbé lesz az. Ami várható az a folyamatos, lassú lerohadás, aminek a végén egy csapat mezőgazdaságból tengődő fejlődő ország lesz a hajdanvolt vezető országok helyén. A történelem során már sokszor helyeződtek át a hatalmi/kulturális centrumok, lásd görögök hajdan volt nagysága, aztán a római birodalom vs mai olaszok. Most ázsia felemelkedése és Európa hanyatlása várható. És ezzel együtt az utópiák halála is.

Dr. simonmondja. · http://off.blog.hirszerzo.hu/ 2012.05.04. 07:03:54

Az én korosztályom az átkosban volt gyerek.
Az átkosban jó volt gyereknek lenni. Szakkörök, egyesületek és táborok sokasága működött, hogy mindenki azzal foglalkozhasson, amihez kedvet érez.
A tekintélyuralmat nehezen tűrtük.
Örültünk a rendszerváltásnak - fiatalok voltunk.
Ezért mind vállalkozók lettünk.
Meg azért, mert beütött a krach.
Aztán akinek sikerült, az ma is vállalkozó, akinek meg nem, az elszegődött, vagy tengődik.

Szóval, ha felnevelődik egy generáció, amelyik rosszul tűri a csicskázást,

az vállalkozzon.

Ha egyszer kreatív...

Az nem kreativitás, hogy sírunk, ha kiabál a főnök.

vitaygeorgina 2012.05.04. 07:35:20

@Dr. simonmondja.: Olyan szép és értelmes ez a cikk, legyen szíves, és próbálja hát felvenni annak stílusát. Mit segít a mai fiatalokon, hogy ön az átkosban volt gyerek, és az önnek jó volt? A születési időnket nem mi határozzuk meg. Bármily szomorú is ez önnek, sokan meg az átkos után voltak gyerekek, vagy épp most gyerekek, és ez a cikk az ő problémáikkal is foglalkozik.
A másik pedig, hogy odavágja, hogy vállalkozzanak, ha annyira kreatívok. Úgy gondolja, hogy a félvállról odavetett tanácsa valóban megoldja a problémát? Hogy innentől bármilyen, erről a témáról való beszéd felesleges, mert ön már megmondta a megoldást? Aki hülye, haljon meg?
A vállalkozás alapvető célja, hogy anyagi hasznot termeljen. A vállalkozók egyik célja a pénzszerzés. Nyilván nem csak az, és nem akarom beállítani a vállalkozókat pénzéhes kapitalista kizsákmányolóknak, de a vállalkozás csak akkor tud fennmaradni, ha profitorientált. A cikk azt a kérdést is felveti, hogy mit csináljon az, akinek mások a céljai? Az ilyen embert nem kell lenézni. Miért szükségszerű az, hogy aki a segítő szakmákat választja, vagy akár beosztottként dolgozik bármilyen cégnél, annak robotolni kell, a társadalmi megbecsültség teljes hiánya mellett?

Nekem pont az tetszik a cikkben, hogy kiderül belőle, nincs mindenkire egyformán ráhúzható megoldás.A megoldási lehetőségek sokaságát ugyanakkor az emberszeretetnek kell összekötnie.

Adalberto Gellenzeeri 2012.05.04. 07:37:24

Ez egy jó írás.Akinek tanulni kellene belőle, sohasem olvassa el. A mai magyar társadalomban az érvényesüléshez nem kell műveltség, kreativitás, csak képesség a fideszdroidforma felvételére. Ez elvtelen alkalmazkodást jelent a hatalom legőrültebb intézkedéseihez. Kivályom a fél szemedet, de jó, mert olcsóbban tudok szemüveget csináltatni. Mindegy, hogy nekem nem jó, de legalább orbánnak jó. Ami orbánnak jó az nekem is jó. S ha van sok ember aki kutyája orbánnak akkor kialakul egy jó kutyaközösség. Aztán ennek normáit ráhúzhatjuk a társadalomra. Eszi nem eszi nem kap mást. Hát hol van itt szerepe az egyenlőségnek, a jognak, az igazságnak, az észnek, a tisztességnek, a kreativitásnak? sehol. Ezért mindegy , hogy hogy nevelik a gyereket. Mikor a kutyatársadalom eléri bedarálja. Vagy orbánkutya lesz, akkor megél valahogy, ha nem megdöglik hamar. Vagy elmegy ebből az országból. Rendes szülő, ha teheti erre készíti fel a gyerekét. Ha elküldi innen. Mert emberként kurva rossz dolog orbánkutyának lenni, előbb utóbb azzá válni.

