Kína nem csak tornacipőt és űrhajót gyárt, hanem gyógyszert is, és a háromból talán a harmadik a legkedvezőtlenebb hír.

A nyugati országok bizalma eddig sem volt korlátlan a kínai termékek iránt, főleg, ha élelmiszerről vagy gyógyszerről volt szó. Gondoljunk csak a hónapok óta tartó heparin-botrányra: tavaly január óta már több mint nyolcvan halálos áldozatot követelt a szennyezett véralvadásgátló készítmény. Nem meglepő módon a hivatalos kínai média viszont lelkesen számol be a sikerekről. Az Állami Élelmiszer- és Gyógyszervizsgálati Hivatal szóvivője szerint a közelmúltban történt földrengés sújtotta területekre érkezett gyógyászati készítmények és eszközök tökéletesen vizsgáztak. A propaganda hatékonyságát azonban némileg csökkenti az utóbbi hetek "sláger témája", a kínai tejpor, mely nemes egyszerűséggel csak "csecsemőgyilkosként" híresült el.

(Elmélkedés az előző poszt kapcsán)

Egy ilyen pszichologizáló korban, mint a mienk, nem nehéz megtippelni, hogy miért fajulnak a hitviták nagyon hamar indulatos közhelypuffogtatássá. Olyan ötletek jutnak az eszembe, hogy "a vallás/világnézet hozzátartozik identitásunkhoz", "a vallás biztonságot ad", "csoporttudatunkat erősíti" stb. Mindezek következtében ha valaki megkérdőjelezi, kigúnyolja, vagy akárcsak nem érti meg vallási/világnézeti kötődésünket, személyünkben megtámadva érezzük magunkat, és fenyegetve érezzük biztonságunkat.

De mindez nem annyira érdekes.

PZ Myers ateista biológus professzor az ateisták és a kreácionisták közti virtuális adok-kapok csúcspontjaként blogjában nemrég publikálta: szerinte semmi mágikus nincs a katolikus misén használt ostyában. Ez csak egy egyszerű rágcsálnivaló, és ha bárki szerez neki egyet, meggyalázza, hogy ezzel bizonyítsa igazát. Erre persze számtalan tiltakozó levelet, köztük halálos fenyegetést is kapott. Myers persze csak erre várt, és publikálta ezeket is, demonstrálva a katolikusok irracionalitását. Végül közzétett egy fotót is a kukájáról, benne egy rozsdás szöggel átszúrt consecrated ostyával, néhány kitépett lappal a Koránból és Dawkins Isteni téveszme c. könyvével. A reakciókat talán felesleges ecsetelni.

Egyre több a keresztény Kínában - számolnak be évről évre a nemzetközi felméréseket végző kutatók, majd közlik az európai fül számára elképesztő adatokat. A hívek száma ugyanis hivatalosan meghaladja a 21 millió főt, de egyes feltételezések szerint ez a szám elérheti akár a 70 milliót is.

Kínában tisztelhetjük a jövő Biblia-gyártó nagyhatalmát is, Nanjingban működik az a nyomda, ahol öt másodpercenként gördül le egy újabb Szentírás a szalagról - 90 nyelven 4 kontinensre szállítanak, természetesen olcsón.

A kommunista vezetés is engedékenyebbnek tűnik: 2006 tavaszán lépett életbe az új vallásügyi törvény, ami nagyobb teret enged a szabad vallásgyakorlatnak, megbontva ezzel a hagyományosan ateista kormányzat korábbi gyakorlatát. A törvény persze még nagyon távol áll a nyugati államok vallásszabadságról alkotott képétől. Ez a felfogásbeli különbség a keresztények tényleges és hivatalosan elfogadott száma közti különbségben is megmutatkozik: míg a kínai jogszabályok alapján közel 21 millió keresztény tagja van az egyháznak, addig az ún. "házi gyülekezeteket", azaz a független kereszténységet is figyelembe véve ez a szám feltehetően megtriplázódna. Az underground mozgalom ilyen nagyarányú elterjedtsége rögtön érthetővé válik, amint megismerkedünk a párt sajátos szabadságértelmezésével.