El Mondo blog

„Látni tanulok. Nem tudom, miért, de bennem most minden mélyebbre hatol, és nem marad ott, ahol eddig leülepedett. Erről a belső tájról nem tudtam eddig” (Rainer Marie Rilke).

Bővebben (rólunk)

Ha tetszett...

Egyébként...

Szeretjük az értelmes vitát, bírjuk az őszinte kérdéseket és elviseljük a beszólásokat. Kulturált, intelligens olvasóink iránti tiszteletből moderáljuk a durván személyeskedő, tahó kommenteket.

Utolsó kommentek

Kontakt

Olvasói leveleket: a bloggal kapcsolatos metsző kritikát, netán baráti vállveregetést, netán kéziratokat az elmondo.mekdsz kukac gmail.com címre várunk.

2009.03.31. 17:54 El Mondo Vendég

Buddhizmus és a zöld mozgalom

(Az El Mondo keresztény blog - és manapság ritkán jelentkezik, de ez egy másik kérdés. Nem hisszük, hogy minden vallás alapvetően ugyanarról vagy ugyanarra tanít, de még csak azt sem, hogy a nagy világvallások ugyanarról tanítanak. Ám ettől még érdekel a másik.)

Oly sokszor veszik készpénznek azt, hogy a buddhizmus összeegyeztethető az ökológiai tudatossággal és a zöldek meggyőződésével, hogy manapság alig-alig jelenik meg olyan könyv erről az ősi keleti vallásról, amely ne ejtene szót a környezetről is. Jellemzően feltételezik, hogy a két életforma szépen összeillik: a józan mértékű fogyasztás vagy a mértékletesség például egyaránt szolgálja a buddhizmus és az environmentalizmus céljait. Az egyetemes szerető kedvesség buddhista gyakorlata, valamint annak hangsúlyozása, hogy más lények (ideértve az állatokat is) szenvedését a lehető legnagyobb mértékben csökkentenünk kell, akár úgy is, hogy abból kárunk származik, olyan „zöld” gyakorlatokhoz vezethetnek, mint például a vegetarianizmus, az ártalmas termékek bojkottálása, a természetes élőhelyek védelme és így tovább. Emellett bizonyos buddhista tanítások ökológiai alapelvek kifejeződéseként is értelmezhetők; ilyen például a függő keletkezés (szanszkrit: pratítja szamutpáda), amely szerint minden jelenség más jelenségektől függ, és amely egyértelműen egybevág az egy ökoszisztémában élő fajok viszonyrendszerét tanulmányozó tudományos ökológiával.

Sajnálatos módon ez a kapcsolat buddhizmus és az environmentalizmus között nem annyira egyértelmű, mint látszik. A buddhizmus világképe – amelyet az Első Nemes Igazság vázol fel – szigorú és egyszerű. A szamszára – vagyis a születés, a betegség, az öregség és a halál mindennap tapasztalt ciklusainak összessége – negatív, nemkívánatos jelenség; s minél erősebben áthatja gondolkodásunkat ez a szemlélet, annál nehezebb azt összeegyeztetni az élet tiszteletével, valamint a természetes biológiai folyamatok elismerésével, amely az environmentalizmusra viszont jellemző. Hozzá kell tenni, hogy a végső megvilágosodás - legalábbis a korai buddhista értelmezés szerint - akkor áll be, amikor az ember teljes mértékben maga mögött hagyja ezt a világot, mégpedig azért, hogy ne szülessen újra többé. Ami azt illeti, e végső célt jelölő páli szót (nibbána) gyakran fordítják „ellobbanás”-nak. Úgy tűnik tehát, hogy a buddhizmus és az environmentalizmus nem egyformán értékeli a világot és az abban folyó eseményeket: az egyik megszüntetné, a másik pedig megőrizné azt.  


20 komment · 1 trackback

Címkék: természetvédelem zöldek buddhisták


2009.02.18. 13:53 SzitaKötő

S.O.S. – avagy mentsük meg a havat!

Míg mi már majdnem lemondtunk arról, hogy esőn kívül bármi is essen ezen a télen, más vidékeken a szokatlanul kemény hideg vagy a váratlan havazások adnak okot az aggodalomra. A probléma persze nagyobb annál, minthogy megelégedjünk a fehér karácsony elsiratásával. Az előrejelzések egyre korábbi időpontra datálják a sarki jég megolvadását, ami többek között néhány millió ember hajléktalanná válásával járna együtt.


4 komment

Címkék: amerika környezetvédelem császárfa


2009.02.12. 10:00 Amondo

Szenvedés, evolúció, Isten - Darwin születésnapjára

„Bevallom, én nem tudom olyan világosan látni a tervezettség és a jóság jeleit körülöttünk, mint ahogy mások látják, vagy mint ahogy én szeretném látni. Számomra úgy tűnik, túl sok szenvedés van a világban. Fel nem foghatom, miért alkotta volna egy jóságos és mindenható Isten a fürkészdarazsakat azzal az előre megfontolt szándékkal, hogy elevenen felfalják a hernyókat […] Mivel ezt nem hiszem, így azt a hitet sem látom szükségszerűnek, hogy a szemet kifejezetten megtervezték. Másrészről arra sem vagyok képes, hogy, tekintve ezt a csodálatos univerzumot és különösen az ember természetét, mindent a könyörtelen erőnek tulajdonítsak. Hajlok arra, hogy olyan megtervezett törvények eredményének tekintsek mindent, melyek ugyanakkor a részletek kidolgozását – jókét és rosszakét egyaránt – arra hagyják, amit mi „véletlennek” hívnánk […] Feltétlenül egyetértek önnel abban, hogy nézeteim nem szükségszerűen ateisták […] De minél többet gondolkozom, annál inkább összezavarodom, ahogy azt valószínűleg ez a levél is mutatja” (Darwin egyik levele Asa Gray amerikai botanikushoz).