Dr. simonmondja. · http://off.blog.hirszerzo.hu/ 2012.05.04. 07:46:32

@vitaygeorgina: Azért szól a témáról, hogy az átkosban gyereknek lenni jó volt,
mert az átkosban is kreativitás volt a főcél azzal, hogy mindenféle szakkörök meg sportegyesületek, táborok működtek a gyerekeknek.

Azért írtam, mert akkor tényleg kreatívok is lettek a gyerekek.
Ezt onnan tudom, hogy nem állásokra vadásztak, hanem vállalkoztak .... sokan.
És azért mondom, mert ha ma véletlen egy generáció tényleg kreatívra nevelődik...
akkor találjon ki magának új utakat - vagyis vállalkozzon.
Az alkalmazotti lét nem kreatív.
Ott az alkalmazó mondja meg, hogy mit kell csinálni.

A poszt női-segítői témáját nem is érintettem.
De szerintem a segítés is nagyon jó irány a vállalkozásra és sokan csinálják is.

Répa89 2012.05.04. 07:51:39

Én speciel egy fél pillanatig sem féltem a Waldorf iskolából kikerült ifjúságot a munka világától. A Waldorf pedagógia egy olyan belső tartást ad, hogy az üvöltöző főnök látványa számukra inkább humoros, semmint ijesztő. Mindemellett számos olyan hobbijuk lesz tanulmányaik során, mely mind gyógyító hatású.
Mindemellett nagyon érdekes témákat feszeget a cikk, s van még egy kérdés, mi lesz, ha nem a munka lesz a fő szervező erő. Máramár tömegek szorultak ki a munka világából, ld USA, Európa stb. Én az gondolom, hogy ez is váltizni fo idővel, pld hulladékipar egyre több embert fg foglalkoztatni idővel, legalábis remélem.

Terézágyú 2012.05.04. 07:56:53

Bocs, mellékszál:

"Már most érzékelem, hogy a nálam 6-8-10 évvel fiatalabb munkatársaim nem értik, hogy a főnök nem aranyos. ... a fiatalabbak meg egyszerűen néznek guvadt szemekkel, mi a fene ez. Számukra nem erkölcsi kérdés, hanem abszurditás, nincs értelmezési tartománya. ... és közben mindenkivel jóban vannak, civilizált ember módjára. "

Bocs, most ugyanazokról a fiatalokról beszélünk, akiknek bömböl a fülhallgató a fülükben, olyannyira, hogy a zakatoló vonaton négy méterről hallom, és amikor szólok nekik, akkor "egyszerűen néznek guvadt szemekkel, mi a fene ez. Számukra nem erkölcsi kérdés, hanem abszurditás, nincs értelmezési tartománya" az ilyennek, hogy valaki olyasmit csinál, ami zavar másokat.......???????

És tényleg nem akarom félrevinni a dolgot, de melyik magyarországi népcsoportra illik ez, hogy "nem tudják értelmezni a tekintély, illetve hatalom szavakat" illetve, hogy nem is értik, hogy másokat zavarhatnak azzal, amit csinálnak...?????

Terézágyú 2012.05.04. 08:01:33

@Répa89:
"Én speciel egy fél pillanatig sem féltem a Waldorf iskolából kikerült ifjúságot a munka világától. A Waldorf pedagógia egy olyan belső tartást ad, hogy az üvöltöző főnök látványa számukra inkább humoros, semmint ijesztő. "

És akkor megoldódnak a munkahelyi problémák?...

"Mindemellett számos olyan hobbijuk lesz tanulmányaik során, mely mind gyógyító hatású. "

Miért, nekik szükségük van gyógyulásra???

midnight coder 2012.05.04. 08:03:34

@Répa89: Nem sokra mész a tartásoddal ha kirúgnak. Ez a Waldorf dolog egy olyan Európában lenne működőképes ahol nagyon-nagyon nagy a jólét, ahol a hajléktalan is többet kap szociális juttatásként mint itt egy mérnök és ahol mindenféle alapítványok és unatkozó milliárdosok jóvoltából ha lefújsz rózsaszínűre egy kutyagumit, tehetős művészként jól megélsz belőle. Ez az Európa igazából soha nem létezett, de volt pár hely, ahol elég jól közelítette a dolgot.

De azt is látni kell, hogy ennek vége. És egyre inkább vége lesz - Európa mindinkább leszálló ágban van. A következő évtizedek - századok ? - nem az egyén kreativitásának szárnyalásáról fognak szólni, nem az emberi jogokról, nem az utópiákról, hanem a túlélésről.

midnight coder 2012.05.04. 08:24:06

@Adalberto Gellenzeeri: Nem akarok nyelvfasisztának tűnni, de a vájom talán nem ly. Bocs, nem ellened szól, de az ilyenek azért eléggé idegesítőek, és sajnos egyre több van mostanság.

Amúgy pedig az orbánozást illeti, a dolgok centire ugyanúgy működtek Fletóék alatt is. Ott sem voltál szabadabb, max. most az erre szakosodott média azt sulykolja beléd hogy jaj, a cúna gonosz orbán diktatúrát épít.

Igazából az átlagpolgár nem ott ütközik a korlátokba hogy van-e sajtószabadság, vagy hogy nyugdíjazzák-e az elaggott bírákat. A szabadságod előtt az a korlát, hogy mennyi idődet kell eladnod azért hogy fenntartsd az általad megkívánt életszínvonalat, hogy mennyi energiát, önbecsülést kell beáldoznod ezért, hogy mennyi lehetőséged van szórakozni, művelődni, utazni. Ebben pedig Orbánék nem igazán szólnak bele közvetlenül. Az hogy egyre szarabb az élet nem annyira Orbánékon múlik - persze kisebb-nagyobb mértékben igen, hiszen az elkúrások csökkentik a lehetőségeket, de elkúrásért az előző kormánynak sem kellett a szomszédba mennie, sőt. A mostani problémák jó része az ő saruk. De ez itt off.

A másik dolog a politikai szabadság. Ez már picit neccesebb, de igazából ez mindenhol csak virtuális - a demokráciának eleve az a lényege, hogy a legpénzesebb vélemény fog nyerni. Az átlagpolgárnak ugyanis fogalma sincs semmiről, és az alapján fog szavazni amit a média mond. A média pedig azt mondja, ami mögött a legtöbb pénz van.

Másrész az információid sincsenek meg a szabadsághoz. Mit is mondott anno a Demokratikus Koaliíció atyja Öszödön ?

"Amit meg lehetett csinálni az elmúlt egy hónapban, azt megtettük. Amit az azt megelőző hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük."
Hát erről van szó. Ezek után választhattál a kedvenc pártjaid között. Mert naivitás azt hinni, hogy ott másképp mennek a dolgok - de a választók arcába idáig csak Fletó vágta oda nyíltan hogy birkák vagytok. És ezek után harcol a fazon a demokráciáért...

Fue · http://www.english-hungarian.com 2012.05.04. 08:28:25

Jó cikk, csak egy apróság:

Szerintem a flow minden különösebb kreativitás nélkül is nyugodtan létrejöhet. Tudom, hogy egy adott ember ismeretségi köre nem reprezentatív, de én több olyan embert ismerek, akinek megvan, mint akinek nincs. Sőt továbbmegyek: tavaly építkeztem, figyelgettem, ahogy csinálják - szerintem ott is több embernek volt meg, mint akinek nem.

Ha valaki úgy érzi, hogy jól csinálja az adott feladatot, ami nehéz, de még éppen leküzdhető, nem feltétlenül azonnali, de valamikor jelentkező sikerélménye van, egyfajta úthenger állapotba kerül - nem pontos definíció, de valami ilyesmiről van szó. Ehhez nem feltétlenül kell kreativitás.

Fue · http://www.english-hungarian.com 2012.05.04. 08:30:57

@Terézágyú: "Miért, nekik szükségük van gyógyulásra??? "

+1 like

Ezek a new age-es "filozófiák" mintha mind abból indulnának ki, hogy az emberek frusztráltak, sérültek, mérgezettek stb., és gyógyítani kell őket.

Répa89 2012.05.04. 08:32:06

@midnight coder: Ez azért rajtunk is múlik. A belső tartás azért fontos, mert nem omlasz össze, ha kirúgnak. Az emberi elme kreatív, mindenkié, ezt többnyire sikeren "kiverik" belőle, a Waldorf pedagógia meg támogatja. A alkalmazkodáshoz kell kreativitás és belső tartás. Ez kell az általad oly sokszor emlegetett túléléshez ld evolúció, alkalmazkodás a kulcsszó ott is:)

Dr. simonmondja. · http://off.blog.hirszerzo.hu/ 2012.05.04. 08:33:27

@midnight coder:

Lázár János fidesz - "Akinek nincs semmije, az annyit is ér. "

Asszem, ti fidesznyikek ebből nem engedtek.