56 komment · 1 trackback

Címkék: evolúció isten darwin


2009.02.10. 21:23 Maren Maris

Program, zene

2009. február 15-én hallható a Müpában Dmitrij Sosztakovics 7., „Leningrád” szimfóniája.

Programzenéről van szó, olyan tisztán hangszeres, szimfonikus zenéről, ami konkrétabban kelt tárgyi, fogalmi, eszmei asszociációkat, mint a zene általában. Mégpedig azért, mert a témát zenén kívül álló történelmi, természeti, rendszerint a társművészetekkel kifejezett eseményekből meríti. Jelen esetben ez a történelmi esemény a II. világháború leningrádi ostroma.

A legtöbb szimfóniám sírkő. Népünkből túl sokan haltak meg úgy, hogy ismeretlen helyen temették el őket, még a rokonaik sem tudják, hol. Sok barátommal is ez történt. (…) Hol helyezzük el az ő sírkövüket? Csak a zene teheti ezt meg helyettünk. Szívesen írnék minden áldozat emlékére egy művet, ám ez lehetetlen, ezért ajánlom zenémet valamennyinek. Szakadatlanul ezekre az emberekre gondolok, és majdnem minden nagyobb művemben rájuk próbálok emlékeztetni másokat.


Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: zene ajánló koncert háború leningrád sosztakovics


2009.01.29. 14:33 Mattheo Guilleaume

Faterminátor

Azt mondják, némelyek azért mennek el sebésznek, mert genetikailag vonzódnak a vérontáshoz...


8 komment

Címkék: környezetvédelem


2009.01.27. 18:35 Knotek_úr

Odüsszeusz és a deficit

Odüsszeusz tisztában volt azzal, hogy nem állhat ellen a szirének énekének. A bódító hangok hallatán engedni fog, és ezzel a teljes hajót veszedelembe, mi több vesztébe sodorja.

Odüsszusz azt is tudta, hogy a messzi napnyugat népei is alig hittek már abban, hogy győzni tud a leküzdhetetlen vonzerő ellen. Hiszen a mindenkori Odüsszeusz hét-nyolc éve mást sem tett, mint engedett a csábító éneknek. De hogyan állhatna mégis ellen az andalító melódiáknak?


21 komment

Címkék: politika gazdaság


2009.01.19. 14:31 Metronom

A minőség nyomában

Guba Sándor - építész hallgató

Lovasi András

M.: Van számodra valami szubjektív vagy objektív viszonyítási pont, ami alapján el tudod dönteni egy dologról, hogy az minőségi-e? Főként a saját produktumaidra értem.

L.A.: Vannak olyan dolgok, amikre rálátok, és azokról tudom, hogy jók. Ez oké. Persze vannak olyanok is, amikről nem tudom eldönteni. Olyankor meg általában azt szoktam játszani, hogy mit szólna ehhez vagy ahhoz néhány barátom, akik általában nincsenek ott. Olyankor tudom, hogy mondjuk ő azt mondaná rá, hogy „figyi ez tök szar”, és akkor valahogy máshogy csinálom. Vagy ha mondjuk egy lemezről van szó akkor van úgy, hogy felkérek egy producert. És akkor ő tudja, megbízol benne. De van úgy, hogy pontosan tudom, hogy mit akarok csinálni. A Kispálból meg azt látom, hogy az idő már mutat valamit, hogy mi az, ami megy, de meglehetősen elkeserítő a helyzet. Persze még aktív vagyok, de ha visszanézek, akkor egyáltalán nem vagyok elégedett az eddigiekkel. Azér nem is hallgatok Kispált. Van egy-két dalunk, ami úgy jó, de többnyire ha visszanézek akkor azt érzem, hogy nem azt kellett volna vagy nem úgy..

Kányádi Sándor

M.: Mi a minőség?

K.S.: A minőség? Nem tudom. Mindenkinek más a minőség. Kinek a pap, kinek a papné.


1 komment

Címkék: vélemény kultúra vita minőség


2009.01.12. 10:31 flos regalis

Miért hagyják el az emberek az egyházat?

Égig érő gizgazok

Philip Larkin angol költő Church Going című verse, amit több, mint ötven éve írt, azt a kérdést boncolgatja, vajon ki lesz az utolsó, aki a templomot még eredeti funkciójának megfelelően fogja használni, és mikor jön el az az idő, amikor a természet által visszahódított épületet már fel sem lehet ismerni, és senki sem fog emlékezni rá, mi célt szolgálhatott ez a mohával és gazzal dúsan benőtt objektum. Magyar fordításáról nem tudok, de mindenkinek ajánlom, számos internetes oldalon olvasható az angol szöveg; sokkal többről szól, mint amit hevenyészve felvázoltam az imént.

Két nemzedéknyi idő eltelt a vers első megjelenése óta, és nem csak időben, de térben is messze van tőlünk az a templom, ami Larkint megihlette - vajon mi a helyzet most? Ha napjainkban térne be egy falusi templomba biciklitúrázó társaság (adaptálom kicsit a verset: Larkin magányos biciklistaként mereng benne, de ezt Magyarországon nehezen tudom elképzelni - egy kis pozitívum), ugyanezt ez elidegenedést éreznék?


23 komment

Címkék: kritika egyház keresztények


süti beállítások módosítása