Megdöglesztitek a népet, az oligarchák nagy lopásainál meg sorfalat állva tisztelegtek.

A Lesből Támadó Ruhaszárítókötél · http://www.planetside.blog.hu 2012.05.04. 08:44:01

Az a baj a mai kreatív gyerekekkel, hogy nem azok. Hiába sujkolják mindenkibe, hogy te tehetséges vagy, ez nagyon klassz, ez nagyon szép, de egyrészt a munkahelyek 99%-a nem arról szól, hogy miben vagy tehetséges, hanem abban, hogy képes vagy-e végrehajtani a számodra kijelölt feladatot a lehető leggyorsabban és a legnagyobb pontossággal.

Az lesz majd az érdekes, hogy ezek a "kreatív egyéniséggé" szocializált ifjú titánok mire jutnak majd ott, ahol nem róluk szól majd a világ, sőt, azok az üzenetek, amik 18 éven át érkeztek, hirtelen elmaradnak.

Attól, hogy bárgyún vigyorog a tajtékzó főnökén, még nem lesz munkája.

Másrészt meg feltörekvő fiataljainkra nézve minduntalan Brian élete jut eszembe. "Ti mind egyéniségek vagytok! - IGEEEEEEEN!"

(im)possibility 2012.05.04. 08:52:19

Én sem félteném a Waldorf vagy bármilyen iskolából kikerülő és a munka világába belépő fiatalokat, ha tényleg olyanok amilyeneknek a szerző leírja őket. Ők hihetetlenül könnyen meg fogják találni a helyüket főleg a multiknál, mert ott az, hogy "Végzik a munkájukat, mert a munka szép és jó, és közben mindenkivel jóban vannak, civilizált ember módjára." mindennél fontosabb.
Nem kell okosnak lenni (az inkább hátrány), bár igen, kreatívnak sem, de azt még elnézik, ha valóban mindenkivel jóban vannak.
Velük nem fog üvöltözni a főnök, mert nem lesz oka rá, hiszen pont ilyen munkaerőt szeretnének. Viszonylag jámbor, mindenkivel barátságos ezért nem lázadó, nem elégedetlen, nem vállalkozó szellemű, végtelenül közösségi csapatmunkásokat.
Mivel velük nem fog üvöltözni a főnök, sőt a kifinomultabb lelki terror eszközeit sem fogja alkalmazni (mert a multiknál nem az üvöltözés a divat, hanem más lélekölő praktikák), meg sem fogják tapasztalni a tekintélyt, vagy hatalmat, ezért nincs is szükség rá, hogy értelmezni tudják.
Az előre haladásuk folyamatos és gyors lesz, támogatást fognak élvezni mindenben és hamarabb lesznek vezetők, mint az előző generációk, akiknek a lázadását folyamatosan le kell törni, elégedetlenek, vállalkozó szelleműek és ezért rossz munkaerő.
Aztán szépen leváltják az előttük levő főnöki generációt, átugorva az elfuserált 20-30 évnyi "vállalkozókat". Még némi patronálással az öregek részéről megérnek a vállalat vezetésre is és egyre nagyobb hangsúly fog helyeződni erre: "Végzik a munkájukat, mert a munka szép és jó, és közben mindenkivel jóban vannak, civilizált ember módjára."
És a lázadók és vállalkozók elhullanak.

Martian (törölt) 2012.05.04. 08:53:51

A témában érdemes rákeresni a "kulturális kreatívok" kulcsszavakra... nemcsak magyarországi vonatkozásban.

Répa89 2012.05.04. 08:56:31

@Terézágyú: Én azt gondolom, hogy annyi hatás ér bennünket akárcsak 1 nap alatt, hogy érdemes arra odafigyelni, hogy gyógyuljunk belőle, maradjunk meg önmagunknak.
Munkahelyi problémák nagy része abból fakad, hogy a emberek neheze ismerik fel, hogy a másik gondolkodása milyen alapon működik, humorral meg sok mindent lehet oldani. http://www.szemelyiségkalauz.hu oldalon sokat lehet tanulni arról, hogy mire érdemes odafigyelni munkatársainknál.

janper 2012.05.04. 09:05:17

@Dr. simonmondja.: a vallalkozas es az alkalmazotti let is feladatmegoldasbol all. Az a kerdes, hogy ennek mik a keretei.

Egy 30000 fos vallalat igazgatojanak a feladata valoszinuleg nem kevesbe kreativ, mint a Jozsi Epitoipari Bt. tulajdonosae. Masok a celok, kockazatok, stb.

flea 2012.05.04. 09:08:09

(méltatlanul színvonaltalan kommentek egy színvonalas poszt alatt)

Dr. simonmondja. · http://off.blog.hirszerzo.hu/ 2012.05.04. 09:16:38

@janper: A 30000 fős vállalat vezetője maga a vállalkozó.
Ha nem kreatív, tönkremegy.
Gondolom, nem róla szól a poszt, hanem arról beosztottról, akivel üvöltözik a főnöke.
Vagy te nem olvastad a posztot ?

janper 2012.05.04. 09:21:41

@Dr. simonmondja.: a 30000 fos vallalatok vezetoi a reszvenyesek alkalmazottjai. Ha megkulonbozteted a vezetoket es a beosztottakat, akkor esetleg lehet ertelme, amit mondasz, de mi van pl. egy EMEA fonokkel, akit a board felugyel? Van alatta mondjuk 10000 ember, de felette is jopar. Az elet nem fekete-feher.

Ha azokra gondolsz 'alkalmazott' alatt, akik 100%-ban azt csinaljak, amit mondanak nekik, akkor oke. Ezek az emberek viszont tenyleg nem a jo iskolazottsaggal rendelkezo, jol kereso reteg.

Terézágyú 2012.05.04. 09:22:39

@Répa89:
"Munkahelyi problémák nagy része abból fakad, hogy a emberek neheze ismerik fel, hogy a másik gondolkodása milyen alapon működik, humorral meg sok mindent lehet oldani. "

Hát éppen ezt mondja a poszt, hogy a valdorfosok NEM is értik, hogy a másik miért üvöltözik... Nem értik, csak röhögnek rajta...

Terézágyú 2012.05.04. 09:24:01

@midnight coder:
"de a választók arcába idáig csak Fletó vágta oda nyíltan hogy birkák vagytok."

De te is azt írod, hogy a többi politikus is így gondolja...

gmower (törölt) 2012.05.04. 10:10:25

@(im)possibility: Pontosan így van, én annyival egészíteném ki, hogy a túlzott kreativítás -ha az nem közvetlenül a saját munkakörére korlátozódik- nagyon is hátrányos egy multinál, mert a másokat is érintő újító szándékú ötletek többsége vagy bürökratikus akadályon, vagy "politika" szempont miatt, esetlen a "régiek" gáncsoskodásán vérzik el, de legalábbis húzódik el évekig. Ha valaki rosszul tűri az ilyen jellegű kudarcokat, ne menjen igazi multihoz, ilyen szempontból pont olyan mint egy állam :) Na meg olyan szempontból is, hogy az emberi kapcsolatoknak nagyon is nagy jelentőségük van (mint ahogy írod is), jóval nagyobb, mint a tehetségnek vagy a szorgalomnak.

Viszont én abban egyáltalán nem vagyok biztos, hogy őbeőlük lesznek a vezetők (mármint felső), pont jámborságuk miatt nem. Multis vezető valóban nem üvölt, de attól még egy geci kell legyen, talán még rosszabb is, mit egy üvöltöző, mert az legalább őszintén bunkó :)

2012.05.04. 14:13:19

@vitaygeorgina: nagoyn szép viszont válasz, örülök, hogy blogonkon még ilyen finom embereket is találni mint téged. (nem ironizálok)

2012.05.04. 14:15:44

@Dr. simonmondja.: Sajnos a messzeség ködén át látoszik csak az a hetvenes-nyolvanas évek olyan kreatívnak.
Holott PONT mindenféle kreativitás ELLEN volt. Hadd utaljak a meggymagos esetére vagy Rudik Ernőre, meg a többi meghurcolt kreatív emberre.
Óriási tévedésben vagy, amikor nosztalgiázol.

2012.05.04. 14:19:02

@Fue: igen, ebben a sorrendben. totál betegek. ez nem illúzió, hanem valóság.

2012.05.04. 14:22:51

@flea: ezzel a beszólással gondolod népszerű leszel ? A szeretetet és a toleranciát növeled ???? Hmmm, vicces.

flea 2012.05.04. 14:47:30

@Kulics:

1) Ha be akarok szólni, akkor beszólok, nem nevek említése nélkül teszek egy zárójeles megjegyzést.

2) Nem célom a népszerűség, ezen nem is gondolkodtam.

3) Nincsenek olyan illúzióim, hogy a szeretet és a tolerancia növelhető egy blogkomment segítségével, hacsak az nem volt már eleve meg abban, aki olvassa. (Meg hát ez se volt célom.)

2012.05.04. 14:53:09

@flea: A célod az energia rablás. Mindenkitől akit negatívan érintett a kommented.
Ha már elmegyünk egy kicsit spirituális szintre, ahol a poszt is próbál elhelyezkedni.

Tévedsz: a szeretet és tolerancia mindenféle emberi kommunikációban növelhető és csökkenthető is. Amikor a soraidat olvasom, akkot te szólsz hozzám, ha nem is közvetlenül.
A jó vagy rosszindulat azonban így is hat.

flea 2012.05.04. 15:13:45

@Kulics:

Látom, nem sokra van szükséged ahhoz, hogy meghatározd, nekem milyen céljaim és indítékaim vannak, meg milyen "indulat" van bennem - egyetlen komment elég. Nem képzelsz egy egész picikét túl sokat magadról?

Beszélj inkább arról, hogy az a komment miért érintett téged olyan negatívan. Arról lehet tudomásod, és ki tudja, még tanulhatok is belőle valamit.

2012.05.04. 15:38:53

@flea: furcsa volt, egy ilyen negatív komment egy olyan poszt alatt, ami ritkaságszámba menően értelmes.
A kommentelők is próbáltak a maguk szintjén valamit odatenni a közös asztalra, erre jössz te és közlöd, hogy hülyeségeket tesznek a többiek az asztalra. Úgy, hogy te semmi pozitívat nem hoztál oda.
Ha nem érzed annek visszásságát, akkor be is fejezem.

flea 2012.05.04. 16:50:21

@Kulics: kifejezetten úgy fogalmaztam, hogy színvonalas poszt, és kontrasztba állítottam a kommentfolyam bizonyos, együttesen sajnos számottevő elemeivel, amik ezzel szemben (véleményem szerint, de ezt nem szeretném kifejteni) színvonaltalanok, és történetesen elvették a kedvemet az érdemi hozzászólástól - és ahogy a torkomnak ugrottál, mit mondjak, azóta sem jött meg.

Hogy egy ilyen szembeállítás összességében negatív lenne, azt vitatnám. 1 pozitív, 1 negatív tényállítás van benne, azt emeled ki, amelyiket akarod. Ismerek nem egy olyan embert, aki a poszt írója helyében ezt feltétlen dicséretnek venné, és annál nagyobbnak, minél jobbak a kommentek.

Úgy egyébként te valami törzskommentelő vagy ilyesmi vagy itt, hogy így véded a többieket mindenféle sérelemtől? Szerző nem vagy, úgy tűnik.

KenSentMe 2012.05.04. 22:34:41

Röviden: a kreativitás fontos, mert semmi más nem segít túlélni. Akármi gebasz van, az első lépés, hogy ötletek kellenek, mint a Dr. House-ban. Aztán meg nekiállunk kihúzni a rosszakat, és a végén mondjuk marad egy használható. A kreativitás nem azt jelenti, hogy az emberből dőlnek a hülyeségek, hanem hogy nem ragad le egy ötletnél, és megy tovább. Egy szabad embernek ez létszükséglete, mert ha nem, akkor ki van szolgáltatva a szerencsének. Akiből ez hiányzik, azokból lesznek az alkoholisták, ha elhagyja őket a feleségük, mert mást nem tudnak kitalálni.

Még rövidebben: a szabadság mindig is az elit kiváltsága lesz (persze a valódi elité), a nyugat hanyatlása simán lehet átmeneti, ha nem lesz mindent elpusztító erőforráskitermelés, a fejlődő országok kizsákmányolása tényleg gyalázatos, a válságok segítenek megtisztulni, a kreativitás nélküli robot és az elbutulás pedig mindazok sorsa, akik nem képesek szabad emberekké válni.. szomorú, hogy a többségnek az olyan hendikepek miatt, mint pl. a képességek hiánya erre soha esélye sem lesz, de a kreativitás nélküli legalább kicsit megbecsült rutinmunka mégis valami, amiről a gyerekrabszolgák csak álmodhatnak.

2012.05.05. 08:05:08

@flea: bocs, igazad volt, ez a simon is akkora gyökér, hogy nem vettem hirtelen észre hova kerültem. léptem is innen.
süti beállítások módosítása